Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Nyugodalmas, szép éjszakák

Az elmúlt 14 hónapban kb. 10 éjszakát aludtam végig. Az esetek nagy részében még csak nem is a saját ágyamban ébredek; sokszor emlékem sincs róla, hogy mi történt az éjjel, hogy kerültem oda, ahova és hogy hányszor bolyongtam a háló és Gergő szobája között... És hogy mivel telnek az éjszakáim? Az alábbi listából válassz ki hármat véletlenszerűen és megtudod. (Az alábbi felsorolás gyanítom igaz minden, macskával és kisgyerekkel rendelkező, szeleburdi anyukára.) 

  • Öklendezés hangjára ébredek. Safi cicám már megint hány. Egy pillanatig fontolóra veszem, hogy nem kelek föl eltakarítani, de aztán elképzelem, ahogy legkésőbb reggel, vagy talán még éjszaka félálomban (megint) rálépek a hányás-gombócra és (megint) a bejárati ajtóig szánkázok, mint legutóbb.... inkább fölkelek. Általában több helyre is hány, az összes lelőhelyet megkeresem.
  • Szarszagra ébredek... Safika volt az elkövető. Ugyan az alomtálcájába termelt, de nem szokása elásni - állítólag ez egy szagfenyegetés... Nem jó érzés erre ébredni. Nem akarok fölkelni, de akkor még órákon át lengedezik a szag a lakásban - inkább elintézem. Közben elmorzsolok néhány kurvanyját.
  • Safika éhes... bakker... a harmadik vacsoráját valóban elfelejtettem odaadni - merthogy 15 és fél éves, és már másképp eszik, mint akár egy éve. Egyszerre csak keveset, ha nem eszi meg egyből a kirakott kajáját, az bizony ott marad. Inkább többször adok neki, keveset - már amikor nem felejtem el....
  • Safika éhes... de ahogy látom, van kajája - csak épp nem ínyére való; mostanában elég nehéz eltalálni az ízlését.
  • Safika rohangál - hajnali 4kor... egyetlen mázlija van - hogy gyorsabb, mint a jobb lábam... különben már félúton lenne a világűr felé...
  • Gergő ordítva sír. Valószínűleg rémálom - 2017. novembertől 2018. februárig minden éjjel többször felsírt, reggelente is sírva ébredt - kivéve, ha mellette voltam ébredéskor. Gyermekpszichológus szerint ennyi idő kellett ahhoz (8 hónap a megérkezése után) hogy annyira biztonságban érezze magát, hogy az álmaiban el tudja kezdeni feldolgozni azokat a félelmeket, amiket addig eltemetett magában mélyre.
  • Gergő nagyon sír. Beteg. December. Először lázas, mióta velünk van. Iszonyúan megijedek, mi a fenét kell ilyenkor csinálni? Felkapom, nem akarom egyedül hagyni. Kiviszem a konyhába, felültetem a pultra. Beadom a lázcsillapítót, megitatom, visszaaltatom. Másnap kérdezi a doktornéni, mennyi volt a láza? Válaszolok, hogy fogalmam sincs. Annyira megijedtem, hogy elfelejtettem megmérni...
  • Gergő nagyon sír. Beteg. Január. Azért most is megijedek kicsit. Már nem annyira.
  • Gergő nagyon sír. Beteg. Március. Lázas, hörghurut, nehéz légzés, nehéz alvás. (Én is megbetegedtem. Nagyon.)
  • Gergő hívogat: Anya, Anya, kakaó kell! Míg készítem a kakaót, kiabál, hogy menjek már vissza hozzá. Legutóbbi betegsége idején szokott rá az éjszakai kakaózásra, amivel áprilisban és májusban vágta ketté az éjszakáimat. Jó pár hónap kellett, hogy leszokjon róla...
  • Gergő hívogat. Puskagolyóként robbanok ki az ágyból, rohanok kifelé, belerúgok a sípcsontommal egy ottfelejtett dobozba. A doboz nem állít meg, csak kicsit eltérít, így nekirohanok az ajtófélfának is. Leülök Gergő mellé, simogatom, mert ezért hívott, amikor furát érzek a lábamon. Atyaég, mekkora dudor nőtt rajta..
  • Gergő hívogat. Pisilnie kell. Május közepe óta nem kér éjszakára pelust, de pisilnie kell. Kikísérem, ha véletlenül felrúgja a bilit félálmában, akkor takarítok. Míg visszaalszik, én is elalszom mellette.
  • Gergő ordítva hív. Pisilnie kell, de nem és nem és nem kel föl. Ismerős érzés. Szenved. Sír. Megkínálom pelussal, de "nem kell pelus". Leülök mellé. Próbálom megnyugtatni. Simogatom. Lelkére beszélek. Lehúzom a gatyáját, ennyivel is előrébb legyünk. Nem bírja rávenni magát, hogy fölkeljen. Jó példával járok elöl, kimegyek pisilni. Ébredésünk óta eltelt 10 perc. Mi az anyámat csináljak? Karomban vigyem ki ezt a gyereket? Végül elindul. Későn. A folyosóra még éppen kiér, de nem bírja tovább. Még jobban sír. Megvigasztalom, nincs semmi baj. Megnyugszik. Visszafekszik, kiabál, hogy menjek én is. Megyek, de előtte föltakarítom az előszobát.
  • Gergő hívogat. Kiesett a cumi a szájából. Az ágy alá esett. Kihúzom az ágyat, lemosom a cumit. Amint elhagyom a szobát, hogy lemossam a cumit, ordítva hív, hogy menjek már vissza.
  • Míg várom, hogy visszaaludjon, az ágya mellett lévő matracon fekve én is elalszom. Arra ébredek, hogy szólongat, fogjam meg a kezét. Vagy éppen ellenőrzi, ott vagyok-e még.
  • Gergő hívogat. Feri hallja meg előbb, tétován elindul. Majd megnyugodva visszafekszik, mert rájön, hogy Gergő engem hív. Megbökdös, ha túl mélyen alszom épp. Na, ilyenkor szoktam nekirohanni a falnak.
  • Gergő hívogat. Kirobbanok az ágyból, Feri rám szól, hogy lassítsak, de ha Gergőnek szüksége van rám, képtelen vagyok lassítani. Gergő csukott ajtajának nekirohanok, lefejelem. Azóta nem csukjuk az ajtaját.
  • Gergő hívogat. Felülök az ágyban, mert valamiért mégsem vagyok benne biztos. Hallgatózom. Hallucináltam. Már megint.
  • Június. Vihar van. Gergő ordít, fél. Rohanok át hozzá. Megnyugtatom, elalszom mellette.
  • Június. Vihar van. Felébredek. Gergő még nem ébredt föl, de átosonok hozzá, mert tudom, hogy a következő csattanásra igen. És valóban. De így, hogy mellette vagyok, annyira már nem is ijesztő ez a csattanás.
  • Szeptember-október-november; óvodakezdés miatt Gergő új fejlesztése az éjszakai "őrjöngés", heti több alkalommal. Októbertől dolgozom, korán kelek, én megyek el elsőként otthonról. Gergőt ez extrán megviseli, fokozódik az éjszakai hangulat. Egyre kevesebbet alszom, jó ha, megvan a 6 óra, 3 részletben.
  • December - 7, azaz hét végigaludt éjszaka!!!! Halleluja! Gergő elkényeztet. Kezdem magam jófejre aludni.
  • 2019. január - Gergő beteg.... végigaludt éjszakák - viszlát.... de azért.... talán valami elkezdődött...
  • Felébredek, ömlik rólam a víz. Már megint rémeset álmodtam - az utóbbi időben ritkultak a rémálmok. Lehet, hogy olyan keveset alszom, hogy már nem jutok el odáig, hogy kidolgozzam a részleteket...
  • Gergő végigalussza az éjszakát. Én nem, mert készenlétben fekszem egész éjjel, és várom, mikor kell rohannom. Az ilyen éjszakák után vagyok a legkimerültebb másnap, talán azért, mert amikor hív és mellé fekszem, tudom, hogy most már nyugodtan fog aludni reggelig. Főleg, ha fogja a kezem.
  • Reggel van. Csodálkozva látom, hogy van egy újabb kék folt a lábamon. De.... fogalmam sincs arról, hogy hogyan és mikor szereztem...kialvatlansag.jpg

Fáradt vagyok. Türelmetlen vagyok. Szerencsére ebből Gergő viszonylag keveset érzékel, szegény szüleim és Feri viszont annál többet kapnak a megmagyarázhatatlan felcsattanásaimból, kirohanásaimból és türelmetlen megjegyzéseimből. Szeretnék egy alváspúpot, alvás-ínség esetén abból lehetne vételezni egy kis pihentséget. Mondjuk nem tudom, mikor tölteném föl...

2017. márciusban, nem sokkal azután, hogy Gergő hazaért, egyszerre bújt ki a 4 utolsó foga. Na, az két egymást követő ultrabrutál éjszaka volt, másnap reggel készítettem ezt a fotót. Ketten együtt szerintem 4 órát sem aludtunk. Látszik a fejünkön? :)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr7214044196

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok