Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Bezzeg én...

A napokban kisebb szóváltásba kerültem egy eddig csak látásból ismerős asszonnyal; egy nagyobb, anyukákkal teli körben úgy fejtette ki a véleményét a mai anyákról, a nevelési módszerről, hogy szerintem a jelenlévők jó részébe belerúgott közben. Kijelentette, hogy a mai anyák (mindegyike, gondolom) nem nevelik, kütyüztetik, tévéztetik a kölykeiket, minek szülte, mi lesz belőle… Aztán persze folytatta, hogy "bezzegén", és miközben gondolatban megveregette a vállát, elmondta, hogy mennyire frankón csinálta, mindent hátrébb sorolt (a párkapcsolatát is), csak a gyerek, csak neki élt minden pillanatban, az azóta már felnőtt gyereke milyen tökéletes lett. Nem bírtam válasz nélkül hagyni…

Mindenkinek van véleménye. Nekem is. Sok mindennel nem értek egyet, sok emberrel beszélgetek és sok mindent látok. Látok szétmenni kapcsolatokat, látok neveletlen, határokat nem ismerő gyerekeket és látok paramamikat, akiket a bűntudat gyötör. Akit a szeretet vezérel (ez a poszt nem szól a rideg, elutasító, nem-szerető, bántalmazó, mérgező szülőkről), és kicsit is tudatos, abban biztos, hogy munkálkodik némi bűntudat, néha több, néha kevesebb (személyiség-, és helyzetfüggő). A széles körben tett kinyilatkoztatásokkal nem javítunk a helyzeten. Ha odaböffentünk valami baromságot az őrjöngő, földön fetrengő gyerek kínosan tébláboló anyukájának, azzal biztosan nem azt segítjük elő, hogy legközelebb ügyesebben oldja meg a helyzetet. Ha széttrollkodunk egy posztot, hírt, a legkisebb vétség miatt felháborodunk, az nem épít. Ha nagy körben kinyilatkoztatunk, biztos hogy lesz néhány olyan ember, akinek betalál - nem biztos, hogy jó értelemben.

Fogadjuk el, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor tudjuk, hogy lehetne, vagy talán azt is, hogy hogyan kellene jobban csinálni, de valamiért mégsem vagyunk rá képesek. Vannak olyan élethelyzetek, amikor egy szerencsétlen helyzetből próbáljuk meg így-úgy-amúgy kihozni a legjobbat; néha teljesen rosszul sül el. Olyan jó lenne, ha nem egyetlen, kiragadott jelenet alapján vonnánk le messzemenő következtetéseket és ítélkeznénk. Higgyük el, hogy nem látunk bele mások életébe, higgyük el, hogy úgy csinálja, ahogyan a legjobban tudja.

Persze kívülállóként sokszor sokkal tisztábban látunk egy-egy helyzetet, mint az, aki benne van nyakig. Ha szeretjük a másikat, ha fontos nekünk, akkor szeretetteljesen próbáljuk meg felnyitni a szemét, rávilágítani dolgokra. Javaslatokat lehet tenni, ötleteket meg lehet osztani - egyetlen mondattal is lehet építeni (mint ahogy rombolni is). (Valamelyik nap futottam bele a "támogató mondatok bingóba", olvasgassátok. Nekem nagyon tetszik, meg kéne csinálni magyarul is.)15553019646471238767274_1.jpg

Sosem fogom elfelejteni… Gergő érkezése után kb. 2 hónappal sétáltunk, éppen a kavicsos sétányon kotorgatta a kavicsokat már vagy 5 perce, amikor gondoltam, ha már egy helyben ácsorgunk, gyorsan elküldök egy smst. Egy darab smst. Nagyjából a 30. karakternél jártam, amikor Gergő megunta és továbbállt. Utána szóltam, hogy hova-hova? Ekkor ment el mellettünk egy férfi, aki gondolom, csak azt látta, hogy kütyüzök. Azt nem látta, hogy aznap órákon át folyamatosan játszottunk, énekeltünk, mondókáztunk, meséltem neki és puszilgattam. Nem látta, hogy a 24 hónapos fiam számomra 2 hónapja született és még a boldog eufória állapotában voltam (Na jó, lehet, hogy az eufória már elmúlt, de a rózsaszín szerelem-köd tutira tartott még.). Csak azt látta, hogy éppen nyomkodom a telefonom, ezt pedig nem bírta szó nélkül hagyni: „Hova menne? Megunta, hogy az anyukája fészbukozik egyfolytában…” – Irtó rosszul esett, tök igazságtalannak és bántónak éreztem. Annyit mondtam neki: „Maga nem tud rólunk semmit az égvilágon.” Nem a legfrappánsabb válasz, beismerem, de legalább igaz. 

Higgyük el, hogy nincs olyan, hogy tökéletes, "bezzeg". Az egyik ezt csinálja jobban, ügyesebben, türelmesebben, a másik azt. Az egyik sokat mesél, a másik inkább alkot, főzőcskézik, barkácsol a gyerekével, vagy éppen sokat vannak levegőn, kirándulnak, játszótereznek, barátokkal vannak. Egyik sem jobb, vagy rosszabb. Az egyik türelmes, a másik vehemesebb. Melyik a jobb? Lehet biztosan választani? Én magam szeretnék néha türelmesebb lenni - ugyanakkor szeretem a hepciás oldalamat és tudom, hogy a környezetem is szereti, még ha néha sóhajtoznak is miatta.

És ha valakiről azt gondoljuk, hogy csinálhatná jobban – jusson eszünkbe, hogy valószínűleg pont úgy csinálja, ahogy ő a legjobban tudja. Fejlődni mindig van hova, és az a szuper, hogy az unalmasan tökéletes állapotot úgysem fogjuk elérni. Cserébe lehetünk elég jó anyák. És ez már jó.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr5114333739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

  • ricsmond78: @Szalay Miklós: Köszönöm, megnézem. (2019.07.06. 21:02) Van-e lopógén?
  • Jankove: Sajnálom a cicát. Hozzánk tudnak nagyon nőni háziállataink. Ami az elmúlásról szóló kommunikációt ... (2019.06.23. 00:20) A halálról - gyerekeknek
  • ricsmond78: @Orsolya Csávojszky: Hát nem volt egyszerű... neki sem és nekem sem... (2019.05.04. 20:27) Front van...
  • kávé23: Sok boldogságot! Öröm volt olvasni. ☺ (2019.03.21. 20:35) A második „másik” születésnap
  • ricsmond78: @négyzet: A 4-es pont nagyon-nagyon bonyolult, ezt tökéletesen látod; valószínűleg szakemberek, sz... (2019.03.04. 22:26) Örökbefogadott gyerekek sajátosságai

Címkék

agresszió (1) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) cukiskodás (6) dac (1) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (7) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (20) gyász (2) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (26) gyerekszáj (1) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (1) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (1) meddőség (4) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (8) nevelőszülők (2) nyaralás (3) ökoságok (1) örökbefogadás (24) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő