Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Gyilkos mondatok, avagy mit ne mondj egy meddő nőnek

A Pszichonénim szerint nincs olyan, hogy meddő és nem is szabad ezzel bélyegezni magunkat. A helyes szóhasználat: nehezített megtermékenyülés.

Tehát a helyes cím: mit ne mondj egy olyan nőnek, akinek a bánatát csak részben érzed át.

Éveken át úgy éreztem magam, mint egy főnixmadár, aki ciklustól ciklusig él. Menzesz első napján porrá hullottam, de már másnaptól feltámadt bennem a remény, hogy majd most, ebben a hónapban. Egyre erősebb és bizakodóbb lettem, ami egészen félidőig kitartott. A félidőt követően kezdődött a „leépülés”, általában már harmadik hét táján éreztem, hogy ebből (megint) semmi nem lesz, a negyedik hetet már kifejezetten rosszul viseltem és menzesz napján újra romokban voltam, majd kezdődött minden elölről. Akármit csináltam, éveken át így ment ez. Rá sem mertem nézni a naptárra, hogy legalább egy picit becsapjam az elmémet, de nem sikerült, mert a testem kiválóan jelezte, hogy éppen a ciklus melyik felében vagyok, ha akartam, sem tudtam elfelejteni a napokat, és a gondolataimat sem tudtam elterelni. Persze ha késett a menzeszem, onnantól egy félelemmel és aggódással vegyes optimizmus vett rajtam erőt, egészen a menzesz napjáig pillanatról pillanatra változott a hangulatom, hol a boldogságtól majd’ kicsattantam, hol reszketve mentem a WC-re... sokszor hallottam a Gyermekem hangját, éreztem az illatát, szinte láttam, ahogy futkározik körülöttünk…

A sok sok év alatt rengeteg megjegyzést, mondatot, ártatlanul feltett kérdést (akarom mondani, tőrdöfést a szívembe) kaptam.

Összeszedtem néhány olyan mondatot, amit ha lehet, kérlek próbálj mellőzni.

Te nem akarsz gyereket? Mikor akarsz már gyereket?

A kíváncsiskodó, pletykaéhes, tapintatlan kérdések közül az elsőszámú... Nehéz elütni, főleg, ha egy igazi rutinrókával van dolgunk, akinek az "ahogy alakul", a "természetre bízzuk", a "már dolgozunk az ügyön" és a "jön, amikor jönni akar" válasz nem elég. Mindenkit óva intek a kérdés ilyen formájú megfogalmazásától.

Foglalkozz többet magaddal / ne foglalkozz annyit magaddal!

Ha éppen bekuckózós hangulatomban voltam, az volt a baj, ha éppen társasági életet éltem, jöttem-mentem, tereltem a gondolataimat ezerrel, akkor az volt a baj. Néha nem tudtam eldönteni, hogy most foglalkozzak, vagy ne foglalkozzak magammal, főleg, amikor ugyanattól az embertől jöttek a jótanácsok...

Engedd el!

B verzió: Azért nem esel teherbe, mert túl görcsösen akarod!

Elengedni valamit baromi nehéz. Az elengedéshez meg kell érni. Addig, amíg a másik nem ér le a gödör legaljára, amíg nem érzi azt, hogy mindent, de mindent, de még azon is túl, TÉNYLEG MINDENT megpróbált, addig nem tudja elengedni azt, amire annyira vágyik. Az összes lépésen végig kell menni, és az összes könnyet el kell sírni ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Nincsenek sablonválaszok, nincsenek egyen-megoldások. Mások vagyunk, és más-más kanyarokon keresztül érkezünk a saját megoldásunkhoz, ezt sem siettetni, sem erőltetni nem lehet.

Nem akarok indiszkrét lenni, de ..... szoktatok szexelni?

Volt, aki nekem tette föl ezt a kérdést, volt aki másról mesélve mondta, hogy biztos azért nincs gyerekük, mert nem szexelnek. Volt, aki szerint azért nincs gyerekünk, mert a péntek estéket ki-ki a saját barátaival töltötte (és gondolom csak péntek este lehet szerelmeskedni), és olyan is volt, aki vicceskedve megkérdezte, hogy ugye tudjuk-e, hogy nem a gólya hozza...

Ezek a megjegyzések és poénok rettentően fájdalmasak és ha az ember nincs jó passzban, nagyon nehéz kulturált módon reagálni.

Gondolkodott már azon, hogyan fogja fölnevelni? Maga nem mai csirke...

Ezt konkrétan egy nőgyógyász szájából hangzott el, aki ránézésre erősen közeledett a 70-hez, én még nem voltam 36...

A fenti mondat testvérei a lesajnáló: "Nem tudom, te hogy vagy vele, de én nem akarok a gyerekem ballagására járókerettel menni" és a mindentudó: "Jól gondold meg, azt hallottam, hogy a szülés 35 fölött nagyon veszélyes".

Soha ne szüljél gyereket, jól gondold meg, mire vállalkozol!

Biztosan van az az állapot a szülőségben, amikor meggondolatlanul, dühből, szomorúságból, felindultságból kiszalad egy ilyen - szerintem nagyon méltatlan - mondat az ember száján, úgy odavetve a másiknak, hogy nem is tudjuk, mi jár a másik fejében a témával kapcsolatban.

Én egy céges mosdóban kaptam meg ezt a mondatot kézmosás közben. Nem tudta, hogyan érzek a témával kapcsolatban, nem akart megbántani. Nem reagáltam rá. Nem is tudtam volna, miután kiböfögte ezt a mondatot, már ment is tovább. Én meg sajnáltam a gyerekét, hogy ilyen egyáltalán megfordul az anyukája fejében... Még ha nem is gondolta komolyan.

A baba választ!

Számomra a legrémesebb mondat, a „Baba választ” volt, óva intek mindenkit attól, hogy így próbálja megvigasztalni a síró barátnőjét. Nem fog segíteni, én éveken át egész egyszerűen nem értettem - mit nem értettem, állandóan ezzel marcangoltam magam - hogy ha jó fejek vagyunk, szeretők, mindenünk megvan és baromira vágyunk rá, akkor

MINKET. MIÉRT. NEM. VÁLASZT. SENKI?!?!?!

Szabadulj meg a macskádtól!

Merthogy az volt az elmélet, hogy a macska miatt nem jön össze a gyerek... Most, hogy írom ezt a posztot, Safikám békésen szunyókál mellettem. Soha, egyetlen percre nem jutott eszembe, hogy megszabaduljak tőle. Aki a toxoplazmózis betegség miatt javasol ilyet, az egy picit olvasson utána a témának és felejtse el ezt a hülyeséget.

Ja, a kisherceget is elolvashatná, a megszelidített rókás részt...

Honnan tudhatnád, hogy hiányzik a gyerek, amíg nincs gyereked?

Öööööö.... végülis.... tök racionális, nem?

Próbáltad már a .... ?

A mondat tetszőleges természetgyógyászati, pszichológiai, gyógyászati, holisztikus, természetfölötti, tudatalatti tuti módszerrel kiegészíthető. Higgyétek el. Egy olyan nőnek, aki ebben a cipőben jár, nehéz olyat mondani, amit még nem próbált ki. És igen, tudja, hogy nem a gólya hozza.

Egyéb finomságok

Ami pedig a „női princípium megvalósítását” és a „nők szüljenek nekünk unokákat” kijelentéseket és ehhez hasonló megjegyzéseket illetik… Akik ilyen kijelentéseket bírnak tenni, elképzelni sem tudják, mennyire ártalmasak ezek a mondatok… Még talán idefér a "gyermekvállalás szerintem a legcsodálatosabb dolog, nem is értem azokat a nőket, akik nem szülnek" stb. Imádom, ezt a saját boldogságukkal másokat megbélyegző mondatokat...

Persze mondhatjátok, hogy minek avattam be ennyi embert, de sajnos a kéretlen tanácsokhoz sokszor nem kellett semmit mondani... Bőven elég volt az, ha a "terveztek-e már gyereket" - igennel, esetleg vállvonogatással feleltem. De ha nem válaszoltam, akkor is jöttek az okosságok.

Szerencsére voltak olyan szívszorítóan megható visszajelzések is, amiket sosem fogok elfelejteni. Az egyik, talán legmeghatóbb mondatot egy kollégámtól kaptam, mikor röviden felvázoltam neki, hogy orvosom szerint nekünk (nekem) csak csodával határos módon születhetne gyermekünk, annyit mondott, hogy „a csoda te magad vagy!”.

De az út során sok erőt adott, amikor láttam a szüleim, barátnőim aggódó tekintetét, és ha teljesen őszinte akarok lenni, jól esett látni Feri hatalmas fejlődését, ami a "gyereket majd egyszer talán"-tól indult és az örökbefogadásig vezetett. Én magam is rengeteget változtam, de erről majd máskor írok. :)

Azt gondolom, hogy a vigasztalásnak szánt mondatok nagy része nem működik. Aki nincs abban a helyzetben, hiába próbál, nem tud jót mondani.

Ha segíteni akarsz a másikon, ha szereted, vagy kedveled a másikat, ne mondj inkább semmit. Fogd meg a kezét, vagy öleld át. Ha sírni szeretne, hagyjad, hadd sírjon, majd elmúlik. Idővel rendet tesz magában, vagy megtörténik vele is az élet csodája (és ezzel együtt az elfogadás békéje), vagy így, vagy úgy. Az a csoda, amiben ma még nem hisz, mert hinni sem mer már, de megtörténik. Csak nehéz kivárni.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr3113522533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok