Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Születésnap

Ma van a 39. születésnapom. Egy éve ilyenkor még reményem sem volt, hogy a legfőbb kívánságom teljesül, és hamarosan Anya leszek.

Régóta vágytunk gyerekre, végül az örökbefogadás mellett döntöttünk. Idén, március 14-én, vagyis 3 hónapja és két napja, megérkezett Gergő, az immár 25 hónapos kisfiunk. Minden vágyam teljesült. Boldog vagyok! Amúgy.

Ma valahogy mégsem érzem ezt a kitörő boldogságot. Tegnap Feri ottalvós csapatépítőn volt, így a ma reggel kettesben indult. Fél nyolckor. Ordítással. Gergő ordítva ébredt.. rohanás be hozzá... basszus, átázott a pelusa... szegényem... gyors csere, közben harc a lábakkal, amik járnak, mint a motolla, apját nem rugdossa, csak engem.... Készen vagyunk, menjünk a konyhába. Addigra béke van, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy éhes.... indul a nyafiroham.. oké, oké... gyors kakaókészítés és már ehetsz is kisfiam... be az etetőszékbe, a kakaó pohárban, addig magamnak készítek gyorsan egy kávét... a kávé még nem készült el, de a kakaó már a földön...20170616_075408.jpg

Ez egy szar szokása, mindent kiönt, ami nem nyeri el a tetszését.... persze kerül mindenhova, ruhájára, szekrényre, vadonatúj cipőre, amit még nem pakoltam el... úgy kell nekem... anya kezd bepipulni... Kisfiam. Szülinapom van, legyél rám tekintettel... kávé még sehol, nincs még 8 óra, de már ragad a konyha... oké, no para. Feltörlöm, persze Gergőt kiveszem, márcsak pedagógiai okból is, akkor ezek szerint nem kérsz reggelit. Rossz ötlet volt, egyből belesétál a kakaóba... gondolhattam volna.... áááááá..... zokni levesz, Gergőt kicipel a tócsából, hangosan rászól hogy ottmarad, rohamtempóban törlés. Míg elfordulok, hogy a rongyot kiöblítsem, Gergő újra besétál a tócsába... ráüvöltök, ááááááááállllj..... Gergő sír... rosszul érzem magam... Gergő hozza a mesekönyvét, meséljek neki. Megenyhülök. Mesélek. 5 percig érdekli. Közben átöltöztetem, mert csupa kakaó. A kávém még nincsen kész, újra nekiállok. Elfordulok egy fél percre, addig az 50 darabos labdakészlet beteríti a nappalit, ehhez csatlakozik a duplokészlet szétdobálva... fél 9 már van talán... na jó, ki az utcára, úgy tűnik, nem jó nekünk itthon... le a kisboltba. Csak 200 méterre van, oda-vissza 400. Megtesszük az utat háromnegyed óra alatt. Kismotoron. Hátrafelé többet haladunk, mint előre, érdekes, a másik irányba mintha háromszor olyan gyorsan haladna. Futva alig érem utol, közben hangosan kacag. Én is nevetek. Hazafelé csak 2-3 nyafit kell kibekkelni, az egyik, látszólag teljesen érthetetlen hisztinél a lakópark portása a segítségemre siet. Jó fej. Kisfiam, az ég szerelmére, mi van ma veled? Tudom, nekem is hiányzik apád. Remélem, siet haza...

Reggeli, második felvonás, ne maradjon éhen. Joghurt, az mindig bejön.... addig talán meg tudom inni a kávémat, ami 1 órája elkészült. Ja... ma még nem is pisiltem, ezt is pótoljuk... Úgy látom, még enne. Mit szólsz egy kis lekváros kiflihez? ... A földön landol. Fejjel lefelé. Ahogy kell.

Letörlöm a joghurtot, még a füle is maszatos... fél 10 van már? Menjünk valahova. Posta... a postás nem hozza föl az ajánlott leveleket, biztos nem szokta még meg, hogy itthon vagyunk. Indulás a postára. Ma miénk az autó, autóba be, megyünk autókázni! A postán hosszú a sor. Gergő mindent megnéz, mindenkivel cukiskodik. Persze, mással bezzeg tud cukiskodni! Nénik elolvadva megjegyzik: ez a gyerek egy gyönyörűség! Igen, dagad a keblem, mintha bármi közöm is lenne a gyönyörű szeméhez, az édes kis pofijához. Ez a gyerek egy angyal! Erre már csak hümmögni tudok, azt sem túl meggyőzően... halványan felrémlik bennem a nappali és a konyha diszkrét bája...Margitka ránk köszön. Ma nincs vele Buksi, úgyhogy Gergőt hidegen hagyja Margitka... szerencsére azért pápázik egyet... Sokat kell várni... mondókázunk... a kezdődő hisztiket babapiskótával kezelem.

Fél óra várakozás után nem szolgálnak ki, mert ma kézbesíti a postás bácsi újra a levelet... basszus... észrevehettem volna... na jó. Irány bevásárolni. Útközben, a forgalomra figyelek, amikor is hangos cuppogás üti meg a fülemet.... belenézek a visszapillantóba, kisfiam kihúzza magát, hogy lásson és dobálja a puszikat. A boltban folytatódik a cukiskodás, nagy a szerelem. De csak azért, hogy feledtesse az elmúlt órák őrületét és tompítsa a következőket....

Boltból ki, pocsolyába be. Térdreesés a pocsolyában. Ordítás. Vizes naci. Bepakolás autóba, Gergő vezetni akar. Most is, ma már harmadszorra. Vezetett, mikor kiszálltunk a postánál, amikor kiszálltunk a boltnál és most, a beszállásnál is. Már 5 perce malmozok az autó mellett, nem akarja megunni... tök türelmes vagyok, mondogatom magamnak, közben eszébe jut, hogy még maradt babapiskóta. Nyafogva követeli. Kössünk alkut. Bemászol a babaülésbe, megkapod a piskótát. Nem. Ő vezetés közben akar piskótázni. Hát, így nincs üzlet. Nyafiból hiszti lesz, határozott. Ordítás. Aki arra jár, jól megnéz. Fapofával viselem. A hiszti közel 5 percig tart, nem tántorít el. Tartom magam. Végül dönt. Piskóta. Hátramászik a két ülés között. Beszorul. Próbál kievickélni, nem megy. Ordít. Fele gyerek elöl, fele hátul.... 14 kiló.... pólójánál, nadrágkorcánál megragadom, kiemelem. Hátrarakom. Bemászik. Becsatolom, a piskótát megkapja, az üzlet, az üzlet. Indulás haza aludni. Garázsban még egy utolsó vezetés. Újabb 5 perc. Addig lecsukom a szemem. Nyugi van, ül az ölemben és vezet. Rákönyököl a dudára.... a rohadt életbe... mostmár ezt is tudja, hol van... tetszik neki, megismétli... na jó, indulás föl. Egyik szatyor egyik vállra, a másik a másikra. A táskát is magamra akasztom. Menjünk a lifthez. Hívjuk a liftet, nem száll be. Elindul gyalog. Jó, menjük gyalog. Elment a lift, visszafordul. Oké, újra hívjuk, itt a lift. De mégis inkább lépcsőzne... kisfiam... az ég áldjon meg, döntsd már el, mit akarsz. Menjünk gyalog akkor. Elment a lift. Visszafordulna. Nem engedem. Nyafi. Megáll. Kezénél fogva húzom... Nem annyira türelmesen, mint szeretném. Mostanra ordít. Földszinten mégis hívjuk a liftet. Beszállunk. Lakásba be, cuccok le, cipő le, kézmosás. Gergő négykézláb, oké. Közben orra esik. Elharapja a száját. Vérzik. Sír. Vele sírok. Rohanás a hűtőhöz, a behűtött kanalat kiveszem, hozzá nyomom a szájához. Ez a gyógykanál, mindent gyógyít. Saját fejlesztés. Asszem. Gergő elhallgat, fél perc múlva mosolyog. Alvás előtt mit ennél? Joghurtot. Oké, kapsz még egy kicsit. Puszihegyek. Indulás aludni, mindjárt dél. Fölveszem, átöleli a nyakamat. Szeretlek, mondom. Sze, válaszol. Sze, sze, sze... ismételgeti nagy átéléssel, valamit talán jól csinálok....

Alszik. Hosszú lesz a délután, pihenek én is... a rendrakás megvár...Pihenésképp visszahívom a barátnőmet. Boldog szülinapot akart kívánni... kiborulok... panaszkodom... gyakorló anyuka, gyógypedagógus... járunk hozzá ringatóra, sokszor lát minket. Nyugodj meg, jól csinálod. Kiegyensúlyozott, boldog, látszik rajtatok, hogy imádjátok egymást... mer rosszalkodni, ez nagy dolog... tudom, tudom... az összes szakember elmondja, hogy ha mer rosszalkodni egy örökbefogadott, az azt jelenti, hogy biztonságban érzi magát... sűrűn emlékeztetem magam erre... most mégis folynak a könnyeim. Bűntudatom van.... jól csinálom???? Duruzsol még a fülembe... nem akarsz blogot írni? Nem tudom....

Két óra van, mindjárt ébred... én meg kivagyok, és arra gondolok, hogy Ő a legszebb szülinapi ajándékom, csak ebben a pillanatban egy picit kivagyok....

(2017.06.16)

A bejegyzés trackback címe:

https://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr8612910090

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok