Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Korai fejlesztés vége

Gergőt hazaérkezése után egy hónappal, 23 hónaposan vittem el állapotfelmérésre, az Első Lépések Alapítványhoz. Fogalmunk sem volt arról, hogy egy 23 hónapos gyereknek mit kellene tudnia, de nézegetve az erről szóló szakirodalmat, volt egy olyan érzésünk, hogy kissé el van maradva a kortársaitól.

A vizsgálat alapján minden vizsgált területen elmaradás volt, nagymozgásában 21 hónapos szinten volt (lépcsőzésben 18 hónapos), finommozgásában 15-18 hónaposnak felelt meg, a szociális-érzelmi terület és az adaptációs gondolkodási készség 15 hónapos érettséget jelzett. A beszéd területén volt a legkomolyabb elmaradása, 8-9 hónapos szinten volt a mérés alapján. Mivel a nevére sem hallgatott (!!!), javasolták, hogy vigyem el hallásvizsgálatra. Utólag kiderült, a hallása rendben, valószínűleg azért nem hallgatott a nevére, mert nem tudta a nevét (...).

A vizsgálati eredményt szóban azonnal megkaptuk, 2 napig sírtam. Kikészültem attól, hogy egy gyereket a nem-foglalkozással ennyire könnyű leépíteni. Pedig sejthettem volna: az örökbefogadási folyamat során ismertük meg azt a fogalmat, hogy "szerzett értelmi fogyaték", vagyis azzal, hogy egy gyerek nem kapja meg az ingergazdag környezetet, ha nem foglalkoznak vele, elhanyagolják, akkor bármilyen adottságokkal is született és bárki is lehetett volna belőle, az IQ-ja alapján felnőttként értelmi fogyatékosnak fog számítani.

Az állapotfelmérés végén jelezték a szakértők, hogy ha nem visszük fejlesztésre, vélhetően nem lesz óvodaképes, célzott és személyre szabott segítség nélkül nem fogja tudni behozni a lemaradását.

Még aznap fölhívtam a Damjanich utcai fejlesztőt (ELTE Gyógypedagógia), kaptunk időpontot, bevittem a vizsgálati eredményt. Mondták, hogy az a legfontosabb, hogy Gergő "bekövesedjen" a családunkba, ezért nyár elején csak a pszichológus foglalkozott velünk pár alkalommal, a "valódi" munkát, a korai fejlesztést pedig októberben kezdtük el.

Október elejétől június végéig, hetente 4x1 órát jártunk fejlesztésre (ebből 3 óra egyéni volt). Kétszer 9-re, kétszer 10-re. Amikor nyakig benne voltunk a fejlesztésben, annyira nem éreztük fárasztónak, bár voltak mélypontok, de mint az igásló, húztuk a szekeret: korai kelés, télen autónk sem volt, mert összetörtem (erről itt írtam), Gergőt összekészíteni, bkv-ra föl, az 1-es villamos csak időnként alacsonypadlós, Gergőnek magas a lépcső, karbavéve fölszállás, dugig tömött villamoson nincs helyünk, karomon Gergővel egyensúlyozás, az overáll anyaga lecsúszik a kabátomon, nem bírom tartani, rátaposnak, nem tud kapaszkodni... kemény volt, de megcsináltuk. Szinte nyikk nélkül; le a kalappal Gergő előtt.

Gergő hihetetlen kiskölyök, úgy szívta magába az infokat, és olyan komolyan dolgozott a legtöbbször, hogy néha könnyek között figyeltem, mennyire ügyes és annyira, de annyira büszke voltam (vagyok) rá. Aztán persze volt olyan, hogy egészen egyszerűen elfeküdt az óra közepén; olyankor egy picit lazítottak a következő órákon.

Végeredmény? Gergő, ahogy hozzánk került, elkezdett nőni a szókincse, napról-napra bővült egy-egy szóval, októberig írtam, akkor kb. 150 szónál tartott (minden szóból csak egy szótagot mondott ki). Például: "Pa pu nya" jelentése: Apa megpuszilja Anyát. :) Az első óra után két-három héttel elkezdett ugrálni, amit nem csinált korábban, elkezdett kapaszkodva ugyan, de egylábon ácsorogni. Márciusban egyik napról a másikra beindultak a kétszótagú szavak és röviddel utána már a teljesebb mondatok is. Elkezdett énekelni, méghozzá olyan elánnal, hogy ha rázendít, azt a fél lakópark hallja... Májusban szobatiszta lett és mostanra már más is érti, hogy mit szeretne mondani (ha odafigyel). Elég jól beszél, általában ragoz, ugyan a személyes névmásokat még erősen keveri, még mindig azt hiszi, hogy az Anya az "én": "Ki csinálja, te, vagy én?" - Ha erre az a válasz, hogy én, akkor rám gondol. :) És ugye milyen nehéz elmagyarázni, hogy "de ha te mondod, hogy én, az te vagy!" :)) Úgyhogy inkább nem is magyarázom. Majd letisztul ez is. :)

Az ingyenes, állami fejlesztés egyébként mindenki számára elérhető, aki "rászorul". Persze gondolom, a szakemberhiány ezt a területet is elérte, és abban sem vagyok biztos, hogy kisebb városokban van fejlesztésre lehetőség; falvakban biztosan nincsen. De érdemes utána járni a lehetőségeknek. A kerületi, körzeti Pedagógiai Szakszolgálatok (régen nevelési tanácsadók) látják el ezt a feladatot, szóval ha úgy érzitek, hogy szükséges, őket keressétek.

Anyukák szokták előszeretettel összehasonlítgatni gyerekeiket, nem kis fájdalmat okozva ezzel vagy maguknak, vagy másoknak. Eddig engem ez a "rém" elkerült, egészen idáig úgy voltam vele, hogy Gergő messziről indult, majd behozza. Múlt héten elmentünk egy kis játszótérre, ahol Gergő és egy másik, cserfes kisfiú játszott. A kisfiú nagyon bőbeszédű volt, magától, kérdés nélkül összehozott komplett, összefüggő, értelmes és jól érthető mondatokat; kíváncsi lettem, hány éves. Három. Pont, mint Gergő. Mikor megkérdeztem, hogy most megy óvodába, az volt a válasz, hogy igen, kiscsoportos lesz. Pont, mint Gergő. És hirtelen elkapott az a fura érzés és elkezdett emészteni: mi lett volna, ha... Ha Gergőnek nincs lemaradása, nem ilyen mértékű, ha rendesen foglalkoznak vele, ha .... Persze a mi esetünkben ennek aztán tényleg semmi értelme; ha nem így alakult volna minden, lehet, hogy nem is hozzánk kerül. Mindenesetre, mikor megosztottam ezt a "keserűségemet" egy barátunkkal, ő csak annyit mondott: "Tök jó, hogy összehasonlítottad. Mostmár Te magad is felhoztad Gergőt a korosztályával azonos szintre." - És tényleg. 

Nagyon szerettünk fejlesztésre járni. Nem csak azért, mert egyértelműen látszott, hogy Gergő fejlődésének jót teszünk vele, hanem azért is, mert kiváló kezekben voltunk.

A kognitív fejlesztőnk Bernolák Dóra, a nagymozgás fejlesztőnk pedig Burai Gréta volt. Köszönjük! ♥

dori.jpg

greti.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr1414145417

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok