Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Kommunikációs baklövések

Kommunikálni mások által érthetően, tisztán és egyértelműen nem könnyű, különböző bakikat elkövetni viszont annál könnyebb. Előző posztomban végigvettem néhány olyan trükköt és "praktikát", amik egy háromévesnél kiválóan tudnak működni (itt), ebben a posztban pedig azokról a baklövésekről írok, amiket vagy én/mi elkövettünk, vagy mást hallva megfogadtam, hogy ilyet soha, de soha... Íme:

"Köööösziiiiii"

Időnként belefutok a saját csapdámba: a gyerekek nem értik az iróniát. Amikor Gergő valamit leránt, lever, ledob, kidob, én meg jófej módon reagálva, kissé ironikusan-viccesen csak annyit mondok, hogy "köööösziiiiii", akkor ártatlan arccal, kicsit meghökkenve néz rám és közli, hogy "szívesen". Ebből már nehéz visszatáncolni, hogy nem is úgy gondoltam és hogy valójában nem arra szeretném buzdítani, hogy ismételje meg...

Nemrég, egy pocsolyázós délelőttön azt találtam mondani: "Úgy látom, még nem mentél bele az összes pocsolyába." - Gyorsan bepótolta...

"Hát nem látod? Kiszúrja a szemedet!"

Az irónia nagytestvére az átvitt értelem. A gyerekek nem értik, hát hogy is értenék, még éppen hogy tanulnak beszélni, értelmezni. A szó szerinti értelmezésből kisülhetnek cuki és veszélyes dolgok is. Cuki volt, amikor múltkor keresett valamit, én pedig megkértem, hogy nézzen körbe a lakásban. Megállt egy helyben és elkezdett forogni. Vagy amikor rámutattam egy ruhadarabjára és mondtam, hogy "Vedd föl egyedül", először ledobta a földre, majd fölvette. Egyedül. :) Viszont amikor kiszaladt a számon egy más alkalommal, hogy "Nem látod? Kiszúrja a szemedet!", abban a pillanatban rájöttem, hogy ez nagy ökörség volt.

Azzal viszont kifejezetten szeretem "bolondítani" Gergőt, hogy "Megyek. Egyik lábam itt, a másik ott.", mert ilyenkor a szemöldöke a homlokára ugrik, én meg szétröhögöm magam az arckifejezésén. :)

"Bakker"

Káromkodós típus vagyok. Igyekszem leszokni róla, de nem könnyű. Mostanában a legsűrűbben használt "káromkodásom" a bakker, amit Gergő már néha mondogat... :S

Nemrég egy szerencsétlen nap során, vezetés közben csúszott ki a számon egy cifrább darab: "A faszér' ácsorogsz már, barátom!" Gergő helyes volt, mert hazáig a barátom szót ismételgette, büszke is voltam rá, hogy ezek szerint ez a legismerősebb szó ebben a mondatban. (Erről itt írtam) Azóta eltelt már vagy egy hónap, de lehet, hogy több is, és esküre, azóta nem ejtettem ki a számon egyik szót sem, ebben a kombinációban meg végképp nem. Valamelyik nap, vezetés közben álltunk a pirosnál, a hátam mögül hallom: "faszéácso". Jajjjjj.....

Több sztorit hallottam már arról, hogy a gyerekek gyönyörűen raktározzák a hallott kifejezéseket, és amikor végre ki tudják mondani, akár hónapokkal később visszaköszön a tökéletes szövegkörnyezetben. Félek, még milyen csontvázak hullanak ki a szekrényből... Na mindegy, erre a legjobb megoldás, legalábbis ebben a korban, ha egészen egyszerűen meg sem halljuk és nem veszünk róla tudomást.

Nem, ne, ne csináld!

A gyerekeknek nem véletlenül az az egyik első szavuk, hogy nem. Hát szegénykéim, mit hallanak életük első két évében a legtöbbet? Nem, NEEEEEEEEE, csak azt ne, oda ne, úgy ne, azt kérlek ne.

A határok meghúzása fontos, azonban sokszor belecsúszunk abba, hogy túl sok mindenre mondjuk, hogy "ne". Ezzel én is így vagyok. Tavaly ilyenkor már magamat untam, hogy tényleg minden második mondatom ezzel a szóval kezdődött: "ne himbáld a falon lévő képet", "ne húzd le a terítőt az asztalról", "ne borítsd föl a virágot", "ne pakold le a könyveket".

Aztán egy nap úgy döntöttem, hogy ebből elég, minden, ami ilyen "fölösleges" ne-mondatokat generált, elpakoltam. Amit tudtam. A számára elérhető képeket levettem a falról, a virágokat biztonságba tettem, a te20180629_105952.jpgrítőt levettem az asztalról stb. Azóta jórészt azok a "ne-k" maradtak, ami tényleg ne, és abból nem engedek: tiltom a veszélyes dolgokat és a bántást. Amit engedek viszont, az minden olyan dolog, amitől nem lesz baja, nekem meg maximum kis pluszmunkát eredményez, pl: ha tépkedni szeretne, egy szelet wcpapírt széttépkedhet miszlikekre - egy pár hónapja amúgy miután széttépte, hozza a söprűt és egészen ügyesen feltakarítja. Kipakolhatja a fém főzőedényeimet, és az elérhető konyhai fiókok nagy részét, sok esetben vissza is rakja, ugyan a fiókot nem lehet betolni, de a próbálkozását díjazom. Részemről pocsolyázhat, tavasszal-ősszel gumicsizmában, nyáron gumicsizma nélkül is (a kép a hét elején készült, kb. másfél órán át mászkált a pocsolyában és imádta - combközépig fölázott a gatyája, de mivel 25 fok volt, nyilván nem lett tőle baja). Felőlem szórhatja magára a homokot, csak másra ne menjen. Nem örülök, amikor kidobálja a labdákat az erkélyről (és ha észrevettem volna, azért rászóltam volna) de max. fölszedjük.20180702_142301.jpg

Javaslom, hogy írjátok össze, egy nap hányszor és mire mondjátok, hogy ne. Gondoljátok át, mi az, ami valójában nem is olyan nagy probléma, illetve mi az, amit ti magatok meg tudnátok szüntetni.

Végül, ami a legfontosabb: próbáljatok meg pozitívan fogalmazni, vagy alternatívát kínálni. A lakóparkunkból ki lehet menni a sorompó alatt és a gyalogos kapun is. Sok gyerek vígan motorozik a sorompó alatt ki és be, anyukájuk meg hajolgatva rohan utánuk. Na, én ezt nem engedem Gergőnek, mert szerintem veszélyes: ő a motorral/futóbiciklivel sokkal gyorsabb, mint én, főleg, ha még hajolgatnom is kell (táskával a hátamon). Úgyhogy mi mindig a kapun megyünk ki. Nálunk ez nem is kérdés. Amikor régebben próbálkozott, mindig mondtam neki ellentmondást nem tűrően, hogy a kapun megyünk ki; néhány próbálkozás után ez mára nem téma.

Tiltólistás megjegyzések - ezeket kérlek, NE!

  • Ha ezt csinálod, nem szeretlek - te jó ég, egyszer, amikor ilyet hallottam, a hajam az égnek állt; ugye nem kell magyarázni, hogy akit szeretünk, azt próbáljuk meg feltételek nélkül szeretni? Helyette javaslatok: "Nem szeretem, ha ezt csinálod!"; "Ez nem jó ötlet, nézd, inkább csináld ezt..."
  • Katonadolog; Ez nem fáj, nem kell sírni; Mi vagy te, anyámasszony katonája? - Uhhhh, az ilyen megjegyzésekre nagyon mérges vagyok. Sírni igenis szabad a kisfiúknak (fiúknak, férfiaknak) is! Meggyőződésem, hogy azért van annyi szívbeteg férfi (és azért vezető halálozási ok a férfiaknál), mert nem sírhatnak. Mert a bánatuk, a szenvedésük, a fájdalmuk bent marad és a szívükre megy. Igenis, a fiúk és a férfiak sírhatnak, és nem katonadolog, és az érintett jobban tudja, hogy mennyire fáj, ha például lehorzsolta a lábát. Nem attól lesz férfiasabb egy férfi, mert nem sír, és nem a könnyeitől lesz gyöngébb.
  • "Rossz/buta gyerek vagy!" - A minősítés káros. A negatív nagyon, de a pozitív minősítés sem építő. Igen, van, hogy valaki valami rosszat csinált. Ilyenkor fogalmazzunk inkább így: "Ez butaság volt / nem okos dolog ilyet csinálni." Soha ne a gyereket / személyt minősítsük, hanem azt, amit csinált. A pozitív minősítéssel csak az a baj, hogy ha állandóan azt mondogatjuk: "ügyes vagy, okos vagy" stb, de nem mondjuk meg, hogy miért: "de ügyesen felsöpörtél", "milyen klasszul lépcsőzöl" stb, akkor az "üres dicséret" előbb-utóbb értéktelenné válik. 
  • Nem érek rá! - Annak a mondatnak, hogy "Kisfiam, most nem megyek, nem érek rá", van számomra egy olyan burkolt jelentése, hogy "nem érek RÁD". Természetesen nyilván nem tudunk minden pillanatban a mini-uralkodónk rendelkezésére állni (és nem is kell); ezeket a mondatokat javaslom helyette: "Máris / mindjárt megyek", "Adj egy percet, befejezem a ...-t", "Egy kis türelmet kérek", "Várjál" - a sort még lehet folytatni, érdemes megtalálni a megfelelő alternatívát. Kellemetlen lesz visszahallani a szájából, hogy azért nem jön oda hozzánk, mert "nem ér rá".

Nagy öröm látni, érzékelni, ahogy napról-napra egyre bővebb Gergő szókincse. Valamelyik nap, az egyik Boribonos mesében rákérdezett a "megtorpan" szó jelentésére. Megmutattam neki: színpadiasan, lalalalázva sétáltam nézelődve a nappaliban, majd hirtelen megtorpantam. Azóta ezzel szórakoztat minket esténként: "Megyek, megyek, megyek... upsz...." - és megtorpan. Iszonyú vicces, jókat nevetünk rajta, ő meg élvezi. :) Asszem nagyon vicces kis időszak előtt állunk. ♥

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr1314079501

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok