Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Van-e lopógén?

Mi, emberek nem jók vagyunk, VAGY rosszak. Hanem jók vagyunk ÉS rosszak. Nem vagyunk csak ilyenek, vagy csak olyanok, és főleg nem ilyennek, vagy olyannak születtünk. Mindegyikőnkben van szépség és rémisztő tulajdonság is, mindannyiunkban ugyanúgy benne van a szörnyeteg, akit jó esetben tudunk uralni. Ahelyett, hogy azt mondjuk, hogy „én aztán biztos, hogy soha..”  sokkal helyesebb lenne úgy az állítás, hogy „még nem voltam abban a helyzetben, hogy …” Téves az a kijelentés is, hogy „ismerem a másikat, mint a tenyeremet”, hiszen saját magunkat sem ismerjük. Minden új helyzet, új szituáció, új feladat és új ember újabb és újabb oldalunkat tárja föl. Az anyaság nálam például olyan oldalamat mutatta meg nekem is, amiről korábban fogalmam sem volt.

Két személyes példa arra, hogy mennyire múlik a körülöttünk lévő embereken is, hogy milyennek látjuk magunkat, hogyan viselkedünk.

Évekkel ezelőtt, fiatal huszasként beleragadtam hosszú-hosszú időre egy olyan párkapcsolatba, ami számomra inkább mérgező volt, mintsem építő. De tapasztalatlan voltam, ő volt az első komoly párkapcsolatom, fogalmam sem volt arról, hogy lehet másként is. Állandó jelleggel féltékeny voltam és kishitű, önbizalom-hiányos, bizalmatlan és követelőző. Meg voltam győződve, hogy ilyen vagyok és kész, és sajnos mivel ilyen rossz tulajdonságaim vannak, a kutya se fog többé rám nézni. Valószínűleg ezért is tartott olyan sokáig (részemről) a kapcsolat. Végül, mikor már nevetni sem nevettem, hanem állandóan savanyú voltam, mint egy citrom, úgy éreztem, hogy ennél még az is jobb, ha egyedül maradok, akkor legalább kuncoghatok kedvemre. Kiléptem a kapcsolatból és .. tádámmmm… volt, aki rám nézett, sőt olyan is volt, aki belém szeretett és azóta is szeret. És nem vagyok se féltékeny, se kishitű, se bizalmatlan, se citrom. Ma már tudom, hogy bizony-bizony, a citrom is én vagyok, éppúgy, mint a citromot érlelő napsugár, csak egy másik élethelyzetben, más környezetben. (Egyébként nagyon hálás vagyok annak a kapcsolatnak, mert megmutatta, milyen nem szeretnék lenni többé.)

A másik példa Gergő. Mielőtt megismertük – erről már többször írtam -, az összes jellemzés, pszichológiai vélemény szerint egy kifejezetten befelé forduló, magának való, nem barátkozó kisfiú volt. Ahogy „hazaért”, azóta jófej, nyitott, társaságkedvelő és barátságos. Hogy lehet ez? Hát úgy, hogy a személyiségében mindkettő benne van (valószínűleg alapból extrovertáltabb típus), és az adott környezet erősíti a tulajdonságát. Pont, mint nálam. Pont, mint mindenkinél.

Olyan jó lenne, ha elfogadnánk, hogy nem mindenkinek olyan az élete, mint a miénk. Persze, mindenkinek van batyuja, mindenki küzd a saját sorsával, de azért vannak a batyu-méretek között eltérések. Ha valaki szegénységbe születik, ahol az a válasz mindenre, hogy „nincs”, ha valaki sokat éhezik, vagy nem megfelelően táplálkozik és emiatt hiánybetegségekben szenved, ha valaki nem jut hozzá azokhoz a például fejlesztésekhez, amik hiányában már néhány éves korára lemarad az átlagtól, akkor hogyan várhatjuk el, hogy felnőttként simán betagozódjon a többségi társadalomba? Ha csak megbélyegzünk, ha csak mutogatunk és okoskodunk, hogy nem így kéne, másképp kéne, ha igazán akarná, kitörhetne, miért nem él a lehetőségekkel stb., akkor azzal nem segítünk. Azzal legfeljebb beledöngöljük abba az állapotba és bűntudatot ébresztünk benne bűn nélkül. Igen, van arra példa, hogy valaki kimászott. A legritkább esetben egyedül, általában mindig van olyan, aki nyújtja a kezét és kisegíti őt a gödörből. Miért nem tudjuk mindannyian nyújtani a kezünket? Vagy legalább miért nem tudunk csöndben maradni? 

Hiába adunk valaki kezébe horgászbotot, ha nem tud horgászni, nem fog halat fogni, nem tud élni a lehetőséggel. Meg kell rá tanítani. Lehet, hogy szépen lassan elsajátítja a horgászat tudományát, de ha van egyszerűbb módja a halhoz jutásnak, ki az közülünk, aki nem a könnyebb utat választaná?

Sok vitát folytattam már le. Ismerem az ellenérveket. Meggyőzhetetlen vagyok.

Nem hiszek a lopógénben. Hiszek szegénységben, éhezésben, nincstelenségben. Hiszek rosszul szocializált gyerekekben, felnőttekben, hiszek abban, hogy ahol nincs magántulajdon, ott alap, hogy minden közös. Hiszek abban, hogy van figyelemhiány és segélykiáltás.

Abban hiszek, hogy amíg nem voltunk abban a szituációban, addig fogalmunk sincs arról, milyen lehet.

Sok mindenben hiszek. Lopógénben nem hiszek.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr5214927126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2019.07.05. 19:14:12

Egy alapos általános összefoglaló a sztereotípiákról és előítéletekről:

egyvilag.hu/temakep/067.shtml

midnight coder 2019.07.05. 19:25:27

Lopógén valóban nincs, de az IQ-dra, agressziódra és nagyon sok másra is hatással vannak a génjeid. Mert hogy az a tervrajz ami alapján felépülsz. Aztán az sem mindegy, hogy anyuka mennyit cigizett/dohányzott amíg terhes volt, mert ilyen is bőven előfordul proletáréknál. Ergo elég jó eséllyel tud már valaki induláskor is szar lapot húzni.

Ehhez pedig még hozzájön az a kultúra, vallás, értékrend amiben felnősz, amit felnőttként már nemigen lehet megváltoztatni, max. arra tudod megtanítani hogy csináljon úgy mint ha megváltoztatta volna.

Yossarian_M 2019.07.05. 19:55:07

Van, keresd a ciganyoknal es a zsidoknal. (Mondjuk a ketto ugyanaz...)

Sir Galahad 2019.07.06. 08:41:25

Persze, lehet azt mondani, hogy ezért nem a genetika a felelős, hanem egyszerűen a szülő magatartása (aki már a terhesség alatt is iszik, dohányzik, aztán a gyerek helyett italra, cigire költi a pénzt, nem neveli a munka és a tudás tiszteletére, pláne nem mutat ebben példát stb.), de ezzel miért vagyunk előbb? Ahhoz, hogy e helyett pozitív mintát kapjon, az óvoda, iskola kevés: már csecsemőkortól ki kellene szakítani a romboló családi környezetből - de azt nem lehet, mert visítani fognak a "jogvédők". Így mire esélye lenne változni, nagyjából már felnőtt, és akkor már késő. Szóval nem olyan egyszerű ez, hogy nyújtsunk kezet...

Dan da Man 2019.07.06. 15:02:59

@Yossarian_M: Iiiigen. És te melyik felekezethez tartozol? A gyávaszar-fotelhuszárokhoz? Mert genetikád alapján az a csávó lehetsz, aki buta, de nagyon merészeket mond olyanokra, akikkel egyébként még életében nem találkozott.

A tisztelt blogírót meg kérdezném, hogy a szólásszabadság jegyében tűri-e ezt? Mert azt gondolom, hogy a tolerancia és a hülyeség között elég széles a határvonal, hogy lehessen látni, hogy mit kéne moderálni. És ha ezt a határvonalat nem látja, akkor érthető, hogy miért írogat maga is hülyeségeket, hiszen lopógén valóban nincs, de ahogy azt már egy előttem szóló írta, sok egyebet meghatároz a genetika, amely a lopást opcióvá teszi a neveltetés dacára is. (Egyébként meg van olyan, hogy pszichopátia, függőség, alacsony EQ - szóval egy csomó olyan dolog, amik genetikailag kódoltak, és fejlesztéssel kompenzálhatók, de valójában hajlamossá teszik az embert egy csomó, társadalomra káros cselekedet elkövetésére. Szóval kérném a bloggert, hogy kukucskáljon majd ki a rózsaszín buborékából, mert lehet ott azért találni történeteket olyan cigánygyermekről, akit babaként fogadtak örökbe, ők nevelték fel, aztán mégis eladta a fejük fölül a házat...)

ricsmond78 2019.07.06. 19:50:14

@midnight coder: Ezzel egyetértek, sok minden benne van a génjeinkben. A jó és a rossz egyaránt. De egy vert helyzetből is lehet a lehető legjobbat kihozni, egy jónak tűnő helyzetből indulva pedig le lehet nagyon csúszni. Szóval valójában az, hogy milyen génállománnyal indulunk, az csak egy adottság, minden mást mi, szülők alakítunk, egy gyereken, aztán persze később a környezet is hozzáteszi a magáét. Úgyhogy én, mint örökbefogadott gyermek anyukája azt gondolom, hogy a génállomány nem minden, de az, hogy ki hova születik, az meghatározza az egész életét.

ricsmond78 2019.07.06. 19:59:06

@Yossarian_M: Hiszem, hogy primitív gén sincsen, mindenkit a környezete alakít azzá.

ricsmond78 2019.07.06. 20:07:48

@Sir Galahad: A környezetből kiszakítás egyáltalán nem megoldás. Sokkal inkább megoldás, az, amit sok civilszervezet végez, pl. Indahouse, Bagázs, Igazgyöngy stb. Ezek a szervezetek önkénteseik segítségével odamennek, ahol szükségük van rájuk és oktatással, sok-sok beszélgetéssel, személyre szabott tanítással segítenek. Csak egyetlen példa: rengeteg anyát ismerek, aki nem azért nem pl. mondókázik a gyerekkel, mert nem akar, hanem azért, mert egy darabot sem tud és nem is tudja, hogy milyen fontos az. De ha valaki elmondja, akkor bevezetik a mindennapjaikba. Amit Te említesz, a tisztelet: hogyan tanítson valaki tiszteletet, ha ő maga sosem találkozott ezzel, azt sem tudja mit jelent és egyébként ő maga sem tiszteli saját magát, mert nem tudja, hogyan kell.
Hiszek abban, hogy a fent említett, ilyen jellegű szervezetek elkötelezett segítőire hatalmas szükség van. Ezzel szemben a kirekesztés, szegregáció, megbélyegzés egyáltalán nem visz előre, sőt. Nagyon káros hozzáállás és még inkább nyomorba taszító.

ricsmond78 2019.07.06. 21:02:18

@Dan da Man: Van a sötétségnek olyan mélysége, amire már nehéz reagálni; a moderáció azért maradt el, mert nem voltam gép közelében. Viszont így, hogy ilyen szép és megtisztelő hozzászólást írt, egyelőre nem is fogom, egyiket sem.
Posztom nem szólt a pszichopatikus és egyéb mentális betegségekről, sem a személyiségzavarokról, mindössze arról szólt, hogy a környezetünk miként hozza ki belőlünk is azt jót, vagy azt a rosszat, ami amúgy is bennünk van.
Ami a rózsaszín buborékomat illeti, maradjunk abban, hogy szerintem az örökbefogadás és cigány gyerek örökbefogadása témában egy picit jobban képben vagyok; az, hogy mindenkinek van egy olyan ismerőse, akinek az ismerősének az ismerőse hallotta az ismerősét... hagyjuk ezt, jó? Személyesen ismerek olyan vérszerinti gyereket, magyar származásút, aki szanaszét lopta a vérszerinti szülei házát. Nem kell ebbe cigánygyerekeket belekeverni. Beszéljünk inkább nevelésről, hibás nevelésről, oda nem figyelésről stb. aminek hatására egy gyerek olyan felnőtt lesz, amilyen. Származástól függetlenül. És ha majd az én gyerekem, akit örökbefogadtunk és nem mellesleg cigány származású, szétlopja a fejünk fölül a házat, mindenki biztos lehet abban, hogy nem a genetikáját fogom okolni. Átgondolom, hogy mit rontottunk el a nevelésében.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

Címkék

agresszió (2) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) Csenge (3) cukiskodás (7) dac (2) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (9) elhanyagolás (1) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) fogalmak (1) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (26) gyász (4) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (31) gyerekszáj (3) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (2) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (2) meddőség (5) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (9) nevelőszülők (2) nyaralás (4) ökoságok (1) örökbefogadás (29) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) testvérek (1) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő