Már reggel gyanút foghattam volna... Megint a kakaóval kezdődött.

A nyaralás alatt sok okosságot megtanult tőlünk Gergő. Egyik reggeli közben átszűrődött hozzánk a Please forgive me, Feri pedig  szorosan behunyt szemmel, fejét és törzsét jobbra-balra ingatva tátogott rá. Gergőnek ez annyira megtetszett, hogy azóta minden reggeli közben ezzel szórakoztat minket - iszonyú cuki, hangosan nevetünk vele. Tőlem meg megtanulta, hogy "kezeket a magasbaaaaa!!! jobbra, balra, hey-ho, hey-ho".

Na, ma reggel ezt a kettőt ötvözte, teljes átéléssel. Szétröhögtük magunkat. Aztán a nagy őrültködés közepén kiborította a kakaóját... ááááááááááááá.... én már túl voltam a kávén (egy ideje olyan tempóban döntöm le a torkomon, mint ahogy a reggeli felest szokták a kisbolt előtt), szóval most annyira nem rázott meg a dolog. (Lehet, hogy csak hozzászoktam.)

Délelőtt jött a tesco házhozszállítás. Mindent kipakoltunk már, fizetés, nem megy. Újrapróba. Nemmegy. Namégegyszer. Nemjó. Van egy másik kártyám. Megpróbáljuk. Nemésnem. Basszus... ilyenkor mi van? - Visszaviszem az árut.. Naneeeeee.... Készpénzben fizethetek? - Nem. - Aztakurva... Visszapakolás, halk szentségelés... Dühös vagyok, mert üres a hűtő, nyaralás óta még nem töltöttük föl, Gergő egész reggel a betevő joghurtját követelte, én meg azzal hárítottam, hogy mindjárt jön a tesco..

Irány a kisbolt. Amint kilépünk boltból a szerzeményekkel, hív a tesco. Országos hálózatleállás volt, mostmár oké. Visszajönnek később. Jó.

Gergő alszik, én is elfoglalom magam. Aztán fölébred és indul a bakiparádé.

Elkezdek teregetni, de éhes. Oké. Semmi mást nem eszik, csak joghurtot. Oké. Közben csöngetnek, tesco. No para, kölyök az etetőben, amíg tart a joghurt, nincs izgulnivalóm. Aztán elfogy. Hallom, mert indul a visítás, nyafogás, sivalkodás. Közben pakolunk kifelé, én ezerrel, félek, hogy feláll az etetőben és kiborul. Félpercenként rohanok a konyhába, hogy megnézzem, ül-e még. Közben Safranek kirohan a lépcsőházba (pont olyan szerencsétlen, mint a névadója). Általában visszajön magától. Most persze nem. Naná, hogy nem. Végeztünk a tescoval, kirohanok Safi után, de már nincs a mi szintünkön. Pontosan tudja, melyik lakásban lakunk, de hogy melyik szinten, azt nem. Így ismerkedtünk össze az alattunk lakóval néhány éve - Safi berohant hozzá, majd pánikba esett, mert rájött, hogy ezt elrontotta. Finoman szólva. Mit csináljak? Safi után kell mennem, mert nem talál vissza. Közben Gergő az etetőben bármikor felállhat... Na. Most légy okos, Domokos. Konyhába be, fülig joghurtos Gergőt hónom alá csapom, lépcsőházba ki. Elfelejtettem felvenni a papucsomat, mezítláb vagyok. Merre induljak, fülelek. Kivételesen visszatalál Safi... Huh.

Gergőt letörlöm, kárt felmérek. Hát igen, mikor elfogyott a joghurt (mármint szerinte) és én sem voltam ott, mérgében messzire dobta a tálkáját. Szerintem mejoghurt.jpgg volt benne joghurt, mert szanaszéjjel fröcskölődött. Basszus. Feltörlöm. Elkezdek bepakolni az előszobából, sok cucc van. Leejtek valamit, lehajolok a pult mellett, abban a pillanatban Gergő kihúzza a fiókot. A vállammal telibekapom a sarkát. Elfutja a könny a szememet, elmorzsolok egy halk kurvaanyját (Anyukám javaslata ellenére még nem tanultam meg szépen káromkodni). Félreértések elkerülése végett, ilyenkor természetesen magamra gondolok.

Közben Gergő bekakil. Hát, ez prioritást élvez, irány a fürdőszoba. Kibontom a pelusból, egyelőre leteszem a földre a teli pelust, Gergővel foglalkozom. Közben leverek egy bontatlan WC papír gurigát, ami természetesen beleesik a kakis pelusba. Hát hova máshova? És hogyan? Nem, nem a felületével. Tök szaros lett a guriga... Kidobom azt is.

Bepakolok a hűtőbe, minden más megvár később is. Átesek Feri focis cipőjén, kérdőre vonom Gergőt, mit tud róla, hogy került ez ide. Széttárja a kezét és ártatlanul pislog. Asszem ezt tőlem tanulta... Míg pakolok, Gergő elfoglalja magát: kezébe kap egy tollat és szanaszéjjel firkálja a jegyzettömbömet. Én ennek örülök. Egyrészt, mert már tudja, hogyan kell bekapcsolni a tollat. Másrészt, hogy tudja használni. Harmadrészt, hogy nem a jegyzettömb mellett fekvő könyvemet firkálta össze.

Hol is tartottam? Jaj, a teregetést mintha félbehagytam volna. Folytassuk. Közben Gergő észreveszi, hogy Safi odahányt a teraszra. Szerencsére nem lép bele. Hasznosítsuk a szaros WC-papír használható részét. Kihalászom a kukából, feltörlöm a cuccost, tele van a kezem dzsuvás szeméttel. Közben Gergő belekapaszkodik a ruhámba, teljes erővel. Kánikula ruha, nincs válla. Lerántja a derekamig. Nincs rajtam melltartó. Négykézlábra vetem magam. Gergő nem ereszti a ruhámat, kibújok belőle és négykézláb fedezékbe vonulok. Gergő hangosan röhögve követ (négykézláb), persze a ruhám kint marad. Megkérdezem Gergőt: Kisfiam, vadöfákk, ismételgeti: fák.

Folytatom a teregetést, mindeközben Gergő kihozza a teraszra a táskámat, kiborítja és a tartalmát elkezdi lepöckölni az erkélyről. Szerencsére egyesével.

Ébredés óta mindössze egy óra telt el. Nem állítom, hogy nem röhögtem széjjel magam, igazság szerint remekül szórakoztunk. Ferinek meg fájhat a feje, mert úgy tűnik, ez a gyerek ugyanolyan lökött lesz, mint én.