Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Képernyő előtt töltött idő

Néhány napja kaptam egy kérést egy kisgyerekes rokonunktól: arról szeretne olvasni, hogyan korlátozzuk Gergő "médiafogyasztását", vagyis a képernyő előtt töltött idejét. Persze, most kérdezhetik azok, akik nagyobb gyereket terelgetnek, hogy ez valóban probléma-e, de látva kisgyerekes ismerőseimet azt gondolom, érdemes ezzel foglalkozni.

Mielőtt azonban belevágnék a témába, megköszönöm, hogy ezt a kérdést tette föl, és nem azt, hogy hogyan tartjuk Gergőt az asztalnál étkezés közben (sehogy), hogyan szoktattuk le a cumiról (még nem sikerült), átalussza-e már az éjszakákat (elvétve) és hogy el tud-e egyedül aludni (nagy ritkán).

Előzményként annyit előrebocsátok, hogy nálunk sosem megy (ment) a tévé csak úgy. Kizárólag célirányosan kapcsoltam be. Feri részéről nem volt gond az ilyen jellegű háttérzaj, de engem mindig is zavart, inkább elővettem egy könyvet, minthogy bekapcsoljam a tévét.

Mikor Gergőt hazahoztuk, abban fixen egyetértettünk, hogy amíg ébren van, nem kapcsolunk tévét. Ez egyszerű is volt, hiszen velem volt egész nap, Ferivel a kevés időt nem ezzel töltötték ki. Aztán ahogy teltek a hónapok, Feri szerette volna, ha lát rajzfilmeket is, úgyhogy "rászoktunk" a Bogyó és Babócára, napi max. 3 részt nézhet meg (15 perc). De inkább csak kettőt. Ha rajtam múlik, egyet sem; azokon az estéken, amikor egyedül vagyok vele, nincs Bogyózás; tök jól elfogadta.

A "Bogyózásnak" a szabályai a következők:

  • csak laptopról (még nem szeretném, ha összekötnénk a tévével, nem tudom, van-e jelentősége, de valahogy fázom a gondolattól)
  • a laptopot nem kezelheti, nem mutatjuk meg neki hogy működik, egyedül a kikapcsolást teheti meg (a telefont sem tudja használni és nem is tervezzük, hogy megmutatjuk; tabletünk nincs és nem is lesz)
  • fogmosás után, lefekvés előtt max. 15 percben a kanapén, apukájával összebújva, az utolsó 5 percben én is odabújok hozzájuk
  • ágyban, a saját szobájában, KÖZVETLENÜL elalvás előtt nincsen semmilyen kütyüzés. A laptopozás helye a nappali.

Ha rendetlenkedik, nem akar fogat mosni, elpakolni stb., akkor ezt a mesét "vonjuk" meg tőle büntiképp, bár erre még nem volt sosem szükség. Úgy tűnik, elég elszánt fejünk van, tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélünk. :) Az ágyban elhangzó egy darab olvasott és egy darab fejből mesélt mesét nem vonjuk meg tőle. (És zárójelben megjegyzem, hogy mesélt, olvasott mesére bármikor igénye van, azt kielégítjük - értsd: befejezem, amit éppen csinálok és leülök mellé 5-10 percre olvasni. Erre mindig van időnk.)

De a legnagyobb kérdés talán az, hogy valóban egyszerű-e a tévét nem bekapcsolni? Nem. Egyébként nem az. Mert őszintén szólva, vannak napok, amikor minden nehezen megy. Segítség nincs, betegség van (az a legrosszabb, mikor az anyuka beteg) és igen, sokan "bébiszitternek" használják a tévét. Nem lehet elítélni. Vannak élethelyzetek, vannak nehézségek, vannak feladatok. Igen, tudom. Azonban mielőtt bekapcsoljuk a tévét, néhány dologgal legyünk tisztában és ennek tudatában kapcsoljuk be, vagy keressünk egyéb elfoglaltságot. (A tudatos képernyőhasználatot feltételezve írom az alábbiakat, a mértéktelen, korlátozások nélküli tévé elé rögzítés nálam egyértelműen kicsapja a biztosítékot.)

  • Számtalan tanulmány szól arról, hogy a rajzolt mese gyengíti a gyerek fejben történő képalkotó készségét, fantáziáját, kreativitását, hiszen a gyerek készen kapja a "megoldást"; ez egyébként igaz a túlrajzolt mesekönyvre is. Természetesen a mesefilmnek van helye a gyerek életében, korlátozottan és lehetőleg minél nagyobb korában. Gergő 3,5 éves, őt én még kicsinek tartom ehhez, ha kizárólag rajtam múlna, és csak ideális napok lennének, akkor legalább 2 évet még várnék vele.
  • A gyors képváltások, ugrálások a rajzfilmben elfárasztják a gyerek szemét, de felpörgetik agyilag; este ágyban már semmiképpen nem tanácsos kütyüt nézetni vele. Az esti mese jó, ha valami kis lassú, aranyos, békés mese. (Ha az nem érdekli, akkor - nálunk nincs egyezkedés - nincs mese. Cserébe eldöntheti, hogy a Bogyó és Babóca részei közül melyik 2-3-at szeretné megnézni.)
  • A gyerek tévézése nem építi a kapcsolatot a szülővel. A tévézés magányos tevékenység, ezen akkor lehet javítani, ha mindezt a szülővel összebújva, együtt teszik, így a szülő részt vesz a gyerek tevékenységében. Előnye ennek viszont lehet: a későbbiekben vissza lehet rá utalni, hogy pl. "csúszik a jég, emlékszel, Vendel is mekkorát esett, amikor rálépett".
  • Kim John Payne erősen Waldorf szemléletű amerikai pszichológus az Egyszerűbb gyermekkor című könyvében elég hosszan fejtegeti a tévézés/kütyüzés káros hatásait. Röviden az az elmélete, hogy a mostanában megszaporodott figyelemzavaros, túlpörgő, tanulási zavaros, vagy éppen túlságosan elszigetelt (vérmérséklet függő, hogy melyik gyerekre hogy hat) stb. gyerek a rájuk ömlő túl sok információ és kiszámíthatatlanság miatt válnak ilyenné - ha ezeket az információkat visszaszorítjuk, mederbe tereljük, a gyerek kilengései is normalizálódnak. Hogyan kell csökkenteni az információkat? Korlátozni kell a döntési lehetőségeket (a játékok számát csökkenteni kell), kiszámíthatóságot kell hozni a gyerek életébe (nagyon fontos a ritmusok, napirendek, rituálék bevezetése), az ízeket érdemes egyszerűsíteni (az adalékanyagoktól, ízfokozóktól stb. mentes étkezést bevezetni), és fontos az "unatkozni" hagyás, mert a rövidebb-hosszabb nyavalygást követően ilyenkor kezdik el a kreativitásukat használni. Nem utolsó sorban a felnőtt világ információitól is kímélni kell a gyereket, mert az ő füle előtt elhangzó felnőtt megjegyzések feldolgozásához még nincsenek meg az eszközei, viszont szorongást válthat ki belőle. Ide tartozik a tévé és kütyühasználat csökkentése is.
  • És ha lehet, semmiképp ne hagyjátok egyedül a gyereket kütyüvel; mindig lássatok arra rá, hogy ő épp mit néz. Épp a múltkor olvastam, hogy rosszindulatú hackerek már a youtube kidsre is beférkőztek és pl. a Peppa malac részeibe különböző horrorisztikus elemeket szőttek bele. Ha nem látjátok, hogy mit néz a gyerek, nem fogjátok tudni azt sem, mitől ijedt meg, megvigasztalni sem tudjátok. Ebben az életkorban is nagyon veszélyes az egyedül kütyüzés.20180323_181027.jpg

Úgyhogy mielőtt bekapcsoljuk a tévét, rajzfilmet, nem árt, ha egy pillanatra eszünkbe jut, hogy lehet, hogy most nyerünk 20 percet vele, de minél kisebb a gyerek, annál kellemetlenebb következményei LEHETNEK. Egyszerűbb a kezdetektől óvatosan adagolni, de ha már belecsúsztatok és korlátozni szeretnétek, nem lehetetlen. Valószínűleg lesz némi ellenállás, dacoskodás, hiszti, de Ti vagytok a főnökök!

(A fotón Gergő ölében egy már rég nem működő mini laptop látható, vannak napok, amikor lelkesen veri a laptopját (úgy hívja: "jepto"), állítása szerint dolgozik. :) A jelenlétében amúgy viszonylag ritkán vesszük elő a laptopunkat dolgozás céljából, de előfordul, különösen, amikor beteg és itthon maradok vele és valamelyik nagymamával.)

Amíg itthon voltunk Gergővel egész nap, úgy oldottam meg a "bébiszitter nélküli létet", hogy mindent együtt torony.jpgcsináltunk. Ha bármit pucolni kellett, fogta a hámozót tartó kezemet és így pucoltunk együtt. A pulton ücsörögve, míg én kevergetek, kavargatok, végigkóstolja a fűszereket, alapanyagokat (a cukrot ne kóstoltassátok meg vele, tapasztalatból mondom, olyan, mint a drog - nehezen jön le róla), együtt tesszük az ételbe a fűszert stb. Ha porszívózok, néha átadom neki a porszívócsövet, én addig mást csinálok, mosáskor ő rakja be a szennyest a mosógépbe, teregetéskor egyesével szedi ki a zoknikat a mosógépből és hozza nekem. Együtt locsoljuk a virágokat, a megszáradt műanyag edényeket és evőeszközöket ő pakolja el. Igen, 15x lassabban haladok és igen, néha nagyon idegtépő. De nekem ennyit megér, így is együtt vagyunk. Ha pedig nem akar segíteni pl. a főzésben, elszórakoztatja magát (az edényeimet előhalászva ő is főz valamit, vagy a fűszereimből tornyot épít).

Végezetül, mielőtt azt gondoljátok, hogy hú, ezek a Bombanyuék aztán milyen frankón csinálják, mindjárt homokot szórok a fejemre - ne tegyétek, inkább elmesélem, mit csináltunk karácsonykor. 11 napot voltunk együtt hármasban: itthon voltunk, az idő is pocsék volt (+ még Gergő is beteg volt) és néha már kezdtük unni egymás társaságát itt, a négy fal között, akkor bizony... új rajzfilmet kerestünk. Megismerkedtünk Bob mesterrel és a Megaverdákkal, összekapcsoltuk a laptopot a tévével (vagyis fölrúgtuk az összes eddigi szabályt) és volt, hogy 20-30 percen keresztül mesét néztünk. Hangsúlyoztuk Gergőnek, hogy ez most különleges alkalom - remélem, ebből nem lesz rendszer. Persze, rajtunk múlik, de a helyzet az, hogy Ferit könnyű rávenni az ilyen jellegű időtöltésre... :S

UPDATE: ezt a bejegyzést január első napjaiban írtam; a mai nappal módosítom. Gergő 1 hete beteg. Lázas, 20190112_152909.jpgnyűgös, nincs jól. Utcára nem tudunk menni, kreatívkodni (gyurmázni, homokozni, rajzolni) alig van kedve, ha mesélek, ahhoz túl nyűgös, a diafilmezés nem tetszik neki. Úgyhogy az összes-összes eddigi elvemet sutba dobva meséket nézünk. Igen. Naponta többször fél-háromnegyed órán keresztül. De látva azt, hogy mennyire bágyadt és mennyire el van szegénykém anyátlanodva - talán most ez a legtöbb, amit tehetek érte: bekuckózunk a kanapéra a teával és zsebkendővel, és nézzük a Sam, a tűzoltót (most ez az új kedvenc...).

Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom az alábbi könyveket:

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia
  • Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

És ne feledjétek! Kisgyermekkorban (kb. 9 éves korig) Ti vagytok a főnökök! (Amint túl leszünk a nehezén, visszatérünk a napi max. 15 perchez. Esküre!)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr214519860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok

Címkék

agresszió (1) alapítvány (1) alkalmassági vizsgálat (1) állatgyilkosság (1) álom (1) alvás (1) átkeretezés (2) átmeneti időszak (1) baki (1) baleset (1) bántalmazás (3) barátkozás (3) bénázás (5) beszéd (3) beszoktatás (1) cigány (1) cukiskodás (6) dac (1) dackorszak (3) dühkezelés (1) dühkitörés (2) elfogadás (6) elismerés (1) első találkozás (1) eszközök (1) evés (1) fejlesztés (2) folyamat (5) frusztráció (1) Gergő (19) gyász (2) gyerekkereskedelem (2) gyereknevelés (21) gyerekszáj (1) gyógypedagógia (1) határszabás (1) hiszti (11) homoszexuális (1) hulladék (1) időtöltés (3) iratmegtekintés (1) jaktálás (1) játék (1) kapcsolódó nevelés (2) karácsony (1) kihívások (1) kommunikáció (3) konfliktus (1) köszönöm (1) lombikprogram (1) meddőség (4) megoldás (1) melegházasság (1) mosható pelenka (1) nehézségek (8) nevelőszülők (2) nyaralás (3) ökoságok (1) örökbefogadás (24) örökbefogadott (2) óvoda (5) példakép (1) példamutatás (1) petesejt donáció (1) pozitív szemlélet (1) pszichológus (4) rápillantás (1) reakciók (1) romadopt (1) rosszalkodás (1) segítség (1) sírás meghallgatás (1) származás (1) szelektív (1) szemét (1) szerelem (2) szeretet (1) szobatisztaság (1) születésnap (2) szurikáta (1) tanfolyam (1) tanult tehetetlenség (1) tegyesz (6) természetvédelem (2) tévézés (1) titok (2) türelem (3) visszajelzések (1) visszalátogatás (2) zöldülés (2) Címkefelhő