Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Alkalmas vagyok örökbefogadásra?

Gergőre várva számtalanszor feltettük magunknak ezt a kérdést. Megnéztük magunkat jobbról-balról, kívülről-belülről vizsgálgattuk magunkat, kifaggattuk szívünk rejtett zugait és tépelődtünk... alkalmasak vagyunk örökbefogadásra?

Biztos vagyok abban, hogy ezt a kérdést minden örökbefogadó szülő felteszi magának és abban is biztos vagyok, hogy aki nem tervez örökbefogadást, az meg van róla győződve, hogy ő nem lenne erre alkalmas.

Én meg azt gondolom, hogy eljutni ide egy hosszú-hosszú folyamat. Nem sok olyan örökbefogadó szülő van, aki már huszonévesen örökbefogadásra vágyik, bár biztosan erre is van példa. A legtöbben hosszú évek megpróbáltatásai után jutnak el ide. Rengeteg orvosi vizsgálat, beavatkozás, próbálkozás és persze kemény lelki tusa (sok esetben egy válás is kíséri az utat - nálam is így volt) után.

De nekünk, örökbefogadóknak van némi előnyünk a vérszerinti szülőkkel szemben. Nem csak az, hogy érettebbek és tapasztaltabbak vagyunk (és ezzel együtt vélhetően sokkal rosszabbul bírjuk az éjszakázást), mint fiatalabb társaink. Hanem az, hogy a gyermekvállalásra felkészültünk anyagilag, lelkileg és miután sok-sok évünk volt átgondolni, hogy valóban ezt szeretnénk-e, mondhatjuk, hogy a döntésünk tudatos.

Ha el tudod hinni magadról, hogy amikor nehézséggel szembesülsz (az lesz bőven), vagy a gyermek sötét oldalával találkozol (ilyen is lesz), hogy szeretettel tudod tovább terelgetni, ha el tudod engedni az elvárásaidat irányában, ha már nem vérszerinti-pótlékként tekintesz rá, és ha (már) nem a külvilágnak szeretnél megfelelni, úgy hiszem, alkalmas lehetsz.

20181020_171101-1.jpg

 

Ha már nem úgy beszélsz róla, mint "nullkilométeresről" (mint valami tárgyról), még ha viccesen hangzik is, ha nem az az első gondolatod kiajánlás esetén, hogy egyből elvidd állapotfelmérésre, megnézni, mit nem mondtak el róla, hanem rábízod magad a sorsra, a jóistenre, a megérzéseidre, a kémiára, ki miben hisz, akkor szerintem felkészültél.

Ha el tudod fogadni, hogy a más által okozott óriási törést és sérülést Neked kell kisimogatnod belőle és akármennyit simogatod, megmarad a heg, ha elfogadod, hogy kíváncsi lesz a vérszerinti szüleire és támogatod majd, ha meg szeretné őket ismerni, ha tudsz róluk tárgyilagosan beszélni, esetleg érzel valamiféle hálát, hogy ők lemondtak róla és így Te szeretheted a szíved minden szeretetével... akkor boldogok lehettek együtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr1614035842

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

különvélemény 2018.10.25. 20:48:25

"Alkalmas vagyok örökbefogadásra? "

Annál mindenképpen alkalmasabb vagy, mint aki lepasszolta a gyereket, mert te legalább akarod, és hajlandó vagy átmenni érte a bürokrácián, innentől nem kérdés.

ricsmond78 2018.10.26. 08:54:40

@különvélemény:
szerintem pedig nem ennyire egyszerű az örökbeadó története sem, erről itt írtam:

bombanyunemrobban.blog.hu/2017/08/25/reakciok_az_orokbefogadasra

"Milyen nő az, aki képes eldobni a gyerekét?

Rengeteg sors van és nem ítélhetjük el az örökbeadókat a döntésük miatt. Nem mindenki olyan szerencsés, mint mi, átlagemberek: kábé rendben van az életünk, van munkánk, van lakásunk, van társunk, aki szeret és nem hagy el, ha bejelentjük, hogy babát várunk, vannak szüleink / testvéreink / segítőink, van víz-villany-gáz az otthonunkban, nem vagyunk 16 évesek, akik azt sem tudják, hogy kerül a baba a pocakjukba, mert hiányoztak a bioszóráról. Nem hajtott ki minket az apánk az útszélére, hogy meglegyen a betevő falat, nem erőszakoltak meg minket, amiből született egy gyerek, nem vagyunk betegek, nem vagyunk túl idősek, akik már azt hitték, nekik már nem lehet gyermekük... Ezerféle sors van, és én személy szerint azt gondolom, hogy gyermeket örökbeadni (az abortusz helyett) igenis egy nagyon felelősségteljes döntés. Azt jelenti, hogy tudja: más jobban tudna gondoskodni a gyermekéről, mint ő.

Nem ismerem Gergő vérszerinti anyját, és semmit nem tudunk róla, de sűrűn gondolok rá. Remélem, egyszer lesz alkalmunk megköszönni neki, hogy így döntött."

És az sem ennyire egyértelmű, hogy aki vállalja a procedúrát, az biztosan alkalmas; találkoztam olyanokkal, akik "B verzióként", vérszerinti-pótlékként tekintettek az örökbefogadásra - ebből sajnos nem lesz sikeres örökbefogadás.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok