Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Anya és Apa születik

Tegnap este, miután Gergő elaludt, ránéztem a telefonomra és egy csodálatos üzenet várt: egyik olvasóm, akit a blog kapcsán "ismertem" meg, írta, hogy hazaért a kisfiuk. ♥

Ahogy váltottunk pár üzenetet, eszembe jutott, milyen is volt lassan 2 éve, amikor hazajött Gergő. 22 hónapos, riadt kisfiú volt amikor megismertük, de mire letelt a barátkozás 1 hónapja, sokkal huncutabb és csillogóbb szemű lett, mint megismerkedésünk napján. Már látszott valami kis humorfélesége, próbált minket megviccelni - egy alkalommal, ahogy a téli bakancsát adtuk volna rá, nem és nem és nem ment, próbáltuk egyiket, másikat, próbálta Feri is, próbáltam én is, rajtunk kabát, sapka, sál, izzadtunk ezerrel. Ahogy kihúztam a lábát a bakancsból, látom, hogy meg van feszítve az egész lábfeje. Ránéztem és előbb csak huncutul nézett, majd kitört belőle a nevetés - azt hiszem, ekkor nyugodtam meg végleg, hogy mi tényleg egymásnak valók vagyunk. Ahogy hazahoztuk, egy órával később már úgy mászkált a lakásban, mintha ide született volna. Úgy tűnt, jól van. Valószínűleg tényleg jól is volt. Megkapta azt a figyelmet, amihez születése óta joga lett volna, és naponta annyi puszit zsebelt be, mint talán az első 22 hónapjában összesen.

Ezzel szemben én nem voltam olyan jól. A repkedős boldogság és a marcangoló félelem váltogatta egymást állandóan. Ismertem azt a fogalmat, hogy szülés utáni depresszió, mindig azt gondoltam, hogy egy olyan nőt, aki évek óta gyerekre vágyik, azt elkerüli ez az érzés. A depresszió el is került (mondjuk nem vagyok depresszív alkat), de az érzelmi hullámvasút őszintén megrémített. Éjjel nem bírtam aludni, mert alig vártam már, hogy reggel legyen és felébredjen, hogy újra találkozzunk. Nappal meg értelemszerűen fáradt voltam. Először kezdtem el életemben aggódni, hogy életben tudok-e valakit tartani. Már nagyobbacska volt, így a csecsemőkori parák elkerültek, de akkorákat esett, hogy heteken, hónapokon át rémálmaim voltak (visszatérő álmom volt, hogy ahogy beveri a fejét esés közben, az dinnyévé változik és kettéhasad). Rettegtem, mert cuki volt mindenkivel. Úgy hoztuk el, hogy minden jellemzésében leírták: nem barátkozó, nagyon magának való gyerek. Ehhez képest már az első sétánk alkalmával vidáman integetett mindenkinek - én meg attól fostam, hogy biztosan azért, mert azt hiszi, hogy bárki elviheti, ezért mindenkivel helyeskednie kell. Azóta kiderült, hogy Gergő barátságos, valószínűleg a biztonságos környezet érzete hozta elő a kedvességét.

Hirtelen akkorát borult az életem, hogy hiába készültem erre évek óta, hiába vágytam rá, hiába vagyok egy viszonylag rugalmas ember - ez a hihetetlen változás, ami valójában néhány hét alatt zajlott le, teljesen megfektetett. Volt, hogy potyogtak a könnyeim, de nem tudtam megmagyarázni, hogy miért és még szégyelltem is magam érte, mert ERRE VÁGYTAM! Miért folynak a könnyeim? Miért félek és mitől? Annak ellenére, hogy boldoggá tett, hogy Ferivel is hamar kialakult a "szerelem", amikor esténként leválaszthatatlanul csimpaszkodott rajta, engem feledve és abszolút mellőzve, teljesen kikészültem. Basszus, mi vagyok én, B opció? (Ezt erősítették azok a megjegyzések, amik ma már nem fájnak, de szerintem nagyon ártó megjegyzések: "látom, nagyon apás".)

Ezek mind olyan érzések voltak, amikről korábban senki nem beszélt. Persze, vannak nők szülési depresszióval, de hát azok olyanok is... - pedig ez nem így van! A baba születése utáni első 6 hét egy nagyon kemény időszak. Össze kell szokni, ki kell alakítani új napirendeket, szokásokat, alkalmazkodni kell a család minden tagjának az új helyzethez. El kell engedni régi dolgokat és az új szerepeket meg kell tanulni, nagyon rövid idő alatt. De a 6 hét nem csak akkor érvényes, amikor egy kisbaba születik. Akkor is igaz, amikor egy nagyobbacska gyerek kerül a családba és Anya és Apa születik.

Merjetek érezni, minden érzés megengedett. Nyugodtan sírjatok, ha kedvetek tartja, higgyétek el, img_5024_kicsi.jpghogy ez a felfokozott érzelmi állapot velejárója. Akkora hormondömpinget kaptok, hogy képtelenség ezt kiegyensúlyozottan megélni. A szakemberek szerint kb. 6 hét az az időszak, amíg a születés utáni időszak rendeződik. Higgyétek el, hamarosan ti is kiegyensúlyozottabbak lesztek, megnyugodtok.

Jól csináljátok és nemsokára belejöttök. Ha pedig van rá lehetőségetek, kérdezzetek szakembertől (pszichológustól, nevelési tanácsadótól, tegyesz ügyintézőtől). Nem kell félni, nem ti vagytok az elsők, akiket lát, semmi újat nem tudtok nekik mutatni, viszont pont emiatt jobbnál jobb, kipróbált, működő ötleteket fog mondani.

Bízzatok magatokban! Anya született, Család született. ♥ 

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr6114497846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok