Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Látogatás a nevelőszülőknél

Gergővel fél éve élünk együtt.

Na még egyszer.

GERGŐVEL FÉL ÉVE ÉLÜNK EGYÜÜÜÜÜÜTT!!!!! :) (A legközelebbi bejegyzés erről szól majd.)

Így hát elmentünk meglátogatni a nevelőszülőket. Nem magunk miatt. Nem a mi ötletünk volt. A tegyesz pszichológusa erősen javasolja ezt a látogatást, az elsőt fél év körül, aztán pedig évente egyszer, természetesen ha a nevelőszülők is nyitottak a látogatásra.

Nagyon féltem a találkozótól. Nem is tudom, miért. Hogy Gergő ott akar maradni (ami tekintve az előzményeket, teljesen irreális félelem), hogy Gergő rosszul viseli ("azért maga az anyja, hogy megnyugtassa"), vagy hogy belépünk és annyira elkezd sírni, hogy egyből fordulhatunk is vissza. Ferinek nem voltak ilyen félelmei. Szerinte ha mi ott vagyunk, akkor minden oké lesz.

A pszichológus indoklása, hogy miért is fontos ez a találkozó, az az volt, hogy ne szakítsuk el a gyökereitől, hogy megismerhesse az előzményt (bár most még annyira nem érti), és hogy helyére kerüljenek a dolgok, összeálljon a kép. Úgy kell kezelnünk őket, mint távoli rokonokat.

Mivel a látogatni kívánt város jó kétórányi autózásra van, azt nem akartuk megjátszani, hogy jövünk-megyünk, mert sok lett volna Gergőnek és még az alvásidejét is tönkretettük volna. Összekötöttük egy jó kis wellness hétvégével. Sajnos az eső végig esett, tehát kimozdulni a szállodából nem tudtunk, de mivel Gergő végigfosta a hétvégét, így vízbe sem mehettünk vele. Remekül szórakoztunk...

Szombat délelőtt átmentünk a nevelőszülőkhöz. Gergő több, hasonlókorú gyerekkel nevelkedett együtt; egy kis olasz családba csöppentünk be (huh, de finoman fogalmaztam, valójában teljes káosz, zsivaj és iszonyat lárma fogadott minket), a figyelemre éhes siserehad kapásból ránk mászott. Gergő úgy tűnt, senkire nem emlékszik, valószínűleg egyedül a nevelőpapa rémlett neki. Gergőre is ráugrottak, kb fél óráig egészen jól bírta, cuki volt és barátságos. Fél óra után elkezdett velünk durváskodni, mikor magamhoz húztam, hogy lefogjam, sírva fakadt. Kb. 3-4 percig próbáltam megvigasztalni, de csak akkor nyugodott meg, amikor mondtam neki, hogy megyünk vissza a szállásra. Akkor a könnyes kis arcát fölemelte, egészen közelről belenézett a szemembe és ismételte hüppögve: "Me vi" - Igen, megyünk vissza. Elköszöntünk, elindultunk és látszólag nyom nélkül eltelt a találkozó.

im3_8046_ff_kicsi.jpg

Látszólag.

Este, kb 3-4 órával a fektetés után sírva ébredt. Nem szimplán sírt, gyakorlatilag alig bírtuk megvigasztalni, mindig újra és újrakezdte. Nem volt éhes, szomjas, kakis, lázas, ezeket gyorsan kizártuk, rájöttünk hamar, hogy valószínűleg álmában előjöttek az emlékek. Csak akkor csitult el, amikor mindketten mellette feküdtünk és beszéltünk hozzá és simogattuk, amint valamelyikőnk abbahagyta, vagy eltávolodott, újra kezdte a sírást. Ez legalább egy órán át tartott, közben százszor, ezerszer elmondtuk, mennyire szeretjük, hogy ő a mi csodálatos kisfiunk és ez már mindig így marad, hogy mindig velünk lesz, hogy nagyon szeretünk vele lenni.

Végül a szokásos MackóGergős mesétől aludt el, elmeséltem neki a látogatást, csak MackóGergősen. És hogy MackóGergő pontosan tudja, hogy MackóMama és MackóPapa mennyire szereti őt, ezért ő nem fél stbstb. Végig feszülten hallgatta a mesét, az ismerős szavakat ismételgette, a végén elaludt. Egy hete volt a látogatás, előtte gond nélkül végigaludta az éjszakákat, azóta többször fölébredt már, mindig sírva. Az elmúlt héten sokszor reggel és délután is sírva ébredt, remélem, ez hamarosan lecseng és helyére kerülnek a dolgok.

Nemsokára pedig megyünk a féléves utánkövetésre a tegyeszhez.

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr5612908868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok