Aki elindul az örökbefogadás útján, néhány vizsgálaton kell megfelelnie ahhoz, hogy megkapja az alkalmassági határozatot: környezettanulmány, pszichológiai vizsgálat, örökbefogadóknak szóló tanfolyamon való részvétel.

A pszichológiai vizsgálattól nagyon féltem. Nem tudtam, mire számítsunk, csak azt tudtam, hogy vannak olyan párok, akiket (átmenetileg) alkalmatlannak nyilvánítanak.

El kell fogadnunk, hogy a legfontosabbak ebben a történetben a gyerekek. Nem azok a felnőttek, akik ezernyi akadályon mentek már keresztül azért, hogy vérszerinti gyermekük lehessen, hanem azok a gyermekek, akik nem a saját, meleg, szerető családjuk körében élnek, hanem otthonokban, gyermekvédelmi intézményekben, vagy akár nevelőszülőknél. Ezt kell tudatosítani magunkban. Ha ez sikerül, és azonosulni tudunk ezzel a gondolattal, biztos nem lesz probléma a pszichológiai vizsgálaton.

Nálunk a vizsgálat kb. másfél, két óráig tartott. A mi esetünkben ez egy nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, kifejezetten jól éreztük közben magunkat. Utólag tudtam meg, hogy akinél voltunk, „rettegett” szakember, több olyan emberrel is beszéltem, akik bár átmentek a „teszten”, mégis nagyon rossz emléket őriznek róla.

Az tény, hogy részletekbe menően, szinte belevájkálva kérdezett a korábbi orvosi beavatkozásokról, arról, hogy mi hogyan volt, mi után mi történt, hogyan reagáltunk, mennyire borultunk ki, mennyire viselt meg, miért nem akarjuk folytatni a vérszerinti gyerek vonalat. Nagyjából erre készültünk is. Hiszen az a feladata, hogy kiderítse, az örökbefogadás mennyire pótmegoldás az örökbefogadó párok számára.

Ha elfogadjuk azt az állítást, hogy a gyermek jólléte a legfontosabb, akkor máris világossá válik, hogy miért kell ennyire részletekbe menni. Gondoljuk csak végig, sokan voltunk már ilyen szituban: szerelmesek voltunk valakibe, aki (már) nem szeretett minket viszont. Hiába jön egy másik, egy édes, helyes, kedves, imádnivaló, amíg titkon a másik után fáj a szívünk, hogyan engedhetjük a másikat közel magunkhoz?

Ha úgy megyünk bele az örökbefogadásba, hogy tiszta szívvel vágyunk egy olyan gyermekre, akit bár nem hordoztunk 9 hónapig a testünkben, mégis teljes erőbedobással tudjuk szeretni, azt hiszem, akkor lesz igazán sikeres egy örökbefogadás, és akkor mondhatjuk el, hogy a gyermekünk megkapta tőlünk első és talán legnagyobb ajándékát.

Azóta, hogy ezen a vizsgálaton voltunk, eltelt egy év, és immár Gergővel édes-hármasban töltjük napjainkat; épp a napokban állapítottam meg, hogy nagyon mázlista, mert teljesen bele vagyunk esve.