Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Képernyő előtt töltött idő

Néhány napja kaptam egy kérést egy kisgyerekes rokonunktól: arról szeretne olvasni, hogyan korlátozzuk Gergő "médiafogyasztását", vagyis a képernyő előtt töltött idejét. Persze, most kérdezhetik azok, akik nagyobb gyereket terelgetnek, hogy ez valóban probléma-e, de látva kisgyerekes ismerőseimet azt gondolom, érdemes ezzel foglalkozni.

Mielőtt azonban belevágnék a témába, megköszönöm, hogy ezt a kérdést tette föl, és nem azt, hogy hogyan tartjuk Gergőt az asztalnál étkezés közben (sehogy), hogyan szoktattuk le a cumiról (még nem sikerült), átalussza-e már az éjszakákat (elvétve) és hogy el tud-e egyedül aludni (nagy ritkán).

Előzményként annyit előrebocsátok, hogy nálunk sosem megy (ment) a tévé csak úgy. Kizárólag célirányosan kapcsoltam be. Feri részéről nem volt gond az ilyen jellegű háttérzaj, de engem mindig is zavart, inkább elővettem egy könyvet, minthogy bekapcsoljam a tévét.

Mikor Gergőt hazahoztuk, abban fixen egyetértettünk, hogy amíg ébren van, nem kapcsolunk tévét. Ez egyszerű is volt, hiszen velem volt egész nap, Ferivel a kevés időt nem ezzel töltötték ki. Aztán ahogy teltek a hónapok, Feri szerette volna, ha lát rajzfilmeket is, úgyhogy "rászoktunk" a Bogyó és Babócára, napi max. 3 részt nézhet meg (15 perc). De inkább csak kettőt. Ha rajtam múlik, egyet sem; azokon az estéken, amikor egyedül vagyok vele, nincs Bogyózás; tök jól elfogadta.

A "Bogyózásnak" a szabályai a következők:

  • csak laptopról (még nem szeretném, ha összekötnénk a tévével, nem tudom, van-e jelentősége, de valahogy fázom a gondolattól)
  • a laptopot nem kezelheti, nem mutatjuk meg neki hogy működik, egyedül a kikapcsolást teheti meg (a telefont sem tudja használni és nem is tervezzük, hogy megmutatjuk; tabletünk nincs és nem is lesz)
  • fogmosás után, lefekvés előtt max. 15 percben a kanapén, apukájával összebújva, az utolsó 5 percben én is odabújok hozzájuk
  • ágyban, a saját szobájában, KÖZVETLENÜL elalvás előtt nincsen semmilyen kütyüzés. A laptopozás helye a nappali.

Ha rendetlenkedik, nem akar fogat mosni, elpakolni stb., akkor ezt a mesét "vonjuk" meg tőle büntiképp, bár erre még nem volt sosem szükség. Úgy tűnik, elég elszánt fejünk van, tudja, hogy nem csak a levegőbe beszélünk. :) Az ágyban elhangzó egy darab olvasott és egy darab fejből mesélt mesét nem vonjuk meg tőle. (És zárójelben megjegyzem, hogy mesélt, olvasott mesére bármikor igénye van, azt kielégítjük - értsd: befejezem, amit éppen csinálok és leülök mellé 5-10 percre olvasni. Erre mindig van időnk.)

De a legnagyobb kérdés talán az, hogy valóban egyszerű-e a tévét nem bekapcsolni? Nem. Egyébként nem az. Mert őszintén szólva, vannak napok, amikor minden nehezen megy. Segítség nincs, betegség van (az a legrosszabb, mikor az anyuka beteg) és igen, sokan "bébiszitternek" használják a tévét. Nem lehet elítélni. Vannak élethelyzetek, vannak nehézségek, vannak feladatok. Igen, tudom. Azonban mielőtt bekapcsoljuk a tévét, néhány dologgal legyünk tisztában és ennek tudatában kapcsoljuk be, vagy keressünk egyéb elfoglaltságot. (A tudatos képernyőhasználatot feltételezve írom az alábbiakat, a mértéktelen, korlátozások nélküli tévé elé rögzítés nálam egyértelműen kicsapja a biztosítékot.)

  • Számtalan tanulmány szól arról, hogy a rajzolt mese gyengíti a gyerek fejben történő képalkotó készségét, fantáziáját, kreativitását, hiszen a gyerek készen kapja a "megoldást"; ez egyébként igaz a túlrajzolt mesekönyvre is. Természetesen a mesefilmnek van helye a gyerek életében, korlátozottan és lehetőleg minél nagyobb korában. Gergő 3,5 éves, őt én még kicsinek tartom ehhez, ha kizárólag rajtam múlna, és csak ideális napok lennének, akkor legalább 2 évet még várnék vele.
  • A gyors képváltások, ugrálások a rajzfilmben elfárasztják a gyerek szemét, de felpörgetik agyilag; este ágyban már semmiképpen nem tanácsos kütyüt nézetni vele. Az esti mese jó, ha valami kis lassú, aranyos, békés mese. (Ha az nem érdekli, akkor - nálunk nincs egyezkedés - nincs mese. Cserébe eldöntheti, hogy a Bogyó és Babóca részei közül melyik 2-3-at szeretné megnézni.)
  • A gyerek tévézése nem építi a kapcsolatot a szülővel. A tévézés magányos tevékenység, ezen akkor lehet javítani, ha mindezt a szülővel összebújva, együtt teszik, így a szülő részt vesz a gyerek tevékenységében. Előnye ennek viszont lehet: a későbbiekben vissza lehet rá utalni, hogy pl. "csúszik a jég, emlékszel, Vendel is mekkorát esett, amikor rálépett".
  • Kim John Payne erősen Waldorf szemléletű amerikai pszichológus az Egyszerűbb gyermekkor című könyvében elég hosszan fejtegeti a tévézés/kütyüzés káros hatásait. Röviden az az elmélete, hogy a mostanában megszaporodott figyelemzavaros, túlpörgő, tanulási zavaros, vagy éppen túlságosan elszigetelt (vérmérséklet függő, hogy melyik gyerekre hogy hat) stb. gyerek a rájuk ömlő túl sok információ és kiszámíthatatlanság miatt válnak ilyenné - ha ezeket az információkat visszaszorítjuk, mederbe tereljük, a gyerek kilengései is normalizálódnak. Hogyan kell csökkenteni az információkat? Korlátozni kell a döntési lehetőségeket (a játékok számát csökkenteni kell), kiszámíthatóságot kell hozni a gyerek életébe (nagyon fontos a ritmusok, napirendek, rituálék bevezetése), az ízeket érdemes egyszerűsíteni (az adalékanyagoktól, ízfokozóktól stb. mentes étkezést bevezetni), és fontos az "unatkozni" hagyás, mert a rövidebb-hosszabb nyavalygást követően ilyenkor kezdik el a kreativitásukat használni. Nem utolsó sorban a felnőtt világ információitól is kímélni kell a gyereket, mert az ő füle előtt elhangzó felnőtt megjegyzések feldolgozásához még nincsenek meg az eszközei, viszont szorongást válthat ki belőle. Ide tartozik a tévé és kütyühasználat csökkentése is.
  • És ha lehet, semmiképp ne hagyjátok egyedül a gyereket kütyüvel; mindig lássatok arra rá, hogy ő épp mit néz. Épp a múltkor olvastam, hogy rosszindulatú hackerek már a youtube kidsre is beférkőztek és pl. a Peppa malac részeibe különböző horrorisztikus elemeket szőttek bele. Ha nem látjátok, hogy mit néz a gyerek, nem fogjátok tudni azt sem, mitől ijedt meg, megvigasztalni sem tudjátok. Ebben az életkorban is nagyon veszélyes az egyedül kütyüzés.20180323_181027.jpg

Úgyhogy mielőtt bekapcsoljuk a tévét, rajzfilmet, nem árt, ha egy pillanatra eszünkbe jut, hogy lehet, hogy most nyerünk 20 percet vele, de minél kisebb a gyerek, annál kellemetlenebb következményei LEHETNEK. Egyszerűbb a kezdetektől óvatosan adagolni, de ha már belecsúsztatok és korlátozni szeretnétek, nem lehetetlen. Valószínűleg lesz némi ellenállás, dacoskodás, hiszti, de Ti vagytok a főnökök!

(A fotón Gergő ölében egy már rég nem működő mini laptop látható, vannak napok, amikor lelkesen veri a laptopját (úgy hívja: "jepto"), állítása szerint dolgozik. :) A jelenlétében amúgy viszonylag ritkán vesszük elő a laptopunkat dolgozás céljából, de előfordul, különösen, amikor beteg és itthon maradok vele és valamelyik nagymamával.)

Amíg itthon voltunk Gergővel egész nap, úgy oldottam meg a "bébiszitter nélküli létet", hogy mindent együtt torony.jpgcsináltunk. Ha bármit pucolni kellett, fogta a hámozót tartó kezemet és így pucoltunk együtt. A pulton ücsörögve, míg én kevergetek, kavargatok, végigkóstolja a fűszereket, alapanyagokat (a cukrot ne kóstoltassátok meg vele, tapasztalatból mondom, olyan, mint a drog - nehezen jön le róla), együtt tesszük az ételbe a fűszert stb. Ha porszívózok, néha átadom neki a porszívócsövet, én addig mást csinálok, mosáskor ő rakja be a szennyest a mosógépbe, teregetéskor egyesével szedi ki a zoknikat a mosógépből és hozza nekem. Együtt locsoljuk a virágokat, a megszáradt műanyag edényeket és evőeszközöket ő pakolja el. Igen, 15x lassabban haladok és igen, néha nagyon idegtépő. De nekem ennyit megér, így is együtt vagyunk. Ha pedig nem akar segíteni pl. a főzésben, elszórakoztatja magát (az edényeimet előhalászva ő is főz valamit, vagy a fűszereimből tornyot épít).

Végezetül, mielőtt azt gondoljátok, hogy hú, ezek a Bombanyuék aztán milyen frankón csinálják, mindjárt homokot szórok a fejemre - ne tegyétek, inkább elmesélem, mit csináltunk karácsonykor. 11 napot voltunk együtt hármasban: itthon voltunk, az idő is pocsék volt (+ még Gergő is beteg volt) és néha már kezdtük unni egymás társaságát itt, a négy fal között, akkor bizony... új rajzfilmet kerestünk. Megismerkedtünk Bob mesterrel és a Megaverdákkal, összekapcsoltuk a laptopot a tévével (vagyis fölrúgtuk az összes eddigi szabályt) és volt, hogy 20-30 percen keresztül mesét néztünk. Hangsúlyoztuk Gergőnek, hogy ez most különleges alkalom - remélem, ebből nem lesz rendszer. Persze, rajtunk múlik, de a helyzet az, hogy Ferit könnyű rávenni az ilyen jellegű időtöltésre... :S

UPDATE: ezt a bejegyzést január első napjaiban írtam; a mai nappal módosítom. Gergő 1 hete beteg. Lázas, 20190112_152909.jpgnyűgös, nincs jól. Utcára nem tudunk menni, kreatívkodni (gyurmázni, homokozni, rajzolni) alig van kedve, ha mesélek, ahhoz túl nyűgös, a diafilmezés nem tetszik neki. Úgyhogy az összes-összes eddigi elvemet sutba dobva meséket nézünk. Igen. Naponta többször fél-háromnegyed órán keresztül. De látva azt, hogy mennyire bágyadt és mennyire el van szegénykém anyátlanodva - talán most ez a legtöbb, amit tehetek érte: bekuckózunk a kanapéra a teával és zsebkendővel, és nézzük a Sam, a tűzoltót (most ez az új kedvenc...).

Akit jobban érdekel a téma, annak ajánlom az alábbi könyveket:

  • Kádár Annamária: Mesepszichológia
  • Kim John Payne: Egyszerűbb gyermekkor

És ne feledjétek! Kisgyermekkorban (kb. 9 éves korig) Ti vagytok a főnökök! (Amint túl leszünk a nehezén, visszatérünk a napi max. 15 perchez. Esküre!)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr3014519860

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok