Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Kommunikációs trükkök

Kommunikációs szakértőként dolgozom. Ez nem azt jelenti, hogy mindig, minden helyzetben profin kommunikálok, hanem inkább azt, hogy ha valamit rosszul kommunikálok, elég hamar észreveszem...

Vannak olyan trükkök, amik nálunk, egy háromévesnél általában jól működnek. Persze ahogy minden változik, ez is folyamatosan újabb és újabb kihívások elé állít, például egyszerűen azzal, hogy Gergő fejlődik és okosodik, de kisebb konfliktusokat, dacos megnyilvánulásokat tök jól le lehet szerelni.

"Állva, vagy ülve?" "Tejet, vagy vizet?" "Melyik körmödet vágjam le először?"

Dackorszakban, amikor minden kérdésre az a válasz, hogy "nem", megkönnyíti a dolgunkat, ha eldöntendő kérdést teszünk föl. Nálunk rendszeresen előforduló párbeszédek: "Kell pisilni? - Nem - Állva, vagy ülve szeretnél pisilni? - Ülve." Vagy: "Kérsz inni? - Nem. - Tejet kérsz, vagy vizet? - Vizet." (Természetesen ha a "becsapós" kérdésre is "nem" a válasz, akkor elhiszem neki.)

A körömvágás nálunk (is) komoly ellenállásba ütközik. Amikor csak leülök mellé, hogy "na, akkor most körömvágás", akkor nem, nem és nem akarja. De ha azt kérdezem tőle, hogy melyik körmödet vágjam le először, akkor nyújtja az általa választott ujjacskát. Aztán a másodikat. Így persze nem sorban megyünk, de a végeredmény ugyanaz. :)

 "Azt mondtad, hogy...?"

Gergő későn kezdett beszélni. Erről már sokat írtam, 22 hónaposan 8 hónapos beszédértési szinten volt, az egyetlen "szava", amit kimondott: "eh". Ezt változatos hangsúllyal mondta ugyan, de attól még sokszor fogalmunk sem volt arról, mit szeretne. Pedig nagyon igyekeztünk megérteni, mert láttuk, hogy hihetetlenül frusztrálja, hogy nem tud érthetően kommunikálni; ez durván felerősítette az amúgy is nehéz dackorszakot. Ezért rászoktunk arra, hogy "kihangosítottuk", amit érteni véltünk: "Azt szeretnéd mondani, hogy szomjas vagy?" Amikor már "szavakat" is elkezdett mondani (csak az első szótagokat mondta ki hosszú ideig, Anyukám újmagyarnak hívta), mindig ismételtük helyesen.

Így beszélgettünk vele: "Fo ke - Forog a kerék? Nahát, hogy észrevetted - Kö - Körbe forog a kerék, bizony - Ve ko - Ühüm, és vezeted a kormányt is? - Vi pa - igen, igazad van, ha megnyomjuk ezt a gombot, villog a lámpa."

Valaki próbált erről lebeszélni, mondván, ha minden megértünk, nem fogja strapálni magát, de ez nem igaz. A fejlesztésen megtanultam, hogy a beszédfejlődés feltétele a nagymozgás-fejlődés és az idegpályák fejlődése. Attól, hogy nem értem, nem fognak azok az idegpályák kifejlődni, megerősödni, maximum ideges lesz tőle a gyerek.

Összegezve: nyugodtan papagájkodjunk, a gyereket megvigasztalja, hogy van, aki érti.

Mesék

Amikor Gergő alszik, én pihenésképpen olvasok. Imádok olvasni és igyekszem Gergőt is bevezetni ebbe a varázslatos világba; nagyon sokat olvasok neki.

Altatáskor van egy olvasott és egy kitalált, Mackó Gergős mese. Mackó Gergő a saját meséje, egy picit mesésebben. Bármi, amire fel szeretném készíteni, vagy el szeretnék vele fogadtatni, azt Mackó Gergővel mesélem el. Mostanában a 'Mackó Gergő óvodás lesz' a nagy kedvenc, de mesélek neki arról is sokat, hogy Mackó Gergőt örökbefogadták és hogy Mackó Gergő nyaral. Amikor "pelusmentesítős" időszakban voltunk, akkor arról meséltem, hogy Mackó Gergő hogyan vált nagyfiúvá azzal, hogy már nem pelusba pisilt; utazás előtt arról, hogy Mackó Gergő világot lát.

Úgy tűnik, az üzenet átmegy. Konkrétan az óvodáról viszonylag keveset beszélünk, de Mackó Gergő nagyon várja már, hogy ovis lehessen. Múltkor megkérdeztem Gergőt, hogy tudja-e, hogy hamarosan óvodás lesz. Teljes meggyőződéssel vágta rá, hogy igen. - És várod már? - Igeeeeeeeen!!

Nem olyan régen azt is megkérdeztem tőle: "Gergő, tudod, hogy örökbefogadtunk téged? - Igen." Erről a témáról eddig ez volt a legkomolyabb beszélgetésünk.

Mondókák, dalocskák

Bár nincs túl jó hangom, szeretek énekelni Gergőnek, mert hálás közönség. Mostanában, ha elragadja a hév, teli torokból üvölti a "zsip-zsup kenderzsupot" és a "hintapalintát", ami nagyon szórakoztató. Mondókázni is sokat mondókázunk, ezek egyébként a beszédfejlődésben is sokat segítenek.

Kitalálni is szoktunk dalocskát, mondókát. Sokat bkv-zunk és amikor már unjuk a várakozást, akkor szoktuk az általunk költött kis dalocskával csalogatni pl. a villamost: "Villamos, gyere  már, villamos, várunk rád, gyere-gyere villamos, gyere már" (Primitív szöveg, két hang kombinációjával :) ) Ezt Gergő mostanában mindenféle "csalogatásra" használja, például ha már nagyon várjuk Ferit haza, megáll az előszobában és torka szakadtából énekli, hogy "Apa, apa, gyere már...."

Azokat a mondókákat, amiknek nem tetszik a szövege, egyszerűen átköltöm, így lett például az "Én is pisze, te is pisze, gyere pisze vesszünk össze" helyett: "gyere pisze, puszilj össze" - mennyivel kellemesebb összepuszilva lenni, nem?

Dalocskákkal szoktam kezelhetetlennek tűnő hisztiket elmulasztani (egy emlékezetes esetről itt írtam), vigasztalni, ha szomorú, álomba ringatni. Nagyon jó unaloműző, szóval dalolni jó!

Őszinteség

Minden reggel átbeszéljük, mi várható aznap. Ha valami jó fog történni, akkor előző este beszélünk róla, ha valami nem jó (pl. szurit kap), akkor 1 órával az esemény előtt (nem stresszelem jó előre, nem kell, hogy órákon át szorongjon). A szurival kapcsolatban nincs mellébeszélés. Megmondom neki, hogy fájni fog egy picit, de ott leszek vele végig, és átölelem, megvigasztalom. Abszolút működik. Nincs para, csak akkor van egy kis ijedelem, amikor belépünk a doktornénihez, szuri után pedig hamar megnyugszik. Ha utólag beszélünk róla, büszkén mondja, milyen bátor és ügyes volt. (Az esetleges félelmeimet nem vagyok hajlandó átadni neki, inkább nem is gondolok a félelmetes dolgokra - legalábbis amíg ő a közelemben van. Persze éjjel, rémálom formájában nyilván minden kijön...)

Nincs mellébeszélés semmilyen kellemetlen dologgal kapcsolatban sem. Egyszerű szavakkal közlöm vele mi várható, de mindig megnyugtatom, hogy végig ott vagyok vele és ha fél, megvédem, ha fáj, megvigasztalom. Mostanában az a szavajárása, ha valamitől megijed: "Ne félj, Anya" - és már bújik oda hozzám. Amikor meg átölelem, közli: "Megvédelek."

"Mi ezt nem csináljuk!"

Gergő sokat rosszalkodik. Helyesebben: pont olyan, mint egy egészséges, boldog kisfiú, aki néha úgy csinál, mintha rosszcsont lenne.

Túl sok mindent nem tiltok neki, mert arra már rájöttem (olvastam, beszélgettem szakemberekkel), hogy a túl sok tiltás nem visz előre. Erről majd a következő posztban írok. Eddig egészen egyszerűen azt mondtam, hogy "Nem, ne csináld, nem szabad", esetleg egy rövid magyarázás: "mert ez fáj, mert eltörik stb."

Pszichológussal beszélgettem és ő javasolta (mikor panaszkodtam, hogy csak azért is csinálja a tiltott dolgot), hogy kicsit változtassak a kommunikáción. Nem azt kell mondani, üzenni hogy "Neked nem szabad", mert attól még dacosabb lesz. Hanem azt, hogy "Mi ezt nem csináljuk." Vagyis a mi családunkban nem bántjuk egymást, nem rúgjuk meg a macskát, nem bántjuk az állatokat stb. Sem Apa, sem Anya. Nagymama sem. Senki.

Ezzel az üzenettel könnyebben fog azonosulni, mert ha a (most még) istenített szülei sem csinálják, az tényleg nem jó dolog.

Humor

Nagyon nagy mázli, hogy ebben az életkorban még könnyen meg tudjuk nevettetni a gyerekeinket, még akkor is, ha amúgy nekünk, magunknak egy szemernyi humorérzékünk sincs. Olyan kis mozdulatokkal és grimaszokkal lehet őket nevetésre ingerelni, hogy az már önmagában is vicces. Legutóbb Gergő azon kacagott perceken keresztül, hogy Feri anyukája egy legyet próbált kihajtani az ablakon. De nevet azon, ha elkezdek táncolni, robot-járni, géphangon beszélni, idétlen fejet vágni, összevissza tapsikolni. Múltkor pedig csuklásig nevettetett egy 2 évest azzal, hogy egészen közelről belenézett az arcába.

Szerencsére egy 3 éves humorával még könnyű lépést tartani, érdemes kihasználni. Ha másért nem, hát azért, mert olyan jó érzés jófejnek érezni magunkat. :)

Egymást erősítő kommunikáció

Amikor kislány voltam, mint minden gyerek, természetesen én is megpróbáltam megkeresni a rést a pajzson. Családi legenda, hogy ha Anyu valamit nem engedett meg, Aput környékeztem meg, de ő mindig megkérdezte tőlem: "Anyu mit mondott?" - és én becsületesen bevallottam, hogy "Anyu nem engedte meg." - Így hát Apu sem engedte meg a vágyott dolgot. Egy idő után már nem tudott csőbe húzni.

Jól teszik a szülők, ha vállvetve állnak egymás mellett és nem engedik a gyereknek, hogy kicselezze őket. Mi ezt úgy oldjuk meg, hogy ha mondjuk Feri újonnan lép be egy szituációba (akkor ér haza, akkor lép be a szobába), és nem hallja, mit mondtam, hogy Feri válaszát megelőzve mondom Gergőnek: "Gergő, ezt nem engedtem meg." - Így Feri is tudja, hogy mi a helyes válasz. :) 

Motiváció

Sokat kínlódunk a fogmosással. Magának szeretné mosni, ami azt jelenti, hogy rágcsálja a fogkefét fél órán át, percenként fogkrémet kér rá és közben a fogkefére folyatja a vizet és így iszik. Persze, hogy ne törjük le teljesen a lelkesedését, hagyjuk neki, a végén megmossuk rendesen a fogát, már amikor engedi.

Nemrég azt találtam ki, hogy minden vágyam, hogy alvás előtt kapjak egy "illatos puszit" tőle. Nem mondom, hogy klasszisokkal jobb időeredményt fut, de legalább hagyja, hogy a végén mi is megmossuk a fogát. Miután  végeztünk, lelkesen lehelget rám és nagyon büszke a finom, illatos puszijára.

A következő részben a kommunikációs bakikról írok. :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr9614046324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok