Bombanyu

Bombanyu már nem robban

De hogyan legyek türelmesebb?

Ezt a kérdést tettem föl a Pszichonénimnek. Gergő akkor volt nálunk 4-5 hónapja, 2 éves múlt. Az első nagy eufórián már túl voltunk, Gergő kezdődő hiszti- és dackorszakban volt és én tökéletesen eszköztelen voltam.

Mindig is pörgős típus voltam, ennek az összes pozitívumával (lendületes, aktív, gyors) és az összes negatívumával (felszínes, csapongó és TÜRELMETLEN) együtt. A türelmetlenséggel, mint rossz tulajdonsággal mindig is tisztában voltam és sosem szerettem magamban, évek óta dolgozom azon, hogy finomítsak rajta. Az évek múlása is sokat javított, ahogy egyre idősebb vagyok, már nem vagyok annyira lendületes, cserébe kicsit türelmesebb lettem, de azért ebben nagyon sok munka van. Azt meg elfogadtam, hogy sosem leszek olyan türelmes, mint egy introvertált típusú ember. Gergő érkezésével azonban olyan új rétegek nyíltak meg előttem, amelyekről nem tudtam korábban.

Az elejétől kezdve nagyon igyekeztem és sok energiát fektettem abba, hogy a lehető legnagyobb figyelemmel és türelemmel tudjak Gergő felé fordulni (talán többet is, mint ha vérszerinti gyermekem lenne, mert az első 22 hónapja extrán érzékennyé tett), azonban a fáradtság és ESZKÖZTELENSÉG bizony sokszor a tűrőképességem határára sodort. Ezzel együtt persze a bűntudat ezerrel munkált bennem, meg az értetlenség: 5 éve szeretnék gyereket (illetve több, de akkor még egyedül voltam a vággyal), rá vártam már mióta és tessék - olyan vállalhatatlan "hápi" vagyok, hogy az rémisztő.

Akkoriban (2017 nyarán) Gergő még produkálta azokat a jeleket, amelyek korábbi érzelmi elhanyagolásra utaltak (ezekről itt és itt írtam), sokszor durváskodott velünk (akkor még nem annyira tudatosan, mint most, az óvodai feszültségeinek levezetése miatt), nekem meg fogalmam sem volt, mit kéne tennem. Fáradtsággal vegyítve kemény kombó. Rengeteg könyvet olvastam, és mindegyikben azt írták, hogy türelemmel kell a dackorszakos gyerek felé fordulni. Igen, de ha egyszer elértem a határra, hogyan legyek MÉG türelmesebb? - Ezt kérdeztem meg a szakembertől.20180813_115649.jpg

Nem emlékszem már arra, hogy konkrétan erre válaszolt-e, de azt tudom, hogy egy csomó más szitura mondott megoldási javaslatot (ezekről itt írtam). Ezeket alkalmazva egyre több eszközöm lett, egyre ügyesebb lettem és ezzel együtt szerintem az idegrendszerem is megerősödött. Természetesen most is el tud pattanni a húr és igen, szoktam hangosan kiabálni, és sajnos az üvöltözés is előfordul. (Feri épp a napokban tette szóvá, hogy mindig olyan jó képet festek magamról, legyek szíves a sötét oldalamról is írni; mondtam, hogy az a poszt már folyamatban van, de még nem mertem publikálni...) Szoktam csapkodni és káromkodni, de szerencsére egyre ritkábban sodródom a türelmem határára - valószínűleg sokkal messzebb van a határ, mint egy évvel ezelőtt.

Annak, aki hasonló nehézségekkel küzd, javaslom, hogy ha tud, keressen szakembert (nevelési tanácsadót, pszichológust), mert az ő segítségükkel sokkal gyorsabban találjuk meg a megoldást. Olyan ez, mint amikor egy sötét szobából nem találjuk a kijáratot, majd hirtelen valaki felkapcsolja a folyosón a lámpát - egyből tudjuk, merre van az előre. Ha pedig nincs lehetőségünk erre, akkor jó megoldás lehet, hogy átgondoljuk, mikor, milyen szituban, miért veszítettük el annyira a türelmünket, amit már nem tartunk okénak. Marha macerás és fárasztó, de megéri: szedjük ízekre a szituációt, magunkat és dolgozzunk egy kicsit rajta. Lehet, hogy érdemes picit átrendezni a lakást, a berendezési tárgyainkat, érdemes kicsit "átkeretezni" a gondolkodásunkat (erről itt és itt írtam), és elmenni néha futni, vagy egyéb módon kiereszteni a gőzt (kezdem érteni, hogy az ultrafutók miért többgyermekes anyukák :) ).

Egy barátnőm írta múltkor az egyik posztom alá, az ő idézetével búcsúzom: "Annyira jó, hogy ezt mondod, közvetíted: "türelem". Nekem ez arról szól: szeretlek, akármi is történik, akármennyire kellemetlen, néha fáj, dühössé tesz, stb. a viselkedésed. Nagy próbája ez az életnek, a kapcsolatnak, és önmagunknak is."

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr7714338815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok