Többen kérdezték már tőlem, hogy Gergőnek elmondjuk-e, hogy örökbefogadott. A válaszom röviden az, hogy természetesen igen.

Ez a bejegyzés elsősorban azoknak szól, akik az örökbefogadási folyamatot (egyelőre) külső szemlélőként figyelik, hiszen azok, akik már benne vannak és elvégezték a határozathoz szükséges, kötelező tanfolyamot, azok számára ez nem kérdés.

Az asszem 20 órás tanfolyam legelején tisztázta a tanfolyam vezetője, hogy miért nem szabad az örökbefogadást titokként kezelni: nem marad titokban és ha kitudódik egy ilyen hazugság, amire a szülők egy életet építettek, olyan komoly bizalomvesztéssel jár, ami a korábbi kapcsolatot teljes mértékben felülírhatja.

A mi csoportunkban nem volt olyan, aki ezt el szerette volna titkolni a gyereke előtt, az viszont mindannyiunknál komoly fejtörést okozott, hogy hogyan mondjuk majd el neki. Erre kaptunk egy csomó tippet, a lényeg az, hogy minél korábban kezdjük el neki mondogatni, még ha nem is érti.

Miért? Mert nekünk, magunknak is be kell "gyakorolni" a kezdő mondatokat, hogy amikor sor kerül rá és megkérdezi, már a legnagyobb természetességgel tudjuk neki mondani. Ha feszengünk, ha kényelmetlenül érezzük magunkat a témától, pontosan fogja tudni, hogy ez valami olyan ciki, vagy kellemetlen dolog; ha az imádott szüleit zavarja, a gyereket is zavarni fogja, ő sem fogja jól érezni magát a bőrében.

Hogyan? Ezerféleképpen neki lehet kezdeni: kitalált mesével, mondókával, gyakran elismételt mondattal, vannak mesekönyvek a témában, örökbefogadós csoportok, ismerősök stb.

Milyen sűrűn kell mondogatni? Amilyen sűrűn eszünkbe jut (naponta, hetente), egészen addig, amíg vissza nem kérdez. Abban a pillanatban, hogy visszakérdez, hogy mit jelent pl. az, hogy örökbefogadott, onnan lehet tudni, hogy "vette az adást", és el lehet kezdeni beszélgetni róla. Fontos, hogy a gyerekkel is beszélgessünk erről, az nem elég, ha a gyerek jelenlétében, mással beszélgetünk róla, hiszen így ő nem biztos, hogy fel tudja tenni az őt érdeklő kérdéseket.

Mi hogyan csináljuk mindezt? Van egy egyszerű versike (Téged fogadtalak örökbe, szeretni foglak örökre), erre kitaláltam egy egyszerű dallamot (olyat, amit én is meg tudok jegyezni). Ezt a kezdetek óta énekelgetem Gergőnek, ha nyűgös, vagy sírt valami miatt, sokszor meg tudom ezzel nyugtatni. Elalvás előtt is szoktam neki énekelni, mostanában már "reppel" rá, amikor mondom, hogy "szeretni", ismétli ő is, hogy "sze". Nagyon vagány. (Mivel Feri tudtommal nem szokta mondogatni neki, néha többes szám első személybe teszem.) Van egy csodaszép mesekönyv (a Sehány éves kisleány szerzőjének egy másik könyve), a Nekem két születésnapom van. Nagyon szép könyv, ezt sűrűn felolvasom neki szintén elalváskor, hát idáig még nem tudtam elcsukló hang nélkül végigolvasni. Néha pedig a "saját" meséjét mesélem, picit kiszínezve. Ja és naplót is írok neki, mondjuk annak, aki ismer, ez nem annyira meglepő (enyhén szólva grafomán vagyok).

És azt is elég sűrűn elmondom neki, hogy ő a legcsodálatosabb dolog, ami történhetett velünk.