Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Gergő beszél

Ahogy bővül Gergő szókincse, úgy esem napról-napra kétségbe, hogy ezeket mind-mind el fogom felejteni; nem győzöm jegyzetelni az éppen kezem ügyébe eső, aztán elkallódó cetlikre. Ez a mostani bejegyzés Gergőről szól és azokról a napiviccesekről, a megjegyzéseiről és jelenetekről, amiket nem szeretnék elfelejteni.

Nyár elején egy vacsora közben Gergő éppen újabb "kiselőadást" tartott az autókról, ahogy éppen "kanyanyodnak", dudálnak, jobbra vagy éppen balra indexelnek, amit kacsingatással nyomatékosít és végül "leparpolnak". Miután befejezte a magyarázást, olyan okosan nézett (mondjuk ez elég sűrűn előfordul), hogy így szóltam Ferihez: Úgy szeretnék belelátni a gondolataiba. Vajon vannak ennél szofisztikáltabb gondolatai is, amiket még nem tud elmondani? - Gergő közbekiabált: "Igen! Vannak!" - Persze elkezdtünk ezen nevetni, pár perccel később, mikor lecsillapodtunk, újra megkérdeztem: "Szóval Gergő, azt mondod, hogy vannak szofisztikáltabb gondolataid is?" Gergő bólogatva közölte: "Igen. Vannak."

Július közepén egyik napról a másikra elkezdett "bimbembí-zni", 3 napig gondolkodtunk rajta, hogy mit is akar ezzel mondani. Aztán rájöttünk: bimbembí = BMW. :) Ez volt az első autó, amit megtanult, aztán jött a "mercébesz", és a "kettőkarika-Andundi" - az "négykarika, Audi" - mindig javítom, így ő is javítja magát: "kettőnégykarika-Andundi". Az Audit azóta is így hívja: "kettőkarika Andundi". Mostanra persze az összes autót ismeri. Már amelyiket én is ismerem...

Egy nyári délelőtt pisi után pucérkodott, majd kérte, hogy menjünk le a játszóra. Amikor azonban rá akartam adni a gatyóját, mindig menekülőre fogta a dolgot: "nem kell gatyó" - "Akkor hogy szeretnél lejönni a játszóra?" - "Fütyiben." (ezt nem tőlem tanulta :) )

A napokban elmentem futni (ez mindössze egy fél órás távollétet jelent). Elköszöntem a fiúimtól, már éppen kiléptem volna az ajtón, amikor rohant utánam: "Elfelejtettem puszit adni." Azóta ezt egy picit még jobban kidolgozta; közli, hogy elfelejtettem puszit adni, majd hozzá teszi: menjél futni. :)

Szintén a napokban történt, amikor a fejére borított egy törülközőt és mint egy kis szellem, bolyongott a lakásban. Egyszer csak megszólalt: "Így nem viszi le a hajamat a szélvihar."

Nemrégiben autóval mentünk valahova, én vezettem. Jobbra szerettem volna kanyarodni, de az egyenesen menő sáv autói belelógtak az újonnan kialakuló sávomba. Így, bár indexeltem, nyilván nem moccantunk egy centit sem, amíg az egyenesen menők lámpája piros volt. Szép nyugodtan, csöndben vártam hát a lámpaváltást, amikor Gergőt meghallottam a hátam mögött: "Menjél, menjél, menjél...." - és amikor picit előrébb gurult az előttünk álló autó, mondta: "kösziiiiiii". :)

Bármikor megyünk át a zebrán, minden irányban integet. Régen, amíg nem tudott beszélni, csak integetett. Volt, hogy 3 sávos úton mentünk át + villamos + motoros és mindenki lelkesen integetett nekünk vissza. Egy idő után a néma pápázást kiegészítette egy erőteljes hangon elkiáltott "Sziatok!"-kal, mostanában pedig azt mondja, jó hangosan, kiabálva: "Köszi, hogy átengedtél!" :) A metró, villamos, vonat után hangosan rikkant: "Jó utat!"

Elköszönni családtagoktól és barátoktól sokszor úgy szokott, hogy hangosan ordít nekik: "pussssziiiiiiiiii". A saját nevén, címén és életkorán kívül tudja az én és Feri nevét is; Ferit sokszor "Fejikém"-nek hívja, ő magát Gergőkének nevezi, pedig korábban nem becéztük így.

Múltkor, a játszótéren a szomszéd kisfiúnak vissza akart adni valamit, de a kisfiú éppen elmerült a homokozásban; mondtam, hogy adja oda az anyukájának, ezért megszólította: "Anyuka".

Nyáron, egy hosszú autózás után megálltunk egy gyorsétteremnél pihenni. Ahogy várakoztunk a sorunkra, Gergő a több órás úttal járó feszültséget hangos kiabálással próbálta levezetni, próbáltuk elcsitítani, de nem sikerült. Végül, végső kétségbeesésemben odanyúltam a füléhez, megmorzsolgattam a fülcimpáját és mondtam neki, hogy "na, most letekertem a hangerőt" - magam is alig akartam elhinni, de ... sikerült. Gergő onnantól kezdve halkan beszélt, majd mikor visszaültünk az autóba, megcsavargatta a másik fülét és közölte jó hangosan: "feltekertem a hangerőt". (Halkan megjegyzem, ez a trükk azóta nem működik. Egyszer volt Budán kutyavásár...)

Apropó gyorsétterem... Előfordul, hogy valamelyik gyorsétteremben csillapítjuk éhségünket; éppen hogy belépünk, Gergő már közli jó hangosan: "Nem kérünk szívószálat!" received_1072209986265364-2.jpg

A képen éppen közönséget állít az esti fogmosáshoz.

A szókincsével naponta lep meg, pedig a nagy részét tőlem tanulja és mégis.... Aktívan használja azt a szót, hogy "megtonpan" (megtorpan), és el is tudja játszani: "megyek, megyek, toppp, megtonpanok". Rendszeresen "megtréfál" minket és ha mérges, akkor azzal nyomatékosít, hogy "pipa vagyok". Múltkor közölte, hogy "átrobogott a teherautó a síneken", ha pedig szomjas, azt mondja: "kicsit megszomjaztam". Egy legutóbbi hisztis-mérges-dacos sírásrívás végén, miután sikerült megvigasztalnom, azt mondta: "Átgondoltam. Beszéljünk sok autóról." (A rossz hangulat okáról itt írtam.)

Naponta kb. másfél órányi olvasott mesét hallgat meg, persze több részletben. Alváskor az olvasott mese mellé még jár egy kitalált mese is MackóGergőről. Mostanában rendelni is szokott mesét, tegnap este például a mese-kívánság így szólt: "mesélj a csigamigáról, áfonyabokor alatt". De bármilyen állóképet meglát, mondjuk egy lila autóról, amit egy kutya vezet, komplett sztorikat kell kitalálnom. Nem egyszerű, és az újonnan kitalált mesék sokszor iszonyú bénák, de általában tetszik neki, ilyenkor újra és újra kéri, szóval ad arra esélyt, hogy igazítsak a történeten. :)

Egy jó ideje úgy kezdődik a mondatainak a nagy része: "Azt mondta Anya,..." Múltkor, séta közben közölte magával: "Azt mondta Anya, itt óvatoszan menjünk, itt járnak autók." - Pedig ezt néhány nappal korábban mondtam neki. Ha pedig valamit egyedül szeretne megcsinálni, de kicsit fél, azt mondja magának: "Nem kell megijedni."

Gergő hamarosan 3,5 éves lesz. Másfél éve egyetlen szava sem volt, a beszédértése 22 hónaposan 8 hónapos baba szintjén volt.

Gergő ma másfél éve, hogy hazaért. ♥

20180825_111813.jpg

20180818_194059_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr7914231647

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok