Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Honnan vettétek Gergőkét?

Valamikor nyáron Gergő éppen aludt, én meg kellemesen ellazulva azon merengtem, hogy milyen klassz, hogy egyre jobban tud beszélni, amikor villámcsapásként ért a felismerés: hamarosan kérdezni fog. Egy pillanat alatt leizzadtam, mert válasszal még nem készültünk…

Mióta megérkezett, azóta énekelgetem neki az örökbefogadós kis dalocskánkat, meg mesélem neki a ’Nekem két születésnapom van’ című meghatóan szép mesét, egyéb örökbefogadós meséket, illetve a saját meséjét is (Mackó Gergőt örökbefogadták). Egészen eddig, meg voltam nyugodva, mert beszélünk az örökbefogadásról, tehát tudja, mi az ábra, sőt az örökbefogadós mesét szokta kérni is: amikor valami furcsa, sok magánhangzós szót mond ki, amit sokáig nem lehetett fölismerni, na, akkor tudom, hogy ezt kell mesélni. De hogyha megkérdezi, hogy „mit jelent az, hogy örökbefogadás”, arra vajon mi a helyes válasz?

Aznap kigondoltam valamit és megnyugodva hátradőltem, hogy van már válasz. Azóta hónapok teltek el, én a jól kigondolt választ elfelejtettem időközben, de mindegy is, mert nem azt a kérdést kaptam, amire készültem…

Más anyukáktól hallottam már, hogy a legváratlanabb pillanatokban jönnek a legnehezebb kérdések. Tegnap késő délután éppen fetrengtünk a kanapén, a „bogis” könyvből meséltem neki (Csúcsforgalom a Tesz-vesz városban, minden oldalán van egy kis bogár, a bogi). Kezében a kedvenc párnája, csikizgeti a hasát, szóval igazán kis idilli pillanat volt, amikor két lapozás között feltette a kérdést:

-          Anya, honnan vettétek párnámat? - Mostanában mindenről megkérdezni, mit honnan kapott, mit hol vettünk, mi honnan van.

-          Azt a nagymamától kaptad, amikor Téged vártunk.

-          Honnan vettétek Gergőkét?20180904_163833-1_1.jpg

Na igen… hát erre a kérdésre, ebben a formában nem készültem…

-          Téged nem vettünk. Amikor kicsi voltál, egy családnál laktál, E. néninél és S. bácsinál. Nem voltak szüleid, ezért amikor megismertünk, megszerettünk, mi lettünk a szüleid.

A tanfolyamon nagyon a szánkba rágták, hogy csak arra a föltett kérdésre válaszoljunk, mert azzal a válasszal tud megbirkózni, amit maga fogalmazott meg. Nem tudom, ez a válasz elfogadható volt-e, de pár másodperces hallgatás után visszatértünk a „bogis” könyvhöz: „Anya, mesélj még bogis könyvből.”

Azt hiszem, az első akadályt ebben a témában megugrottuk… Várom a következő kérdést…

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr9214307751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok