Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Küzdünk, mint disznó a jégen - avagy az első hét kétgyermekes anyukaként

Egyik visít, másik vonyít. Én kiabálok. Az első hetünk zanzásítva...

Csenge másfél éves és egy hete van velünk. Gergő négy és fél, és több mint két és fél éve vagyunk együtt. Gergő anno az első egy évben szinte a bőröm alá akart bújni, ő volt az én kis matricám, az állandó kinövésem. Nagyjából erre számítottam Csengénél is, ezt vállaltam, ez így oké. Egy dologgal nem számoltam. Azzal, hogy Gergő megbetegszik és ovi helyett itthon marad rögtön az első héten.

Csengét egy pénteki napon hoztuk haza. Bár Gergő nagyon várta Csengét, a hazaérkezés délutánján látványosan nem találta szegényem a helyét. Néhány nehéz éjszakánk volt, hol Gergő nem aludt (mert beteg volt és ápolni kellett), hol Csenge - érthető módon. A hét elején szerdáig Feri itthon volt, Gergő kb. eddig kisebb konfliktusokkal fűszerezve, de együttműködő volt és jó fej. Aztán szerintem leesett neki, hogy az, hogy neki lett egy kistestvére, az azt jelenti, hogy innentől kezdve mi négyen leszünk együtt. Ez a nagy ráeszmélés gyanítom egybe esett a hét utolsó két napjával, amikor hármasban maradtam a már erősen aktív Gergővel és igényeit kiválóan kifejező Csengével. Csenge egy sokgyermekes nevelőcsaládból érkezett, itt, hogy csak ketten vannak, rákapott a matricalét ízére, persze ha Gergő hagyná. De nem hagyja. Vagy Csenge van az ölemben, olyankor Gergő addig piszkálja Csengét, hogy az ordítani kezd. Vagy Gergő ül az ölemben, olyankor Csenge veri teljes erőből Gergőt és közben üvölt torka szakadtából. Vagy mindketten rajtam csimpaszkodnak, ilyenkor egymást verik és mindkettő üvölt. Néha engem vernek. Mindezt a nap nagy részében. Az idegeim csimbókokban lógnak.

Az első hét amúgy is egy nagy, érzelmi hullámvasút. Tutira van az örökbefogadóknak is "szülés utáni" hormonváltozásuk, max. nem tart olyan sokáig; nem vagyok egy sírós típus, de most nagyjából állandóan potyognak a könnyeim. Sírok a meghatottságtól, amikor éppen jó fejek egymással. Sírok, amikor rossz fejek. Sírok a büszkeségtől és az örömtől, sírok a bűntudattól, amit Gergő felé érzek és attól, amit Csenge irányában. Sírok az ijedtségtől, a fáradtságtól és a félelemtől. Sírok, ha Gergőre rászól valaki és sírok, ha én szólok rá.

Ha épp nem sírok, akkor kiabálok. Kiabálás után megint sírok egy picit, hogy tessék, én is milyen szar fej vagyok. Megkérdeztem Csengétől tegnap pelusozás közben, hogy elfogad-e így is anyukájának, hogy kapásból a legrosszabb oldalamat látja - csilingelő kacagással és nagy cuppantásokkal adta tudtomra, hogy igen, vagy legalábbis én így értelmeztem. Persze ezt is megkönnyeztem.

Vannak amúgy nagyon jó pillanatok is, valószínűleg ha belejövünk mindannyian az új szerepbe, ebbe az új felállásba, akkor jól fogunk működni (Gergő pl. valamelyik este kölcsönadta Csengének a saját alvós kutyáját, hogy könnyebben elaludjon). Egyelőre azonban túlélő üzemmódban vagyunk; a mindenféle érzések között a tisztán örömérzet mindössze pillanatokra borít el. 

De tudom, hogy ez egy átmeneti állapot; pillanatnyilag úgy érzem, eddigi életem legnehezebb hetén vagyok túl.

Képet Csengéről nem közölhetek még, gondoltam, hogy készítek magamról egy fotót, hogy nézek most ki, de tényleg senkit nem akarok megijeszteni. Inkább beteszem ide az alábbi képet, ezt a műalkotást Gergő készítette valamelyik nap, míg én Csengét altattam - szerintem híven tükrözi a lelkiállapotomat. ;)

77113558_2492467654203328_4634390048777699328_n.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr7115320684

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

-kolibri 2019.12.16. 21:19:45

Nagyon nagyon gratulalok Csengehez! ❤️ Nem is tudtam mi keszulodik(honnan is tudhattam volna, en csak egy erdeklodo idegen vagyok, aki nagy elvezettel olvassa a bolgodat) Nekem 3 pici fiam van, es az eleje nagyon nehez volt, de most meg akkora haverok! Es nagyon nagyon sajog a szivem Gergoert (mert a kozetkezonposztodat is olvastam) es egyszerre nagyon duhito, hogy ilyen korulmenyek kozott leteznek ma gyerekek Magyarorszagon.,.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

Címkék

agresszió (2) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) Csenge (3) cukiskodás (7) dac (2) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (9) elhanyagolás (1) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) fogalmak (1) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (26) gyász (4) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (31) gyerekszáj (3) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (2) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (2) meddőség (5) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (9) nevelőszülők (2) nyaralás (4) ökoságok (1) örökbefogadás (29) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) testvérek (1) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő