Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Szobatisztaság

Gergő már nem hord pelust. Mostanában, Gergő pelusmentes popsiját látva egyre több anyuka-társam kérdezi meg, hogyan csináljuk, és mivel ugyanolyan elveszettnek éreztem magam néhány hónapja, mint most ők, írok erről néhány gondolatot.

Elöljáróban még annyit, hogy Gergő májusban 3 éves lesz, tehát nem lehet azt mondani, hogy fú de korán letette a pelust, de ha rajtam múlik, megvártam volna a nyarat. (Bár az is igaz, hogy mivel fogalmam sem volt, hogyan kell nekiállni, inkább szerintem csak halogattam...)

Sokat olvastam a témáról és arról, hogy a szobatisztaság eléréséhez kell bizonyos "idegrendszeri érés", tehát ezt 2 éves kor elé nem nagyon lehet hozni. A védőnénink szokta mondani, hogy a mostani eldobható-pelusos gyerekek nagyon "kényelmesek", a pelus nem csípi ki őket, sok órát is el lehet benne lenni, így aztán kevésbé motiváltak, mint azok, akik mosható pelenkát hordanak (mint például mi, gyerekként). Gergő nagymamái már tavaly nyáron sürgették volna a szobatisztulást, de a nyaralás során azt láttam Gergőn, hogy erre még egyáltalán nincs fölkészülve. Akkor találkozott először "élesben" a végtermékeivel, ijedt sírással vette tudomásul, hogy valami fura dolog történik vele. Mindenesetre már akkor elővettük a bilit, ha akart ráült (ruhástul), ha nem, nem, nem volt semmi erőszak, de szem előtt volt és néha beszéltünk róla.

Októberben beruháztunk egy mosható pelenka készletre (erről itt írtam). Karácsonytól a pelenkacsere minden alkalommal közelharcba fulladt, ahogy izgett-mozgott, mindig szétcsúszott a mosható pelus több rétege, nagyon sokat szívtam vele, marha nehéz volt ráadni. Január közepétől egyszerűen feladtam. Ki is nőtte az egyméretes pelenkákat (nagyobba már nem akartam beruházni), és valószínűleg ő már érezte, hogy itthonra nem kell pelenka (merthogy eldobhatóst sem tudtam itthon már ráadni).

Úgyhogy januártól itthonra egyáltalán nem adtam rá pelust, de mindig elmondtam neki, hogy csak akkor maradhat alul pucér, ha bilibe pisil. És sikerült. Az első ilyen délután nagyon kemény volt. Gergő megérezte, hogy tudja szabályozni a pisijét, el tudja zárni a "csapot", és ennek annyira örült, hogy KONKRÉTAN a teljes délutánt a fürdőszobában töltöttük: ráült a bilire, két csöpp, nagy hűha (hű, de ügyes vagy, asztapaszta stbstb), fütyitörlés, WC-be kiöntés, kézmosás, kéztörlés, majd egyből újra rá a bilire, újabb két csöpp és így tovább. Ezt a kört nem tudom, hányszor játszottuk el, de kb. 3 órán keresztül ez volt a program. :) Másnap, a szokásos "csajpartink" Anyuval és a nővéremmel nálunk volt, hogy ők is megcsodálhassák Gergő új tudományát - annyira büszke volt magára, hogy minden egyes csöppet nekik is meg kellett "hűházniuk". Hát valahogy így kezdődött. Itthon egyre természetesebb lett, hogy nem adok rá pelust, viszont kakihoz minden alkalommal (még azóta is) pelust kér. Cuki, mert néha teljes pánikban hozza oda, hogy most-azonnal-adjam-rá. :)

Annak mondjuk annyira nem örültem, hogy pucéran rohangál itthon, míg kint döngetnek a mínuszok, de annyira nincs hideg a lakásban szerencsére. Próbálkoztam azzal, hogy kisgatyót, meg macinacit adtam rá, de általában ezekbe eleinte teljesen belepisilt, annyi melegítője meg nem volt, hogy napi 3-4-et elhasználjon. Természetesen voltak kisebb balesetek, de mivel szőnyegünk nincs (csak mosható játszószőnyeg), és majd' mindennap felmosok, ebből abszolút nem volt gond.

Azon is izgultam, hogy télen még ne nagyon akarjon teljesen szobatisztulni, mert aggódtam azon, hogy ha pl. pelus nélkül szkafanderben elindulunk és közben kell pisilni, hogyan oldjuk meg hirtelen a nagy hidegben, de azt kell, hogy mondjam, Gergő sokkal-sokkal okosabb volt nálam. Tényleg csak rá kellett bíznom magamat, ebben a témában kiváló vezetőm. Onnantól kezdve, hogy figyelembe vettem az igényeit, kívánságait, elég jól haladtunk.

A szobatisztaságot megtámogattam egy kis MackóGergős mesével (bármit szeretnék neki beadagolni, a napközbeni elalvásnál MackóGergőről mesélek), ezekben a napokban arról meséltem többször, hogy hogyan lett a kismackóból nagymackófiú azzal, hogy már nem hord többé pelust.

Ahogy beköszöntött a tavasz, április legelején egyik nap, mikor mentünk volna a játszóra, egyszerűen közölte: "nem kell peju". Kicsit megijedtem... ó te jó ég... Visszakérdeztem, hogy biztos nem? - Biztos. Megmutattam a kisgatyót és a pelust, hogy melyiket választja, rámutatott a kisgatyóra. Aznap én szétparáztam magam. Fél órát szerettem volna max. lent maradni (emiatt), de Gergő nem akart még följönni. Végül följöttünk, baleset nélkül (azt már nem bírta megvárni, hogy lehámozzam róla a nadrágot). Néhány nappal később már a fejlesztésre is pelus nélkül jött el, 3 órán keresztül tartotta. (Annyira büszke vagyok rá!) Onnantól kezdve minden alkalommal, amikor elindultunk valahova, megkérdeztem tőle, hogy miben szeretne jönni és amit választott, azt adtam rá (egyre sűrűbben választotta a "kigatyó"-t). Így ment ez két héten át. Egy hete találkoztam egy rég nem-látott kedves ismerősömmel, aki feltette azt az egyszerű kérdést, hogy mi lenne, ha nem kérdezném meg többet - Hú, hát ez még eszembe se jutott.... jó lenne, ha az ő tempójában haladnánk, jó lenne, ha ő dönthetne erről - Idáig ő döntött, most próbáld meg, hogy te döntesz helyette...

Kipróbáltam... jelentem, Gergő már nem hord pelust napközben, csak alvásnál adok rá, illetve ha kifejezetten kéri. Természetesen balesetek vannak, most kicsit sűrűbben mosok, de ez van. Minden alkalommal megnyugtatom, hogy nem történt semmi baj, legközelebb szóljon időben. Védőnénink sokszor elmondta, hogy legyen neki kényelmetlen a bepisilés, úgyhogy bár van nálam mindig váltónadrág és tiszta kisgatyó, ha közel vagyunk az otthonhoz (pl.. játszózunk), nem cserélem ki a nadrágját. Hadd érezze.

Összefoglalva nem volt semmiféle erőszak, vagy nyomás részünkről, minden úgy és akkor történt eddig ebből a szempontból, ahogy Gergő szerette volna. Gondolom, a bilibe-kaki és a napközbeni alváshoz a pelusmentesség is szépen lassan megtörténik.

Egyre kevésbé izgulok. Gergő ügyes és nagyon pontosan kifejezi, hogy mit szeretne (ugyan nem mindig időben), szóval egyre inkább rábízom magam. Végülis a saját testét ő érzi jobban.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr9013870580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok