Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Óvodai beszoktatás - a látszat, és ami a 4 fal között történik

Gergő 2 hónapja ovis, én 1 hónapja dolgozom. Ez utóbbi csak annyiból érdekes, hogy mivel korán megyek dolgozni, én vagyok az első, aki kilép a lakásból. Egyedül. Na, itt kezdődnek a gondok. Gergő ugyanis sírva ordít, annyira, hogy az egész ház zeng tőle. Fordított esetben, ha ő megy el hazulról én pedig maradok, gond egy szál se.

Az oviban szeret lenni, a dadusoktól és óvónéniktől öleléssel köszön el. Kicsit dacos ha öltözésről van szó, de hiába kérdezgetem az óvónéniket, sosem panaszkodnak rá. ;) Hangos csatakiáltással köszönt délutánonként, jó kis erős hangja van, szóval az egész óvoda hallja, ha megérkeztem. :) Látszólag minden rendben.

Amint azonban a 4 fal közé érünk (szigorúan itthon, lakáson kívül úgy viselkedik, mint egy kisangyal), kezdődik a büntetés. Durváskodik. Nagyon durváskodik. Amit el tudsz képzelni, azt megteszi (vagy megpróbálja megtenni): üt, rúg, karmol, harap, fejel (ez a legszarabb, mert erre tényleg nem lehet készülni, ráadásul még oldalirányban is tud fejelni). Feri is kap belőle, de a nagyja az enyém. És dobál. A minap egy viszonylag nehéz fajátékot dobott közvetlen közelről az arcomba, pont oda tudtam kapni a kezemet. Baromira fájt, az arcom tuti belilult volna tőle... Hallottam már mástól is, hogy vannak olyan gyerekek, akik az óvodakezdés miatti változásra így reagálnak; épp a napokban beszéltem az örökbefogadási tanácsadónkkal, szerinte az örökbefogadott gyerekek körében ez hatványozott... (Hála istennek, Gergő a többi gyerekkel nem agresszív. Direkt rákérdeztem, a válasz az, hogy Gergő a többi gyerekkel kifejezetten szelíd - ennek azért nagyon örülök.)

A másik, ami az elmúlt 2 hónapban kezdődött, azok az éjszakai hátnemistudommineknevezzem... őrjöngések. Kábé egy hónapja meséltem egy gyermekpszichológus barátnőmnek, hogy miket produkál Gergő, neki első körben két tippje volt: pávor (ezek az éjszakai, öntudatlan állapotú felriadások, részletesebben itt), a másik az életkezdeti nehézségek miatt erőteljesen jelentkező kötődési félelmek. Valószínű, hogy inkább ez utóbbiról van szó, bár még mindig nem kizárt, hogy vegyítve van egy kis pávorral is. Nagyjából úgy néz ki, hogy éjjel valamikor elkezd sírva üvölteni, engem hív. Ha esetleg Feri megy be hozzá, az őrjöngés fokozódik. Amint bemegyek, üvöltve követeli, hogy menjek ki, ha kimegyek ordít, hogy menjek vissza. Amúgy meg: éhes, szomjas, pisilni kell, kakilni kell, kapcsoljuk föl a lámpát, kapcsoljuk le a lámpát, melege van, fázik, így, minden egyben, egymás után. Ha egyik igényét kielégítjük, jön a másik igény, mindezt üvöltve. Ha megpróbálom átölelni, rúg, csíp, harap, üvölt, hogy menjek ki. Mindezt fél-háromnegyed órán keresztül, amíg ki nem fárad. Nagyon keményen tolja.gergo_arnyekban_v2.jpg

Feri és én ezt másképp kezeljük, persze mindezt úgy, hogy egyikőnk sem tudja, melyik a helyes eljárás. Feri szerint ez egy hiszti, ennek megfelelően kell kezelni, például ha azt üvölti, menjen ki, akkor kimegy és nem is megy vissza - legyen tisztában a szavak erejével.

Én egy kicsit másképp gondolom. Egy nappali hisztinél más a helyzet, de szerintem ez nem egy klasszikus hiszti. Éjjel, ha így ébred valaki, annak baja van. És hiába üvölti, hogy menjek ki, valójában még inkább szüksége van rám. Szerintem. Ráadásul észrevettük, hogy azokon az éjszakákon, amikor a szobájában alszom (az ágya mellett egy matracon), nincsenek ilyen őrjöngések. Aztán azt is felfedeztük, hogy ha vele is alszom, de bármikor kimegyek a szobából, látszólag mélyalvásban van, 5 percen belül felébred és kéri, hogy menjek vissza. Én meg, hajnali 4-kor nem vagyok abban az állapotban, hogy vitatkozzak vele, inkább a "békességet" választom és lefekszem mellé.

Gondolkoztunk, mitévők legyünk. Az ágyunkba nem akarjuk továbbra sem beengedni. Kitaláltam egy mesét, amelyben az általam feltételezett félelem okát próbáljuk meg feldolgozni, ezt egy ideje rendszeresen kéri (bár múltkor egy új mesét kellett kitalálnom, a címét ő adta: "Mackó Gergő nehezen tud elaludni" :) ).

Mindent összevéve úgy döntöttünk, beszélünk az ovipszichológussal. 

A rövid válasz az volt, hogy türelem, mindez szép lassan el fog múlni és amúgy meg kb. jó irányba tartunk.

Ha durváskodik, akár 100x is elmondani, hogy ez fáj, nem oké, ezt nem csináljuk. Ha lehet, megállítani, vagy megelőzni a mozdulatot. (Amikor hozzánk került, akkor is nagyon durva volt, de annak más oka volt - vélhetően a "szeretet-mozdulatai" is elnagyoltak voltak a korábbi közeg miatt, illetve 2 évesen még nem is volt ez nagyon tudatos -, azok a durváskodásai is lecsengtek szépen lassan, ugyanezzel a módszerrel.)

Az éjszakai felriadásoknál pedig valószínűleg tényleg az elválás miatti fájdalma jön elő. Születésekor a kórházban hagyták, 1 hónapos korában az első nevelőszülőpár adta vissza a rendszernek, hogy "ez a gyerek túl sokat sír", 22 hónaposan pedig mi választottuk el az addigi otthonától. 2 éves korára már 3 elszakadása volt, belegondolni is fáj, milyen képeket láthat éjszaka, hogy így ébred...

Megoldás: kérte a pszichológus, hogy Feri bízza rám ezeknek az éjszakai felriadásoknak a kezelését (a kettős kezelés csak megzavarja a gyereket, főleg ha még veszekszünk is előtte, ami azért megtörtént néhányszor). Az én feladatom pedig a "szorító-ölelés", ha hozzáférek, illetve az igényeinek a kielégítése "határszabással". (Pl. ha éhes vagy, kapsz tejecskét, de nem főzök kakaót.) És ami a legfontosabb: ahogy Gergő reagál az teljesen normális és érthető, és nagyon szuper, hogy ki tudja fejezni az érzéseit.

Kábé másfél hete sokkal jobb a helyzet. Halkan reménykedem és magamban örülök már ennek az eredménynek is. Végre alhatok az ágyamban néhány órát, persze ide-oda ingázok a szobák között éjjelente, és csak egyetlen éjszakai őrjöngés volt, de azt is egész ügyesen kezeltük, viszonylag gyorsan lecsengett. Talán szépen lassan megnyugszik.

De a legfontosabb üzenet: TÜRELEM, az idő ezt is megoldja.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr4014333743

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok