Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Kit ünneplünk anyák napján?

Örökbe fogadói körökben újra és újra felmerül a kérdés: kit ünneplünk anyák napján (a hagyományos családmodelleket ez esetben hagyjuk). Itt is igaz a mondás, hogy ahány család, annyi szokás. Van, ahol a vérszerinti anyát (is), hiszen ő általa lehet anya az örökbe fogadó, van, ahol a nevelőanyát (is), hiszen ő gondoskodott a gyermekéről, amíg egymásra nem találtak, és van, ahol (csak) az örökbe fogadó anyát, hiszen ő az, aki az örökbefogadás napjától vigyáz, óv, aggódik, virraszt, sír, nevet, figyel, őrködik (ordít és tépi a haját). És persze vannak meleg párok, egyedülálló férfi örökbe fogadó, szóval elég színes a paletta. ♥

Én személy szerint végtelenül hálás vagyok gyermekeink vérszerinti anyjának. Nem ismerjük őket, szinte semmit nem tudunk róluk, csak azt, hogy olyan hihetetlen mélyszegénységben élnek, annyira rettenetes körülmények között, amit mi elképzelni sem tudunk. Valószínűleg az, hogy megtartották a magzatukat, nem volt tudatos döntés és a kicsit sem úgy hordták ki, ahogy egy gyermek azt megérdemelné. De életet adtak nekik és születésük után sem vették el az életüket. Örökké hálás leszek nekik.20200513_124619-1.jpg

Azok, akik az örökbefogadással csak "műkedvelőként" találkoznak (vagyis a nagy átlag), hajlamosabbak elítélni a vérszerinti anyákat, mint azok, akik ezeknek a nőknek a gyermekét nevelik, szeretik. Nem (csak) azért, mert így válhattunk anyává, hanem azért is, mert talán jobban belelátunk a motivációk sokféleségébe. Egymillióféle utat járunk be, különbözően látjuk a világot, nem mindegy, hova születünk, kik a szüleink, milyen nevelést kapunk. Hogy kaptunk-e nevelést. Hogy szerettek-e minket. Hogy óvtak-e a szüleink minden idegszálukkal, minden rezdülésükkel, vagy sem. Nem mindegy, milyen mintát kaptunk a gondoskodásról. Ha rólunk sem gondoskodtak megfelelően, a legnagyobb tudatosság sem biztos, hogy elég ahhoz, hogy elég jó anyává váljunk. Nem mindegy, hogyan fogant a gyermek, milyen kapcsolatból, hány éves korában, akit végül örökbe ad a vérszerinti anya. Nem mindegy, milyen élethelyzetbe érkezik a gyermek; vannak olyan újszülöttek, akiket vártak és kívántak - a születésük időpontjára pedig összeomlott a vérszerinti anya élete, kilátástalanná vált a jövője. Van, aki csak sodródik az árral, és próbál a víz felszínén maradni. Lehetünk mérgesek olyan emberre, aki a saját gyermekét nem akarja lerántani magával? Aki egy jobb életet szeretne neki biztosítani, mint amilyet maga tudna adni neki? Hogyan haragudhatunk egy olyan emberre, aki köré nem fontak védőhálót a szülei, családtagjai? Hogyan haragudhatunk olyanra, aki nem tud szeretni, mert őt sem szerették igazán?

20200513_124642-1_1.jpg

Előre félek attól a naptól, amikor találkozunk majd a vérszerinti anyákkal; ha gyermekeim betöltik a 14. életévüket és szeretnék, hivatalos úton elindíthatjuk a találkozás iránti igényünket (mi erre bátorítani fogjuk őket) - és csak remélem, hogy az életet adó anyák nyitottak lesznek a találkozásra. Félek, mert féltem a gyermekeimet, hogy bármilyen képet dédelgetnek majd a vérszerinti anyjukról, az csörömpölve törik össze aznap. De remélem, hogy eljön majd egyszer ez a nap és személyesen is köszönetet tudok mondani. Vagy ha nem, legalább arcot tudok adni annak két a nőnek, akiknek az én drága kincseimet köszönhetem. Akik életet adtak nekik.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr6215690256

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

Címkék

agresszió (2) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) Csenge (4) cukiskodás (7) dac (2) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (9) elhanyagolás (1) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) féltékenység (1) fogalmak (1) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (27) gyász (5) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (31) gyerekszáj (4) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (2) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) karantén (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) koronavírus (2) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (2) meddőség (6) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (9) nevelőszülők (2) nyaralás (5) ökoságok (1) örökbefogadás (32) örökbefogadott (2) összeszokás (1) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) rólunk (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (2) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) testvérek (2) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő
süti beállítások módosítása