Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Gergő

Anyukámnak most volt a szülinapja. Szép, kerek szám, amit a tőlünk távol élő testvérei is velünk ünnepeltek meg, így évek óta nem látott, kedves nagynénéimmel is végre-végre találkoztunk. Gergőt csak a blogomból ismerték eddig, egyikőjük azt kérdezte, hogy nem bántam-e meg az örökbefogadást, merthogy az írásaim alapján Gergő elég nehéz eset...

Bevallom, picit elszomorodtam, hogy ezek szerint nagyon rosszul kommunikálok...

Gergő, minden nehézség ellenére a legjobb, ami történhetett velünk. Vele értelmet nyert a sok-sok szomorkodás, ami az érkezését megelőzte. Vannak nehezebb óráink, és az is biztos, hogy mióta ő az életem része, nagyobb hangulati kilengéseim vannak, de azt gondolom, hogy ez normális (és bőven az egészséges határértéken belül van).

Mindenesetre most jöjjön egy bejegyzés azokról az aranyosságairól (a teljesség igénye nélkül), amiket sosem szeretnék elfelejteni.20171104_072401.jpg

***

Egy időben állandóan puszilgatta a tükörképét. Mikor először csókolta meg saját magát, annyira nevettem, hogy gondolom ezzel elősegítettem, hogy ez egy szokássá váljon. Így hát, amikor elhagytuk a lakást (néha nehezen indul, olyankor szoktam mondani, hogy vegyen búcsút a lakástól), néhány héten keresztül a tükörképétől is elbúcsúzott, ezzel garantálva a jó hangulatomat a lakás elhagyását követően. :)

***

Napközben sokszor felfekszünk a nagyágyra és ott nézegetjük valamelyik könyvét, énekelgetek neki, simogatom stb. Hetekkel ezelőtt már éppen mászott fel az ágyra, amikor eszébe jutott, hogy valamit elfelejtett. Én az ajtóban álltam, amikor félig felmászott állapotában visszanézett rám és odavetette nekem: "kö". - Mivel ezt a szót akkor mondta ki először, fogalmam sem volt, mit mond. Látta rajtam az értetlenkedést, úgyhogy türelmetlenül lemászott az ágyról, nagy dérrel-durral odatrappolt a könyvespolchoz, kiválasztotta a könyvet, amit szeretett volna, visszament, odadobta az ágyra a könyvet, fölmászott az ágyra és odaszólt nekem: "nya, gye" (Anya, gyere).

***

Egy hétvégi reggeli után Feri és Gergő elkezdtek lepakolni az asztalról, én még a kávémat kortyolgattam (imádom, amikor kényeztetnek :) ). Gergő a kiürült almaleves dobozt ki akarta dobni a kukába. Mondtuk, hogy dobja be a mosogatóba, kiöblítjük és utána megy a papírszemétbe. Fogta, először bedobta a mosogatóba, majd nagy nehezen kihalászta, összetaposta és bedobta a papírszemétbe. (Az öblítés szót még nem ismerte.) Ferivel könnyesre röhögtük magunkat. :)

***

Valamelyik nap mosogattam, ilyenkor szokott megváltozni a konyha arculata a hátam mögött. Ez alkalommal is így történt, Gergő az iszókáját addig rázta fejjel lefelé, hogy már kb. egy deci vizet kiöntött az asztalra. Kivételesen nem kezdtem el pampogni, visszafordultam, befejeztem a mosogatást, gondoltam majd utána letörlöm. De mire odaléptem volna az asztalhoz, hogy letöröljem a vizet, Gergő megelőzött: a törlőkendővel gyönyörűen eltüntette a ténykedése nyomait. :)

***

Tegnap, porszívózás közben kivette a kezemből a porszívót, leültetett az egyik székre ("kü"! - csüccs) és vagy 5 percen keresztül porszívózott, én meg navigáltam, hogy "nagyon jó, ott az asztal alatt is stb", tök jól fölporszívózott. :) Menet közben eszébe jutott, hogy kéne egy kis zene - odalépett a dvd lejátszóhoz, kicserélte a kívánt cd-re, elindította a zenét és mivel a két különböző mozgás együtt még nem megy, riszálni kezdett, majd porszívózott, aztán megint megállt riszálni (imbolyogni), aztán megint egy kis porszívózás - annyira édes volt, hogy konkrétan tiszta könny lett a szemem a meghatottságtól.

***

Amikor megállunk a garázsban, mindig előrejön, hogy ő is vezessen egy kicsit. Ha az anyósülésen ülök, mindig megkérdezem, hogy "elviszel egy körre?". Egy alkalommal előbb kiszállította Ferit az autóból (kitolta az ajtón), majd kinyúlt, "ku!" (kulcs), becsukta az ajtót, kópésan rám vigyorgott - "köööööö" (elviszlek egy körre, vagy ilyesmi), bedugta a slusszkulcsot az autóba, megpaskolta a térdemet és egyesbe tette az autót. - Szerintetek mennyire nevettem? :) A sztorinak nem itt van a vége; ahogy mentünk hármasban föl a lakásba csomó cuccal, elindult a lépcsőn. Kértem Ferit, hogy menjen vele, én meg a cuccokat viszem a liften. Gergőnek nem tetszett ez  megoldás, főnökúr az anyukájával kívánt lépcsőzni. Oké. Elindultunk a lépcsőn, Feri lifttel el. Amint becsukódott a liftajtó, Gergő visszafordult, újra lement a lift elé, rám nevetett cinkosan (lóvá tettük apát, kettesben maradtunk) és hívta a liftet... :) (Másnap ugyanezzel a taktikával az én eszemen járt túl.)

***

Valamelyik nap indulás előtt együtt bekapcsoltuk a mosogatógépet, kértem, hogy ne kapcsolja ki. Míg az utolsó simításokat végeztem a fürdőszobában, hallottam, hogy kikapcsolta. Odajött. Mondtam, hogy nem örülök neki, hogy kikapcsolta. Elment. Hallom, hogy megint nyomkodja. Visszajött, kézen fogott és odavitt a gép elé. Újra be volt kapcsolva (három meghatározott sorrendű gombnyomás kell az indításhoz) és nagyon büszke volt magára.

***

Minden alkalommal, amikor Ferivel átöleljük egymást, odarohan és átöleli két kezével a combunkat, oldalról. Amikor pedig már befejeznénk az ölelkezést, újra és újra összehúz minket. De volt már olyan, hogy épp valamiért veszekedtem Ferivel, amikor odavonszolt hozzá és úgy ölelt össze minket. :) Hát így nehéz morcosnak maradni. Legjobban viszont az szereti, amikor kétoldalról puszilgatjuk. :)

***

Valahogy így telnek a napjaink. Gergő nagyon értelmes (minden anyuka ezt mondja a gyerekéről :) ), kedves, vicces és nagyon cuki. Van, amikor pipa vagyok rá (imádja ezt a szót, hogy pipa, ettől mindig röhögőgörcsöt kap), van, amikor nyűgös vagyok, vannak nehéz napjaim, de Gergő csodálatos ajándék az életünkben. Szeretjük a társaságát és azt hiszem, eddig ez a legboldogabb időszak az életemben, az összes nehézségével együtt.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr3113407625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok