Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Átkeretezés - 2

Múltkor írtam az átkeretezésről (itt), és rengeteg kérdést kaptam a témában, mit keretezek még át, vagy hogyan működik ez a gyakorlatban. Sokat gondolkodtam rajta, mit is írjak még, és ahogy a témán gondolkodtam, rájöttem, hogy a családunkban nem én vagyok az első, aki az átkeretezés technikáját használta. Apu is sok mindent "átkeretezett", talán nem is volt tisztában azzal, hogy ez egy menő módszer.

Óvodás voltam, amikor zománchiányosak lettek a tejfogaim, fekete volt mind. Emiatt sűrűn kellett meglátogatnunk a fogorvost és egy csomó fájdalmas beavatkozás is volt (pl a metszőfogaim nem maguktól estek ki, ki kellett húzni őket, bár nem tudom, hogy a kettőnek volt-e köze egymáshoz). Apukám minden alkalommal, amikor fogorvoshoz mentünk, így keltett: "Pattikáááááááááám!!! Tudod hova megyünk ma? - Nem - Hát a fogorvosnéniheeeeeez!!!!!!" - A lelkes kiáltozás így írásban kevéssé jön át, de a lényeg ez volt; minden alkalommal nagyon örült annak, hogy újra mehetünk a doktornénihez, ezért én is nagyon örültem. Ugyan sokszor megkínoztak ott, de ha Apukám örül, akkor biztos jó lesz nekem. Már bőven felnőtt voltam, amikor megtudtam, hogy Apu világéletében rettegett a fogorvostól. És olyan hálás vagyok, hogy én viszont - miatta - nem félek.

Volt egy másik módszere, amire máig emlékszem, a "harci feladat". A harci feladat az az volt, amit senki más nem tudott annyira jól megcsinálni, mint én. Például rendet tenni a szobámban, vagy levinni a szemetet. Kamaszként már persze kinevettem a harci feladatokat, de azért addig nagyon jól működtek, meghallottam ezt a hívószót és bakker, mindenre kapható voltam. Még arra az utálatos feladatra is, hogy rendet tegyek a szobámban. :)

Hát valahogy így kezdődött az átkeretezés nálam. Mi is nagyon örülünk a doktornéninek, pedig legtöbbször olyankor megyünk, amikor oltást ad be Gergőnek, vagy épp marha beteg és tök szarul van. De a doktornénivel találkozni jó, és bár eleinte Gergő már attól is sírva fakadt, hogy nagyra kellett nyitnia a száját, mostanra már az oltásokat is kis nyöszörgéssel viseli.

De átkereteztem például a napi-kétnapi felmosást. Gergő előtt elég volt hetente, másfél hetente takarítani, hiszen nem voltunk itthon, alig használtuk a lakást. Gergő óta a kosz, a homok, a csipp-csöppök, tócsák (víz, egyéb innivaló, leves stb.), ragacsok mennyisége robbanásszerűen megnőtt, eleinte bosszankodtam minden kiömlött akármin, hogy na, már megint fel kell mosnom. Mostanra (már egy ideje) úgy vagyok vele, hogy semmi gond, úgyis felmosok.

Nemrég olvastam el Kádár Annamária - Mesepszichológia 2. című könyvét és egy helyen ő is erről a témáról ír. Átkeretezni nem csak aktuális dolgokat lehet, hanem kellemetlen múltbeli eseményeket más szemszögből nézni; például lehet, hogy undok volt a tanítónénim, de miatta lettem olyan, amilyen most vagyok stb.atkeretezes.jpg

Szóval átkeretezni jó és szórakoztató. Nem mondom, hogy nagyon egyszerű, de ha átgondoljuk, hogy mik azok a dolgok, amik bosszantanak, amitől félünk, amit kellemetlennek gondolunk, valószínűleg megtaláljuk benne azokat a pozitív dolgokat, amiket idáig elfedett a negatív rész. Ez valami olyan, mint egy ronda háttérnek értelmet adni. :)

Hajrá átkeretezés! Te mit szoktál átkeretezni?

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr2914035954

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok