Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Szilaj, óvodás kiscsikóm

Ez a hasonlat jut eszembe Gergőről, amikor érte megyek az óvodába. Egy karámból kiszabadult, szilaj kiscsikó. Egészen addig, amíg meg nem lát, tök jól viselkedik az óvónénik elmondása szerint. Valószínűleg ez azért elég nagy erőfeszítésébe kerül, legalábbis ezt feltételezem annak alapján, ami akkor történik, amikor megjelenek az ajtóban...

  • Hangosan üvöltve rohan felém: Anyaaaaaaa! és boldogságában szinte ledönt a lábamról. Annyira hangosan kiabálja ki a "nevemet" magából még vagy 15x egymás után, hogy az egész óvoda hallja, hogy megérkeztem.
  • Miután ledöntött a lábamról, elnyargal mellettem és fut 8 kört az aulában. Hangosan, teli szájjal nevetve, mindenkivel pacsizik egyet és tényleg, mint egy kis elszabadult lovacska, meg nem áll, néha ugrik egyet. Néha visszatér hozzám, begyűjt egy puszit és ha nem tudom elég gyorsan elkapni, vágtat még 3 kört.
  • Amint meglát, beindul a bélműködése. Első alkalommal, talán őt is meglepte az elengedettség állapotának ilyen gyors megnyilvánulása - meglátott és kapásból betojt a gatyájába... Míg én gyerekmosdóban próbáltam a gatyáját táskába betehető állapotba varázsolni, elrohant. Az aulába. Alul semmi. Rohangált himbálózó fütyivel, körbe-körbe. 8 kört. Igen. Minden arra járó szülő jót mulatott az én pucér kiscsikómon.
  • Eszébe jut, hogy nem köszönt el az óvónénitől (erre korábban hiába figyelmeztetem, akkor a nyargalászással van elfoglalva), hangos csatakiáltással visszarohan, beleveti magát az óvónéni karjai közé, ad egy nyálas cuppanóst, majd rohan ki hozzám hangos kacagással és újra ledönt a lábamról. (Igen, ez a gyerek mindent hangosan csinál.)
  • Miután kirongálta magát, megkezdjük az átöltözést. Gatya le, elég egyetlen óvatlan pillanat - újabb kör az aulában. Egy ruhadarab - egy kör. Néha berohan a másik csoportba is. Ott is pacsizik mindenkivel.
  • Az óvónénik néha maguk sem tudják, hogyan reagáljanak - valójában marha nehéz komolynak maradni, ezt az önfeledt örömcunamit látva. Eleinte keménykedtek, aztán részvéttel teli pillantásokkal biztosítottak együttérzésükről. Mostanra mindannyian elengedtük. Majd jön, én nem kergetem. A hasonló időben érkező szülők az aulába lépve már nem lepődnek meg, sokszor volt már részük ebben a látványban. Ha megunom a várakozást, fogom a táskámat és indulok - ez nagyjából szokott hatni. Egyszer megkérdeztem reménykedve az egyik óvónénit, hogy más gyerek is szokott-e ilyet csinálni. A válasz az volt, hogy ő még soha életében nem látott ilyet. :)
  • Az átöltözés kb. fél óráig tart így nálunk. Néha csak 20 percig. Általában 3-4 gyerek is elkészül, amíg Gergőke hiányos öltözetben rohangál, ha elfárad kúszik-mászik négykézláb.
  • Hazafelé kiengedjük a maradék gőzt is. Hangosan, teli torokból énekel, rácsodálkozunk mindenre, az egész világra, egyesével. Szaladunk a dugóban araszoló busz mellett és ha lehagyjuk, ordítva pápázik neki, nagyon büszke ránk, hogy gyorsabbak voltunk a busznál is. Betérünk a kisboltba a napi betevő kifliért, amivel az uzsonna és a vacsora közti pár óra túlélhetővé válik...

Amint meglát, akármennyire is jól érezte magát az óvodában, ledobja a kis láncait és teljes erővel örül az életnek, az én szilaj kiscsikóm. ♥

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr6614531594

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok