Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Hiszti, dac, ellenállás

Múltkori hisztis írásom kapcsán (itt olvasható), sok-sok üzenetváltásos - együttgondolkodásba kezdtünk egy barátnőmmel. Az volt az alapkérdése, hogy hol válik el a hiszti, a dac, az ellenállás, és hogy a figyelemelterelés tényleg olyan rossz-e. Korábban már én is sokszor írtam, hogy egy-egy nyavalygós helyzetet figyelemeltereléssel, bohóckodással, dalocskákkal, minimondókákkal oldottunk meg; most akkor ez jó, vagy nem jó.

A „kapcsolódó nevelésnek” az az alapelve, hogy minden gyerek jó, és ha éppen rosszul viselkedik, akkor valamit jelezni szeretne nekünk, csak nincsenek erre még eszközei. Leginkább azt szeretné jelezni, hogy „halló, itt vagyok, figyelj egy kicsit rám”. Ha úgy érzi, hogy a kapcsolódás közte és a szülője között oké, akkor a gyerek együttműködő, kedves, tiszta öröm a társasága. Azonban ha úgy érzi, hogy éppen kapcsolatot veszített velünk, akkor elkezd mindenféle olyasmit csinálni, amire garantáltan odafigyelünk – az már más kérdés, hogy a hajunk kihullik tőle… (Nálunk például előfordul, hogy a kezembe veszem a telefonomat és Gergő kiveri a kezemből. Jogos az igénye, hogy figyeljek rá? - Igen. - Sokat van a kezemben a telefonom? - Szerintem nem. Általában szerinte sem, de ilyenkor mégis úgy érzi, hogy neki ez már sok. - Megfelelő módszerrel hívja fel erre a figyelmemet? - Nem. - Kurvapipa leszek tőle? - Igen...)

Rossz hír, hogy a gyerekek nagyon könnyen kapcsolatot veszítenek velünk. Elég egy 2 perces telefonhívás, 3 pohár elmosogatása, vagy éppen 2 mondat váltása az Apukával, már kész a „baj”, tündéri kis makikánk egy szempillantás alatt válik valódi tökfejjé. És ha mi éppen rossz passzban vagyunk (fáradtak, betegek, feszültek vagyunk vagy éppen csak nem tudunk erre a kis ellenállóra tökéletesen ráhangolódni), akkor nagyon könnyen el tudjuk veszíteni mi is a fejünket. Nem segít a helyzeten, ha azt ordítjuk, hogy „hagyd már abba”, mert attól vagy megijed és még rosszabbul érezzük magunkat, vagy nevetni kezd (így oldva a saját feszültségét!), erre meg pillanatnyi elmeállapotunknak megfelelően reagálunk, de nem fogja abbahagyni (tapasztalat).

A kapcsolódó nevelés eszközei az ilyen helyzetekben egyszerűen kiválóak. Jól működnek és egyszerűek – mondom mindezt úgy, hogy egyébként kreatívnak és jófejnek, odafigyelőnek lenni sokkal nehezebb, mint mondjuk bevinni a szobájába és rázárni az ajtót, azzal, hogy „ott ordíccsá’ fiam”.

Velem is előfordult már, hogy tajtékzó fejjel kiabáltam, hogy hagyja abba, amit csinál, aztán persze még sokkal rosszabbul éreztem magam és nem győztem bocsánatot kérni (és még napokig rosszul érezni magam miatta). És az általában szupertürelmes Ferivel is előfordult már, hogy megfogta és bevitte a szobájába, hogy „na ezt, már nem hallgatjuk tovább”.

Hogyha ezek a nem túl gyerekbarát módszerek Nektek sem tetszenek, akkor olvassatok a kapcsolódó nevelés eszközeiről (itt), mert tényleg működnek. Én például február eleje óta jobb fej vagyok Gergővel – megjegyzem, mióta elkezdtem a tanfolyamot, hogy- hogy nem, végigalussza az éjszakákat (előtte 14 hónapon át nem aludt). Szóval ez sem véletlen, meg az sem, hogy kipihenten könnyebb jófejnek lenni.

(A csatolt képen egyébként nem hiszti látható, hanem éppen kavicsban úszás, kavicságyon fetrengés, kavicsangyal készítés és ilyesmik; nem szoktam hisztit fotózni, meg nem is tenném közzé, szóval ez a kép áll legközelebb ehhez a témához. :) )

20190204_152013.jpg

Na és visszakanyarodva az ellenállásra, „figyelemelterelésre”. Hogy figyelemelterelésnek számít-e az, ha mondjuk az esti fürdést (nálunk időnként kritikus pont) nem és nem és nem akarja. A kapcsolódó nevelés elve szerint, az a gyerek, aki éppen „kapcsolódva van”, az együttműködő. És valóban, csomószor tényleg semmi gond nincs, játszunk picit, aztán mondjuk Gergőnek, hogy na, akkor válassza ki, melyik játékával (autójával) szeretne fürdeni menni, kiválasztja és már indul is. És vannak „azok” a napok. Amikor nem. És rohangál és őrültködik, figyelemelterel (!!!! – iszonyú cuki, amikor ő próbálja meg elterelni a mi figyelmünket – én szétröhögöm rajta magamat), és nem jön és nyavalyog és lefekszik a földre és nem mozdul. Ilyenkor lehet alkalmazni azt a fajta „figyelemelterelést”, ami azt a célt szolgálja, hogy újra kapcsolódjunk. Vagyis: fürdőkádba induló mondókára masírozni, vagy éppen jön a „pusziszörnyeteg”, aki elől visítva lehet menekülni, be a kádba stb. Szóval nem baj az ilyen jellegű „figyelemelterelés”, mert ezek a kis vicces játékok éppen az újrakapcsolódást segítik elő.

Viszont ha azt látjuk rajta, hogy valami nagyon feszíti, hogy már sokadik alkalommal kezd nyűgösködni, és tényleg csak az ürügyet keresi, hogy kifakadjon (ilyen esetről múltkor írtam), akkor ne tereljük el a figyelmét. Üljünk le mellé és hallgassuk meg. Sírja ki magát nyugodtan. Mindenki jobban jár.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr5514701086

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

  • ricsmond78: @Szalay Miklós: Köszönöm, megnézem. (2019.07.06. 21:02) Van-e lopógén?
  • Jankove: Sajnálom a cicát. Hozzánk tudnak nagyon nőni háziállataink. Ami az elmúlásról szóló kommunikációt ... (2019.06.23. 00:20) A halálról - gyerekeknek
  • ricsmond78: @Orsolya Csávojszky: Hát nem volt egyszerű... neki sem és nekem sem... (2019.05.04. 20:27) Front van...
  • kávé23: Sok boldogságot! Öröm volt olvasni. ☺ (2019.03.21. 20:35) A második „másik” születésnap
  • ricsmond78: @négyzet: A 4-es pont nagyon-nagyon bonyolult, ezt tökéletesen látod; valószínűleg szakemberek, sz... (2019.03.04. 22:26) Örökbefogadott gyerekek sajátosságai

Címkék

agresszió (1) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) cukiskodás (6) dac (1) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (7) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (20) gyász (2) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (26) gyerekszáj (1) gyógypedagógia (1) halál (1) határszabás (1) hiszti (12) homoszexuális (1) hulladék (2) hulladékmentes (1) időtöltés (4) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kirekesztés (1) kommunikáció (4) konfliktus (1) köszönöm (1) kreatív (1) lombikprogram (1) meddőség (4) megoldás (1) melegházasság (1) mese (1) mosható pelenka (1) mozgás (1) nehézségek (8) nevelőszülők (2) nyaralás (3) ökoságok (1) örökbefogadás (24) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (3) tévézés (1) titok (2) türelem (3) vélemény (1) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (3) Címkefelhő