Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Az első év Gergővel

Tavaly, március 14-én végre hazahoztuk Gergőt. Örökre.

Azóta fenekestül felfordult az életünk, Feri például már nem tud sokáig aludni hétvégenként (én sem, de engem kevésbé zavar), színházban egy éve nem voltunk és moziba is csak ritkán jutunk el.

Cserébe mostanában egy kismaki minden reggel csillogó szemmel és huncut mosollyal rám mutat és közli velem, hogy "cini" (mármint csini), amivel bármilyen korán is van, kapásból levesz a lábamról. Sokáig nem kaptunk puszit, aztán a nővérem megtanította, hogyan kell puszit adni. Azóta naponta kapjuk a puszikat, a lábujjunktól a fejbúbunkig bárhova, amit éppen elér.

Persze vannak nehezebb napok, de mivel az idegrendszerem elég jó felkészítést kapott az első hónapokban, mostanában a szinten tartás is könnyebb. Első hónapokban volt, hogy olyan ideges voltam, hogy nem akartam hangosan üvölteni, cserébe szétharaptam a számat, volt, hogy kiborulva sírtam, hogy valamit nagyon szarul csinálok és sűrűn föltettük magunknak a kérdést Ferivel, hogy vajon jó úton haladunk-e Gergővel.

Gergő már nem baba, de az igényei sokszor még mindig nagyon babásak (pl. nagyon sokszor még mindig nem eszik önállóan, etetni kell őt, vagy például reggelente még mindig nem jön ki az ágyából, szólít, majd megvárja, hogy bemenjek hozzá), a gyerekpszichológus szerint ez teljesen normális. Számunkra ő egy éve született meg, és vélhetően ezt ő is így érzi,  például mostanában van valamiféle enyhébb szeparációs szorongása és nagyon igényli a kisbabás ringatásokat is (nagyon vicces ahogy a karomba veszem, mint egy pici kisbabát, de a lába fél méterre lelóg a földön). Furcsa kettősség, hogy közben pedig kezd szobatiszta lenni és beszél. Beszél! Egy éve ilyenkor 8 hónapos baba beszédszintjén volt, mostanra beszél. Mondatokat rak össze, tárgyragoz és rengeteg mindent elmond, amit szeretne. Folyamatosan beszél. A fejlődése minden szempontból robbanásszerű, nagyon motivált és mint egy kis szivacs, úgy szívja magába a tudást. Sajnos én még mindig nem szoktam le a káromkodásról, Gergő mostanában elkezdte mondogatni, hogy "bakker". Egyelőre még csak én ismerem föl, hogy mit mond, de attól tartok, hamarosan a nagyszülők is megértik...

Döbbenetes volt ez az egy év. Nagyon hirtelen felnőttünk Ferivel a feladathoz és azt hiszem, egészen jól vettük az akadályokat. Azzal, hogy nagyon egyenlően és egyszerre indultunk Gergő gondozási feladataiban, szerencsére azzal sincs gond, hogy esetleg a "fészek szélére" szorítanám, amire amúgy el tudom képzelni, hogy hajlamos lennék. De ez nem fog már kiderülni. :)

Gergő hasonlít ránk. Nemrég egy nő azt mondta, hogy "tiszta anyja", hát engem majd' szétvetett a büszkeség. De amúgy tényleg. Még csak barátkoztunk vele, amikor elhűlten vettem észre, hogy a jobb arcán van egy kis hangsúlyos grübedli, a bal arcán alig látszik valami. Pont, mint Ferinek. Ja és már van egy ősz hajszála, azért remélem, egy darabig nem lesz második, mindenesetre Feri is 20 körül volt, mikor már teljesen megőszült. Mondjuk én is rohamtempóban őszülök. Már ki sem tépem őket...

Egy éve ilyenkor a top 5 vágyam között volt, hogy kimondja azt a szót, hogy "anya". Erre sokat kellett várnom, az apa érdekes módon már fél éve tökéletes, de az anyára vagy hatféle verziót kitalált (nya, a, nyanya, nana, jaja, aja). Mostanában már megy az "anya" is. Másodpercenként háromszor... Nemrég, ahogy vele szemben álltam és géppuskaropogásszerűen mondogatta: "anyanyanyanyanyanya", azon gondolkoztam, hogy legközelebb jól átgondolom, mit is kívánok. :) Ja és már gyűjtőnevünk is van Ferivel: "anyapa".

Egyre jobban érzem magam ebben a szerepben, egyre kevesebb dolog miatt van bűntudatom (bár épp a napokban sírtam Anyukám vállán, hogy húsvét reggel kiabáltam Gergővel - megnyugtatott, hogy anno ő is kiabált velünk és azért szerencsére nem hagyott bennünk mély nyomot).

Gergő egy év alatt 12 centit és 6 lábméretet nőtt, 6 kilót hízott (ebből 4et a megérkezése utáni 2 hónapban). Most 98 centi, 28-as cipőt hord és nagyon helyes kispasi. Nemrég olvastam egy könyvet, Lelki jajok - testi bajok címmel (Jacques Thomas írta), abban egy fejezet az érzelmi nélkülözésből adódó növekedési elmaradásról szól, illetve arról, hogy ha valakit kiemelnek egy szeretetlen környezetből, mennyire beindul a növekedése, mert "Az anyai szeretet az egyik legjobb növekedési hormon!"

20180317_153838-1.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr3613729824

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok