Bombanyu

Bombanyu már nem robban

A melegek és az örökbefogadás

Tavaly, amikor elindítottam ezt a blogot, több cél vezérelt: híradás Gergőről az ismerőseinknek és hogyan küzdök meg nehéz helyzetekkel a frissensült anyuka társaimnak. A legfontosabb célom azonban az örökbefogadással kapcsolatos tévhitek eloszlatása volt, illetve segítségnyújtás, megerősítés azoknak az ismeretlen sorstársainknak, akik előtt járunk időben. (Az elmúlt időszakban meglepően sokan kerestek meg írásban, volt, akivel személyesen is találkoztunk. ♥)

Ahogy elindultunk Ferivel ezen az úton, azt láttuk, hogy rengeteg tévhit, félinformáció övezi ezt a témát; mi magunk is nagyon bizonytalanok voltunk eleinte a nem-tudás és a nagy homály miatt. Csomó mindent nem tudtunk, rengeteg extra félelem volt bennünk. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy az örökbefogadó tanfolyam mennyire hasznos, mert pont azokra a kérdésekre ad választ, amiket nem tudunk, ha nem vagyunk ebben a helyzetben. Megjegyzem, igazából minden szülőre ráférne, mert ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az örökbefogadott gyermekünk a SAJÁT gyermekünk (ez volt a legelső dolog, amivel azonosulni kellett a tanfolyamon), onnantól kezdve ez egy sima, szülőségre-felkészítő tanfolyam volt, némi örökbefogadási extrával kiegészítve.

Az örökbefogadással és gyermekneveléssel kapcsolatosan leírok alább néhány tényt. (Előrebocsátom, forrásokra nem tudok támaszkodni. Rengeteg gyermeknevelési és örökbefogadási könyvet, szakirodalmat olvastam, beszéltem pszichológusokkal, hallgattam a témában előadásokat és szakembereket. Az alábbi lista ennek az elég nagy mennyiségű információ-halmaznak az összefoglalása.)

  • A kisbabák szeretet nélkül nem fejlődnek. Az kevés, ha tisztába tesszük és etetjük őket. Tanulmányok készültek már arról, hogy azok a csecsemők, akikre a gondozójuk (szülőjük) rá se néz, nem mosolyog rá, illetve a szeretetteljes, becézgető érintéseket mellőzik, egy idő után nem vesznek magukhoz táplálékot, szépen lassan elhagyja őket az életerejük, elemésztik magukat.
  • Azok a gyerekek, akik ugyan minimális szeretetet kaptak, de számukra ez nem elégséges, sokkal lassabban fejlődnek, mint a társaik; egy kevésbé szerető környezetből egy szeretetteljesbe kiemelve a gyerekek megtáltosodnak, a testi, mentális fejlődésük szupersebességre kapcsol. Nem kell messzire menni, Gergő erre az élő példa. (Erről rengeteget írtam, de itt egy összefoglalás az első év változásairól.)
  • A nevelőotthonokban, ahol kb. 20 gyerekre jut egy gondozó, nem tudnak úgy fejlődni a gyerekek, ahogyan az elvárható. (Ismerőseim a kislányukat nevelőotthonból fogadták örökbe, 2 évesen nem járt, nem beszélt; 3 évesen fut-szalad és jéééé. Beszél is.)
  • A nevelőcsaládokban csak egy fokkal jobb a helyzet. Ott kevesebb gyerekre jut nevelőszülő, azonban azt tudni kell, hogy a nevelőszülőséghez nem kell semmilyen képesítés, elég az alapfokú iskolai végzettség, illetve el kell végezni egy tanfolyamot. Vannak szuper nevelőszülők hálistennek, ez nem is kérdés. De sajnos sok hajmeresztő történetet lehet hallani örökbefogadós körökben; a saját tapasztalataink sem sokkal jobbak. De hogyan is várhatnánk el egy embertől, hogy szíve teljes szeretetével vegye körül, ha pontosan tudja, hogy egyszercsak jön egy pár és elszakítja tőlük azt a gyereket, akit addig rajongásig szerettek? Hát ebbe őszintén csak belepusztulni lehet; nem elvárható egy embertől sem, hogy minden alkalommal kitépje a saját szívét a helyéből.
  • Egy gyereknek arra van szüksége, hogy szeressék. Feltételek nélkül. Azért, amilyen. Olyannak, amilyen. Ha csonka, kicsi, nagy, kövér, sovány, fogyi, beteg, tök mindegy. Szeressék. Hogy kiálljanak mellette. Hogy büszkék legyenek rá. Hogy lássa az anyukájának, apukájának a szemében a csillogást a meghatottságtól, amikor verset mond, szaval, énekel. Hogy tudja, hogy ha fél, van, aki megvigasztalja és nem kell a sötétben egyedül megbirkóznia a szellemekkel, rémekkel, csontvázakkal. Hogy legyen, aki felszárítja a könnyeit, ha elesik, ha fáj, ha szomorú. Ha csalódott. Hogy legyen kinek bohóckodnia. Hogy legyen, akinek számolatlanul osztogathatja a puszikat és ha azok nyálasak is, akkor is örülnek neki. Hogy legyen, aki azt mondja neki, hogy ne haragudj, hogy szeretlek, hogy köszönöm. Hogy legyen, aki azt mondja, Te vagy a legcsodálatosabb ajándék az életemben. Mindezt egyetlen gyerek sem kapja meg sem nevelőotthonban, sem nevelőszülőktől. De megkaphatja egyedülálló szülőtől és megkaphatja azonos nemű szülőktől is.
  • Megtanultuk az örökbefogadós tanfolyamon, hogy egy kisebb gyereket azzal lehet csúfolni, amit ő maga is (vagyis a szülei) szégyennek érez. Ha a szülők nem beszélnek egyáltalán vele az örökbefogadásról, hanem furcsa kis elhallgatások övezik, a gyerek is azt fogja érezni, hogy ez valami szégyenletes dolog, az első csúfolódásnál összeomlik. De ha úgy megy óvodába, kisiskolába, hogy ő egy különleges kis csoda, a szüleinek a legcsodálatosabb ajándéka, akkor a "zabigyerek" és hasonló csúfolódások le fognak róla peregni (max 1-2 este lesz ez otthon téma). Később, amikor már nagyobb lesz, addigra meg annyira stabil lesz érzelmileg, hogy nem foglalkozik azokkal, akik ilyeneket mondanak neki. Ugyanez igaz arra is, ha valakinek két anyukája, vagy két apukája van. Ha tudja, hogy ő a világon a legfontosabb számukra, akkor - bár biztosan lesz néhány estés átbeszélgetésük - meg fog birkózni a gúnyolódókkal, csúfolódókkal.

Aki ismer és szerintem az is, aki olvas egy ideje, sejti, mi a véleményem arról, hogy a melegek is fogadhassanak-e örökbe gyereket. Egyértelműen igen.

Miért? Azon túl, hogy a homoszexuálisok ugyanolyan jogokat érdemelnek, mint a heterók, a legfontosabb válasz az, hogy azért, mert egy gyereknek a legjobb helye egy családban van. A gyereket nem érdekli, hogy hány anyukája és hány apukája van, ha az őt körülvevő személyek szeretik, tisztelik és elfogadják őt.

Persze, lovagolhatunk azon, hogy mennyi pár van, aki örökbefogadásra vár és hogy milyen hosszú a várólista, és hogy a gyereknek jó, ha látja az anyai és az apai mintát is. Igen.

  • Egy elvált anyuka / apuka kiválóan meg tudja tanítani az apai/anyai mintát is, ugye? Remélem, őket nem akarjuk diszkriminálni.
  • Egy bántalmazó környezetben csodálatos apai és anyai mintát lát. Mi történik? Számtalan esetben ki sem derül. Úgy nőnek föl gyerekek, hogy minden héten elesnek és beverik a fejüket a falba. És "elhisszük".
  • Hosszú a várólista. A nem cigány származású csecsemőkre 4-5 évet is várni kell, a cigány származású csecsemőkre meg 1-2 évet (nagyobbacskákra még kevesebbet), pedig az örökbefogadható gyermekek 80%-a cigány. Miért? Mert az örökbefogadó párok 70-80%-a nem szeretne cigány származású gyereket, sokan a diszkriminációtól félnek és attól, hogy nem tudják a gyereküket megvédeni.
  • Sok örökbefogadható gyerek azért marad bent a rendszerben, mert egészen egyszerűen kifut az időből. A nagy átlag 0-2 év közötti gyereket vállal, ha a gyerek elmúlt 2 éves, jó eséllyel bent ragad az állami gondozásban. Pedig (mostmár mi is tudjuk) egy gyerek gondos odaadással magasabb életkorban is fejleszthető. Ha durva lemaradásai vannak, talán nem lesz agykutató, de lesz helyette egy békés, boldog, dolgos ember, míg ha állami gondozásban nő föl, akkor mit kap? 18 évesen egy batyut a hátára, hogy fel is út, le is út. Nincs, akihez forduljon, nincs, akitől segítséget, tanácsot kérjen, nincs, akinek megfogja a kezét, ha elbizonytalanodik. Ilyen háttérrel Ti hogyan boldogulnátok?

Ma, Magyarországon az egyedülálló örökbefogadók is diszkriminált helyzetben vannak, a sor végére szorulnak. Csecsemőket egyáltalán nem fogadhatnak örökbe, nagyobb gyerekek közül pedig csak olyat, akire már 5 házaspár mondott nemet. Vagyis egyedülálló szülőnek, akinek eleve nem könnyű, extra terheket raknak a vállára. És sokan így is vállalják és bár nem lát apai mintát, higgyétek el, a gyerekeknek sokkal jobb, mint állami gondozásban.

A meleg pároknál ugyanez a helyzet. Amíg van, aki tűzbe megy érte, ha kell, addig a gyereket nem érdekli, hogy két anyukája, vagy két apukája van. Végül, még két érv a meleg párok mellett:

  1. Elengedni azt, hogy vérszerinti gyerekünk legyen, kőkemény meló. Évek. Gyász. Mélypontok sokasága. Vannak olyan örökbefogadó párok, akiknél nem sikerül az elengedés, így az örökbefogadás egy "B" opció. Ezt a gyerekek megérzik, tipikusan ezekből lesznek a "sikertelen" örökbefogadások, a rémtörténetek, amikből mindenki tud egyet. Ahol a "hálátlan" gyerek felnőttként örökre elfordul az örökbefogadó szüleitől. Ezekből lesznek a "visszaadások" is (kihelyezést követően 30 napig még vissza lehet adni a gyereket - gondolom, ezt mondanom sem kell, hogy komoly sérülést okozva ezzel a gyereknek; sok gyerek ki is fut ezt követően az időből, betölti a 2 évet és bent ragad a rendszerben). Egy meleg párnál az elengedés gyanítom sokkal korábban megtörténik, így ők teljes nyitottsággal és őszinte vággyal tudnak elindulni az örökbefogadás útján.
  2. Az elengedés éveken át tart. Próbálkozások, orvosi vizsgálatok, kezelések, inszeminációk, lombikok sorozata, az örökbefogadás elindítása után pedig évekig tartó várakozás. Így, az örökbefogadó szülők nem ritkán 40 év körüliek, fölöttiek. Egy meleg pár, miután ezeket az éveket "megspórolják", akár jóval fiatalabb is lehet; fiatalabban pedig tudjuk, hogy sokkal rugalmasabbak vagyunk (voltunk) és sokkal több mindent bírunk (bírtunk).

Azt kérem Tőletek, az Olvasóimtól, hogy mielőtt bármilyen negatív hozzászólást tennétek, gondoljátok át, amiket leírtam. A fröcsögő, gyűlölködő kommenteket azonnal törölni fogom. Normális hangvételű észrevételeket tehettek, kérdésekre, bizonytalankodásokra, egyéb felvetésekre szívesen válaszolok.

Anyukám mottója: "Élni és élni hagyni!", ezt mindenkinek ajánlom elsajátításra. ♥

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr814105531

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok