Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Első hónap az óvodában

Gergő már egy teljes hónapja óvodás! Ez alatt az egy hónap alatt voltak nehéz napjaink és nehéz éjszakáink, de úgy tűnik, szépen lassan mindannyian belerázódunk az óvodai létbe.

Gergő egy sima, állami oviba jár. Ugyan nem vagyunk körzetesek, de nagyon szerettem volna oda kerülni, mert az óvodavezető első pillanattól kezdve nagyon szimpatikus volt. Ahogy beszélt, amiket mondott az alapján minden alkalommal úgy éreztem, hogy nagyon jó vezető lehet, ha pedig jó vezető, akkor biztosan az általa vezetett emberek is szeretnek ott lenni és szeretik a munkájukat, szeretik a gyerekeket. Nekem tulajdonképpen ennyi elég volt. Úgy éreztem, ő az az ember, akinek a csapatára szívesen bízom Gergőt, ha már el kell válnunk egymástól.

Nem csalódtam. A beszoktatás első napján, amikor még bent ültünk a gyerekeinkkel a teremben, belépett a helyettese. 5-6 gyerek rohant oda hozzá, ölelték át a lábát, derekát, neki pedig minden gyerekhez volt egy-két kedves szava, ő is minden gyereknek tudta a nevét, mindegyiknek jutott egy simogatás. Annyira megható látvány volt, megnyugodtam, hogy nagyon jó helye lesz itt Gergőnek.

A kezdeti nehéz napokról olvashattatok (itt), az első két hét nehéz volt, Gergő sokat sírt, nehezen lehetett megnyugtatni. Az első héten, minden nap, amikor érte mentem, vagy meglátott és eldobta magát a földön és sírni/hisztizni kezdett, de volt, hogy puszi-pacsi nélkül elvonult mellettem és félvállról odavetette: "Megyek haza." - és már kint is volt az előtérben. Második héten már ott aludt, illetve alhatott volna, de nem aludt, csak csöndben feküdt. A második héten minden áldott nap szemrehányással fogadott: "Elköszöntél és elmentél." - Uhhhh, de rosszul éreztem magam tőle... :( Az első két hétben nagyon durván megszaporodtak a pisi-balesetek, és nagyon kemények voltak a délutánok: sokszor ütött, rúgott engem, nagyon sokszor volt rám mérges. Egyik délután említettem ezt az óvodavezetőnek, akivel éppen összefutottam és annyit mondott: "Valakinek meg kell bűnhődnie, hogy ilyen galádság történt vele." - Hát igen. Megbüntetett.

Azt, hogy pontosan mi fog történni, mikor megyek érte, hova megyünk délután, illetve én mit fogok csinálni addig, amíg ő nincs velem, minden nap, sokszor átbeszéltük. Azt nem vallottam be neki, hogy amíg ő oviban van, én élvezem a dolcsevítát, inkább azt mondtam, hogy addig otthon ülök és nézem az órámat, alig várom már, hogy mehessek érte, és újra együtt legyünk. Ezzel a válasszal elégedett volt. :) De volt olyan reggel is, hogy már cipőhúzás közben beült az ölembe és ott kellett ringatnom, dúdolnom a fülébe 10 percen át, hogy erőt tudjon venni az aznapi óvodához. Aztán olyan is volt, hogy indulás előtt, görbülő szájjal közölte velem: "Nem kell sírni. Nem akarok sírni." - És én megnyugtattam, hogy tényleg nem kell, de ha szeretne, sírhat nyugodtan. Azt is elmondtam neki, hogy én akkor is szeretem, amikor nem látom őt és nem vagyunk együtt. Ezektől a mondatoktól általában megnyugodott.41447985_785473781783644_4136869305021104128_n.jpg

Harmadik héten már nagyjából rendben zajlottak a dolgok, reggelente szájgörbülés, mini-sírás, délutánonként lelkesen mutatta-mesélte-húzott oda, hogy én is lássam stb. Sőt, egyik nap, amikor mentünk el, mondtam, hogy búcsúzzon el az óvónénitől, mondta: "Meg kell simizni A. nénit." És odament, megsimogatta. ♥ Úgy tűnik, szereti az óvónéniket, mikor megkérdezzük, hogy kivel játszott, mindig mondja, hogy az óvónénivel. És a dadusnénivel. :)

Az első akadályokon túl vagyunk. Az éjszakák sajnos nagyon nehezek szeptember eleje óta, még keressük a lehetséges okokat, figyeljük a napokat, mi váltja ki az éjszakai nagyon durva felriadásait: a napi feszültség ekkor jön ki, esetleg a napi elszakadás előhozza a nehéz életkezdet fájdalmait, de lehet, hogy ún. "pávor" lesz a megoldás (itt olvashattok róla), ez egy alvási zavar.

Én pedig hétfőtől megyek vissza dolgozni, hétfőtől új kihívásokkal nézünk szembe. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr514256577

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok