Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Miért kell visszalátogatni a nevelőszülőkhöz?

Előző bejegyzésem nagy port kavart, többen kérdezték azóta tőlünk (szóban és írásban), hogy miért kellett feltépni Gergő sebeit azzal, hogy visszalátogattunk a nevelőszülőkhöz.

A visszalátogatással kapcsolatban nagyon megoszlanak a vélemények, még örökbefogadó szülők és örökbefogadással foglalkozó szakemberek (gyermekvédelemmel foglalkozó ügyintézők) között is. Nincsen egységes álláspont, mindenkinek más a véleménye. Azonban a számunkra hiteles források, a szakirodalom és kifejezetten az örökbefogadásra specializálódott pszichológusok egyértelműen a visszalátogatás mellett teszik le a voksukat.

Miért? Mert:

egy embernek a múltja is a része. A múltunk is formál minket, még ha nem is emlékszünk arra, hogy pontosan mi történt, attól még megtörtént és a tudatalattink eltárolja azt. Minél többet tudunk róla, annál könnyebb lesz feldolgozni szükség esetén, annál könnyebben megérthetjük magunkat, a viselkedésünket, motivációinkat, félelmeinket. Az első 2-3 év különösen kritikus, az ebben a korban történt események adják jellemünk alapjait és az első 3 év kötődése alapján alakul ki később a kötődési mintánk, ami pedig a párkapcsolatunkra és minden egyéb kapcsolatunkra rányomja a bélyegét.

Gergő az első 22 hónapot nem velünk töltötte. Ha ezt az időszakot figyelmen kívül hagynánk, ha nem vennénk róla tudomást, vagy ha hagynánk a homályba veszni, azzal őt tennénk bizonytalanná. Nem most. Most még nincs két és fél éves és szerintem egyetlen vágya az, hogy összeolvadhasson velünk. :) De nemsokára elkezd érdeklődni: hogyan született, hol született stb, nyilván el fogjuk mondani (mint ahogy már most is mondogatjuk), hogy őt örökbefogadtuk. Ha megkérdezi, hogy mi volt vele akkor, amikor még nem velünk volt és erre nem tudunk kielégítő választ adni, az előbb-utóbb elkezdené őt frusztrálni. Újabb és újabb kérdéseket tesz majd föl, elkezd a kis fantáziája járni és attól függően, hogy mit érez, mennyire lehet velünk beszélni, jó esetben megosztja velünk a félelmeit, rossz esetben csak bepörgeti magát.

A pszichológus nagyon javasolja a visszalátogatást, hiszen minél inkább megismerjük a múltját, annál többet tudunk majd mesélni róla, ha érdekli. A nevelőszülőktől pedig tudunk majd kérdezni, ha szükséges. A gyereknek az az érdeke, hogy a nevelőszülőkkel a kapcsolatot addig tartsuk, amíg ő maga már tud arról dönteni: szeretné-e az évenkénti visszalátogatást, vagy sem.

Miért most?

Az első visszalátogatás ideális időpontja (a pszichológus szerint) az, amikor már fél éve van az igazi családjánál a gyerek. Azért fél év, mert még emlékszik valamennyire, de már nem zaklatja föl annyira a találkozás, hogy  visszavesse őt a fejlődésben. 

Őszintén szólva a fél évet mi nagyon korainak gondoltuk, de miután nem vagyunk szakemberek, bíztunk a pszichológus tapasztalatában. Az biztos, hogy minden gyerek másként reagál rá, van, akinél egyértelműen jól sül el a találkozó és van olyan, akinél kevésbé. Hogy kit mennyire érint ez meg, előre nem lehet megjósolni. Azt azért sejtettük, hogy valószínűleg Gergőre nem lesz olyan jó hatással, ezért is próbáltuk meg ezt az eseményt egy együtt töltött, klassz hosszú hétvégébe ágyazni.

Gergő rosszul reagált a találkozásra. A helyszínen látszólag béke volt és nyugalom, a találkozó után viszont 2-3 éjszakán át fölsírt (az első éjszaka volt a legdurvább) és majdnem egy héten át sírva ébredt reggelente, néha még délután is. Ezt látva laikusként azt mondanám első blikkre, hogy basszus, tökre nem kellett volna ennek kitenni szegénykémet. Viszont nagyon sokat gondolkodtunk rajta Ferivel és valószínűleg a fél év nem hülyeség. Gergőnek álmában szépen jöttek elő azok az emlékei, amiket nem jó, ha elrejt a tudatalattijába, valószínűleg előhoztunk olyan dolgokat, amiket el tud nekünk majd mondani, ha elkezd beszélni. És ha már el tudja mondani, mi bántja, meg is tudjuk nyugtatni, vigasztalni őt.

Nem tudjuk, mi történt vele az első 22 hónapban, csak elképzelésünk van a nevelőszülőkkel együtt eltöltött idő minőségéről, de simán el tudom képzelni, hogy van mit feldolgoznia.

És a nevelőszülők érzései nem számítanak?

Egyik hozzászólásban tettek föl hasonló kérdést. De, természetesen számítanak.

Minden nevelőszülő eldöntheti, hogy belefér-e a visszalátogatás, vagy sem. Mindenki másképp éli meg az elengedést, egy korszak lezárultát. Bár az elhelyezés ideiglenes, attól még iszonyat nehéz lehet az elengedés, ez nem is kérdés. A visszalátogatás az örökbefogadó szülők részére "kötelezően ajánlott", de természetesen kényszeríteni egyik felet sem lehet.

A mi nevelőszülőink maguk hozták szóba a visszalátogatást; olyannyira nyitottak voltak, hogy már egy hónap után vártak volna vissza minket.

Mi lesz most Gergővel?

Gergő szépen lassan megnyugszik. Minden nap im3_7626_ff_kicsi.jpgelmondjuk neki sokszor, hogy nagyon szeretjük és hogy ő a szemünk fénye, bármi történjék is, ő a mi kisfiunk. A napközbeni viselkedésében nem látunk változást, mostanra már az éjszakák is visszaálltak. Pajkos, csintalan, huncut; összességében azt hiszem, hogy nem tettünk vele rosszat. Azóta mutattam fényképet a találkozóról és már nem rendítette meg. Gergő jól van.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr9912931977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok