Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Sorbanállás vagy próbálkozás?

Amikor egy pár elindul az örökbefogadás útján, az első teendők egyike, hogy el kell beszélgetniük egy pszichológussal. A pszichológus megkérdezi őket, hogy állnak a lombikkal, befejezték-e már a próbálkozásokat. Nagy para az örökbefogadásra várók részéről, akik még nem voltak ilyen beszélgetésen, hogy mit mondjanak, mennyire legyenek (lehetnek) őszinték, hiszen esélyes, hogy ha bevallják, hogy még lombikoznak, akkor átmenetileg alkalmatlanná nyilvánítják őket.

Ez örök kérdés az örökbefogadói csoportokban, heti szinten újra és újra felmerül.

Fiatal felnőttkorom legtartósabb párkapcsolata úgy kezdődött, hogy az akkori barátom még reménykedett. Nem vallotta be, én meg tapasztalatlan voltam és szerelmes. Hosszú párkapcsolatunk sok-sok évét megmérgezte az "ex", akit legtöbbször ugyan csak szidott, az összehasonlításokkor mindig én kerültem ki "győztesen", ennek ellenére mindig azt éreztem, hogy nem én vagyok az, akire ő vágyik. Reménykedtem, hogy hátha előbb-utóbb rám kerül a fókusz, de ez sosem történt meg. Végül meguntam és kiléptem abból a kapcsolatból. Hosszú, hosszú éveket raboltunk el egymás életéből, rengeteg sérülést szereztem, és nagyon bizalmatlanná váltam jó időre. Aztán megismertem egy fiút, aki később a férjem lett. Ő is jóval előttem lezárta a korábbi párkapcsolatát pont, mint én. Megismerkedésünket követően pár hónappal később fogalmaztam meg, hogy a legnagyobb ajándék, amivel beléptünk ebbe a kapcsolatba az az, hogy minden mást magunk mögött hagytunk,nem fájt már a szívünk régmúlt szerelmekért.

Ez a történet jutott eszembe erről a témáról.

Amíg valaki eljut az örökbefogadás gondolatához (kivételekről most nem beszélek), az sok-sok év. A pár végigjárja előbb a természetes fogantatás útját (a mi esetünkben 2 év), ami ha nem sikerül, elindul a művi megtermékenyítéssel járó procedúra. Vizsgálatok tömkelege, inszeminációk, lombikok (nálunk ez szintén vagy 2 év volt). Eltelik rengeteg idő, és a Kicsike még mindig várat magára. Nagyon sok párkapcsolat megy szét ebben a gyilkos időszakban - és senki ne mondja azt, hogy az akkor annyit is ért. Nem. Ez egy annyira megterhelő időszak, hogy valójában az a csoda, ha ezt egy pár túléli. Mi kb. 4 év után döntöttünk úgy, hogy új irányba indulunk. Én már korábban elkezdtem gondolkodni az örökbefogadáson, utána néztem a feltételeknek stb, de a férjemnek csak az első sikertelen lombik után kezdtem el mondogatni. Kötöttünk egy "alkut": még egy lombikkal próbálkozunk, de ha nem sikerül, elindítjuk az örökbefogadást.

Az örökbefogadás indításáig mi összesen kb. 4 évet vártunk, ami nem számít soknak. Viszont mivel így is kicsit túlkorosak voltunk, nem engedhettük meg magunknak, hogy még évekig próbálkozzunk; cserébe nem futtattuk párhuzamosan ezt a két "projektet".

Megértem azokat a párokat, akik úgy döntenek, hogy beállnak az - amúgy évekig tartó sorba -, és közben még próbálkoznak tovább lombikkal. Viszont az alábbi kérdésre azért érdemes válaszokat találni, mielőtt "megszólal a telefon" és kiajánlással hívnak Benneteket:

  • Adtatok-e magatoknak annyi időt, hogy elgyászoljátok a meg nem fogant magzatokat, a soha meg nem született gyermeketeket?
  • Míg a vérszerinti gyermeketeket várjátok, tudtok-e egy "idegen" gyerek felé igazán szeretetteljesen, valódi elfogadással fordulni? Elfogadni a sorsát, átvenni, vagy legalábbis enyhíteni azon a terhen, amit ő már születésekor cipel?
  • Tudjátok-e őt úgy szeretni, annyi kíváncsisággal és örömmel figyelni, mintha a vérszerinti gyermeketek lenne?
  • El tudjátok-e őt fogadni szőröstül-bőröstül? Elfogadjátok-e, hogy a vonásaitokat nem fogja hordozni?

Érdemes egy kis időt szánni ezekre a kérdésekre és ha úgy érzitek, hogy valahol még rezeg a léc, inkább mondjatok nemet egy gyermek kiajánlásakor. Higgyétek el, tarthatunk több vasat egy tűzben, de az végül senkinek sem lesz jó.

Én ezt tanultam a párkapcsolataimból: egy kapcsolat elgyászolására igenis kell idő. És ha már kellően nyitottak vagyunk az új befogadására - akkor mehetünk tovább.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr7315017438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

  • ricsmond78: @Lilli_Csiribiri: Minden örökbefogadásra váró párnak el kell végeznie egy tanfolyamot, amely az ör... (2019.08.19. 23:04) Nem működik a kémia…
  • ricsmond78: @Szalay Miklós: Köszönöm, megnézem. (2019.07.06. 21:02) Van-e lopógén?
  • Jankove: Sajnálom a cicát. Hozzánk tudnak nagyon nőni háziállataink. Ami az elmúlásról szóló kommunikációt ... (2019.06.23. 00:20) A halálról - gyerekeknek
  • ricsmond78: @Orsolya Csávojszky: Hát nem volt egyszerű... neki sem és nekem sem... (2019.05.04. 20:27) Front van...
  • kávé23: Sok boldogságot! Öröm volt olvasni. ☺ (2019.03.21. 20:35) A második „másik” születésnap

Címkék

agresszió (1) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) cukiskodás (7) dac (2) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (9) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (23) gyász (4) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (28) gyerekszáj (3) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (2) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (2) meddőség (5) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (9) nevelőszülők (2) nyaralás (4) ökoságok (1) örökbefogadás (26) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő