Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Nem unatkozunk

Az elmúlt hetekben több anyukával is beszélgettem, akik kissé megzuhanva jelentették ki, hogy bizony őket a 2 éves gyerekük unja. Nem tudnak egymással mit kezdeni. Mi mit csinálunk Gergővel napközben - tették föl a kérdést.

Először is, szerintem egy 2 éves még nem unja az anyukáját, ez egy szerencsétlen megfogalmazás. Az lehet, hogy unatkozik a gyerek, és azt is elhiszem, hogy az anyuka unatkozik a gyereke mellett. Még az első hetekben kérdeztem az örökbefogadási tanácsadónkat, hogy mit csináljak, nem tudom Gergő minden pillanatát kitölteni, hogy ne unatkozzon. Főleg eleinte, amikor tényleg 10 másodpercre kötötte le valami. A válasz az volt, hogy néha hagyjam nyugodtan unatkozni, abból lesznek a kreativitást fejlesztő tevékenységek.

Sőt, azt is el tudom képzelni, hogy vannak anyukák, akik nem tudják, mihez kezdjenek a gyerekükkel. Mint például én, mielőtt megérkezett Gergő, elképzelésem sem volt, mit lehet egy kétévessel kezdeni...

Mi Gergővel nem unatkozunk. Ez nem azt jelenti, hogy amikor november elején, az első igazán rossz idős hosszú hétvégén beragadtunk a lakásba 4 napra, nem estünk kétségbe Ferivel. Az volt az első alkalom tél kezdetén, hogy fogalmunk sem volt, mihez kezdjünk 4 napig (minden zárva volt, kint tombolt a szél és az eső és ez Gergőt is rendesen megviselte, nagyon nyűgös volt). Gyorsan körbe is kérdeztem a barátnőimet, ők ilyenkor miket szoktak csinálni. Jöttek a válaszok és ötletek, de azért nagytotálban kiderült, hogy ezzel ők is ugyanúgy küzdenek, mint mi akkor.

Azóta eltelt 4 téli hónap és már nem vagyunk megijedve; összegyűjtöttem néhány tippet, hogy mi miket csinálunk. Kicsit könnyebb a helyzetünk, hiszen Gergővel hetente 4x járunk fejlesztésre. Ezek ugyan kb. 40 percesek, de az oda-visszaút és a reggeli készülődés kitesz egy komplett délelőttöt. Általában BKV-zunk, ezt Gergő szereti nagyon, útközben megbeszéljük, hogy milyen autók mennek mellettünk stb.

Zenés programok

Amikor még nem jártunk fejlesztésre, akkor is csináltunk délelőttönként néha programokat; számtalan gyerekprogram van, főleg Budapesten: ringató, csipergő, kerekítő, manózene. A Műpában is vannak tök jó programok, néhányszor ott is voltunk. A zenés, mondókás programok nagyon jót tesznek a gyerekek beszédfejlődésének és ritmusérzék kialakulásának, mi anno heti 1x voltunk a barátnőm által tartott "csipergőn". Ezt amúgy azért szerettem többek között nagyon, mert én magam is rengeteg dalocskát és mondókát megtanultam, amiket itthon is be szoktam vetni, bármelyikőnk rosszkedve, nyűgössége esetén is nagyon jól jönnek. Külön öröm, hogy mostanában Gergő elkezdett "énekelgetni". (Bár ezt egyelőre még csak mi ismerjük fel, a minap egy spontán szólónál Anyukám kérdőn rám nézett, hogy mostmegmivan, megnyugtattam, hogy csak énekel. :) )

Családi programok

Anyuval és a nővéremmel szoktunk "női gyűléseket" tartani, sok-sok év óta, általában heti rendszerességgel. Ezek a találkozók az évek alatt kiegészültek a gyerekekkel, néha a hazaérkező férjeink is becsatlakoznak. Szeretem ezeket az alkalmakat, nyilván Gergő is tök jól érzi magát.

Baráti programok

Szoktam a barátnőimmel találkozni, ha van gyerekük, gyerekekkel, ha nincs gyerek, akkor csak Gergő van. Gergő imádja ezeket a találkozókat, főleg ha egyedül van, mert nagyon csípi, ha ő van a középpontban, lubickol a figyelemben. És persze az én lelkemnek is jót tesz. Sajnos ilyeneket viszonylag ritkán tudunk összehozni, de azért havonta egy találkozó össze szokott jönni.

Játszóterezés

Elég sok időt töltünk kint a szabadban, bár január-februárban Gergő mackó behúzódott a barlangjába és egyre nehezebb délutánonként kirobbantani a lakásból. De amikor sikerül, akkor játszóterezünk, motorozunk (lassan áttér a rollerre és a futóbiciklire). A helyi, lakóparkos játszótér néhány hintából és egy homokozóból áll, szóval elég gyatra a felhozatal, ezért egy csomó nagyon szuper játszóteret fedeztünk fel (Károlyi kert, Wekerle telep, Városliget, Gellért-hegyi csúszdapark, Normafánál a játszótér, Benczúr kert), szerencsére Budapesten viszonylag könnyű a helyzetünk.

Játszóházak

A játszóházakat annyira nem szeretjük. Illetve én nem szeretem, így hát Gergő is kénytelen ezeket nélkülözni. :) Alkalmanként, 3-4 havonta egyszer ráfanyalodunk (mint anno a november eleji hosszú hétvégénél), de alapvetően nem ez az az irány, amire egyelőre szükségünk van.

Itthoni programok

És hogy itthon miket csinálunk? Az a helyzet, hogy imádom Gergő társaságát. Persze állati fárasztó reggel 7 és este 7 között nonstop vele lenni. De annyira jó látni, ahogy fejlődik, ügyesedik, okosodik. Elkezdett "beszélni", mostanra teljesen jól ki tudja fejezni, hogy mit szeretne - ezzel együtt egyébként a hisztik száma nagymértékben lecsökkent. Mostmár csak akkor van hiszti, ha konfliktusba kerülünk, de tulajdonképpen mostanra megtanulta, hogy a NEM az NEM, és hogy ha valamit nem szeretnék odaadni, akkor ha hangosan visít, akkor sem kapja meg. Szóval szerencsére egyre kevesebb "vinnyogás" van itthon. (Utcán azt hiszem novemberben volt utoljára hiszti, egy emlékezetes esetről itt írtam. :) )

Szoktunk itthon

  • tornázni (nagyon édes, ahogy megpróbál leutánozni, imádom, amikor segít a felülésekben  - konkrétan felhúz, és az a legjobb, amikor közösen találunk ki valami mutatványt, a lábammal kiemelem földön fekve, vagy egyéb ügyességet),
  • labdázni,
  • bújócskázni (a bújócskázás a kedvenc játéka és irtó szórakoztató - az első 3 alkalommal: elbújik, de mindig ugyanoda. Múltkor, amikor egymás után sokszor meg kellett keresnem, a 45. alkalommal túl hamar találtam meg, asszem már egy picit untam a játékot. Láttam a fején az elégedetlenséget. Éreztem, hogy ezt elrontottam. Kérdeztem, hogy ez most nem volt így jó, ugye? - Nemnem - és rázta hozzá a fejét. :) Van, hogy együtt bújunk el 20180129_190924-1.jpgFeri elől, vagy ők előlem. Múltkor bebújtunk a játék alagútjába (én válltól fölfelé kilógtam :) ), és a mutatóujját a szájára téve kért meg, hogy maradjak csöndben. Majd mikor Feri megkérdezte, hogy "Gergő, hol vagy?" - kapásból válaszolt: "Itt". Mostanában egyre kreatívabb ötleteket talál ki az elbújásra (ld. a dobozfejű képet - itt egyébként annyira nevettünk Ferivel, hogy tényleg percekig tartott, mire megtaláltuk, mert folytak a könnyeink a röhögéstől). 

Amikor hallom a kérdést "hoo-ooooo?", akkor már tudom, hogy most nagyon meg kell őt keresnem és általában veszem a lapot. Elég vicces dolgok tudnak kijönni ezekből a játékokból.)gergo_bujocska.jpg

Mostanában ezt a bújócska dolgot sem cizellálja túl, van, hogy az ölemben ül és felteszi a kérdést szorosan behunyt szemmel: hooooooo? Persze ilyenkor mindig nagyon elkezdem keresni, végül a vihogása alapján találom meg... Múltkor, hogy egy picit a saját magam számára is érdekesebbé tegyem a játékot, hangosan elkezdtem gondolkodni, hogy hol lehet ez a gyerek, vajon a szobájában (ott állt előttem szorosan behunyt szemmel). Na, megnézem a szobájában, jó? - válasz: jó. Bementem, "úgy látom, nincs az ágyban. Jól látom?" - Jól. - Hol lehet ez a gyerek? Nincs sehol. Lehet, hogy nincs a szobájában? - Nincs ott. :))))

Szóval szeretünk bújócskázni. :)

  • bimbamozni,

Esténként, lefekvés előtt (szigorúan a tisztességes fogmosást követően) ráfekszik egy pokrócra és Ferivel hintáztatjuk, miközben én énekelgetek egy bimbamos dalocskát. Gergő imádja. De napközben, amikor egyedül vagyunk, vagy az ölemben ülve ringatom és közben bimbamozok, vagy bimbamozás helyett húzogatom a pokrócon. Általában egy kört megyünk a lakásban, de persze annyira imádja, hogy 10 kör se lenne belőle elég. Eleinte húzogattam orrvérzésig, de mostmár mindig csak egy kört megyünk. Ez a párbeszéd minden alkalommal lezajlik közöttünk: Hány kört megyünk? - Eeeee (egy, és mutatja az ujjával) - Mi lesz egy kör után? - vé, ki (végállomás, kiszállás) - Lesz hiszti, ha vége? - Lesz (minden alkalommal nevetve biztosít róla) - Ó, hát ha lesz hiszti, el sem indulunk... lesz hiszti, ha vége? - Nem (de azért kicsit elkámpicsorodik a feje. :) )De nincs idő az önsajnálatra, már meg is kérdezem: Indulhatunk? Biztos? - Nevetve bólogat: "Bi". Eleinte volt hiszti, amikor abbahagytam, de mostmár megszokta. Az egy kör, az egy kör.

  • főzni

Egyre jobban szeretek főzni. Régen utáltam és nem is tudtam (valószínűleg azért utáltam, mert nem tudtam), olyan blogot terveztem, hogy "Így basztam el" - csak sajnos nem voltak hozzá képeim. Mindenesetre a plafonra fölkenődött vajtömb (mert azt gondoltam, hogy a keverő a kemény vajjal is elbánik előbb-utóbb), a hurkaízű barackos pite (amikor még ugyanabban a tepsiben sütöttem a sütit, mint a húsokat), a ragacsosan édes citromos süti (ahol elnéztem a cukor mennyiségét egy nullával és nem tűnt föl), és az eldugult lefolyó (a nem sikerült muffintésztától, amit olyan ideges voltam, hogy az egészet a lefolyóba öntöttem, majd fakanállal próbáltam legyömöszölni) ékes bizonyítékai a sikertelen próbálkozásaimnak... De jelentem, ez már a régmúlt.

Gergőt felültetem a pultra és együtt turmixolunk, kavarunk, fűszerezünk. És ha nem tud viselkedni, akkor leteszem.  De ilyenkor sem ijed meg, elővesz egy fazekat, egy kanalat és kér némi alapanyagot, mondjuk parafadugókat és jó kis levest rittyent belőle, amit aztán kikanalaz. :)

És van, hogy a fűszereimből tornyot épít. torony.jpg

  • kreatívkodni

Szoktunk festeni (bár nem vagyok annyira bevállalós, hogy hagyjam nyakig elmerülni a színekben), kaptunk karácsonyra mágikus homokot, azzal szokott homokozni, a rajzolás az szinte minden felületre megy, persze csak addig, amíg észre nem veszem, gyöngyöt fűzünk, stb.

  • mesélni sokat-sokat

Minden reggel mesével kezdődik: ő a kakaójával, én a kávémmal felkuckózunk a kanapéra, betakarózunk és az általa kiválasztott mesekönyvet jól megbeszéljük. Csak az alvásnál szereti, ha konkrétan olvasok, reggelente inkább beszélgetünk róla. Itt azért elújságolom, mert marha büszke vagyok rá: 11 hónappal ezelőtt 8 hónapos szövegértési szinten volt, vagyis kb. 14 hónappal volt lemaradva a korosztályától. Mostanra a szókincse a korosztályának megfelelő. Ez főleg az ő érdeme, hihetetlen tempóban szippantja magába a tudást; úgy tűnik, eléggé motivált.

  • mozizni

Tévét és laptopot, kütyüket egyáltalán nem nézünk. A tévét utálom, irányított mesét meg azért nem nézünk ha kettesben vagyunk, mert látom, mennyire rá tud cuppanni. Ferivel esténként meg szoktak nézni valamilyen mesét, de én nem szeretnék vele emiatt is közelharcba kerülni, így egyszerűbb azt mondani, hogy én bekapcsolni sem tudom a laptopot. A telefonomról is kénytelen voltam letörölni az összes fotót, mert néha úgy rácuppant a róla készített videókra és képekre, hogy kezelhetetlen volt időnként a helyzet.

Amit viszont szeretünk: madáretető-mozizunk; mindennap masszív cinkebandázás van az etetőnkön (épp most vettem észre, hogy már őszapóink is vannak), imádjuk őket nézni. Legjobb, amikor a cicánk is meredten bámulja az etetőt a zárt teraszajtó előtt...

Ablakpárkány-mozizunk: néha felültetem az ablakpárkányra és nézzük a kinti világot, a hóesést / esőt, a futókat, a kutyákat. Az ablakaink parkra néznek, de így is nagyon izgalmas látnivalókban van részünk. Legjobb persze az, amikor Feri futni megy és az ablakból integetünk neki.

  • tükörben nézegetni magunkat

Beülünk a tükör elé, nagyon béna fejeket vágok, Gergő szétröhögi magát és megpróbálja leutánozni. És ezen persze percekig tudunk szórakozni. Amúgy tök jó mimikája van már, nyilván nem véletlenül. :)

  • egyedül játszani20180205_105305_2.jpg

Nemrég kezdett el egyedül játszani. Karácsonyra kapott rengeteg kisautót, ezekből szokott autóvonatot építeni, mindennap, többször. A legcukibb, mikor már olyan hosszú a vonat, hogy egyenesen nem fér el és ő magában bosszankodik: "ninc hely, ninc hely", majd valahogy mégis megoldja és örömmel mondogatja: "van hely, van hely".

Amikor egyedül játszik, van, hogy igényli, hogy azért nézzem, milyen csodákat alkot, ilyenkor leülök a közelébe és csöndben figyelem. És nagyon jó látni, milyen szuperul el tud merülni a játékban, egy éve ez még nagyon nem ment.

 

  • és persze takarítani

Ilyenkor ő is kap egy söprűt/porszívófejet/törlőrongyot, és lelkesen csinálja velem együtt, amíg meg nem unja. Így ugyan sokkal lassabban haladok, de remélem, a leendő menyem majd nagyon hálás lesz nekem ezért. :)

Amikor meg hazajön Feri, vele együtt megérkezik a puszicunami és a birkózásparti is. 

Anyukámtól kérdeztem egyszer évekkel ezelőtt, hogy szerinte hogyan kell jól csinálni. Annyit mondott, hogy "élvezni kell".

Ezeket a könyveket ajánlom:

  • Lawrence J. Cohen - Játékos nevelés
  • Kádár Annamária - Mesepszichológia
  • Trish Kuffner - Játéktippek, 365 játék és tevékenység 1,5 - 3 éveseknek (van idősebbeknek is)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr813665214

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok