Bombanyu

Bombanyu már nem robban

Átkeretezés

Anyuval és nővéremmel hosszú évek óta (szerencsés esetben) hetente találkozunk. Az évek során ez a "csajparti" kiegészült előbb nővérem gyerekeivel, utóbb Gergővel, időnként pedig a "fiúk" is csatlakoznak egy rövid időre.

Általában nővéremék kertjében dolcsevítázunk, miközben elszopogatjuk aznapi sokadik kávénkat, megbeszéljük a legaktuálisabb dolgokat és nagyon élvezzük ezt a néhány órát. 

Nővéreméknek van egy helyes goldijuk, cuki, hebrencs és hangosan ugat. Gergő érkezéséig ez kevésbé zavart minket, de Gergő érkezésével megváltozott a helyzet. Gergő ugyanis félt a kutyustól.krisztieknel.jpg

Bonnie minden alkalommal lelkesen csaholva fogadott minket, ami az első örömöt követően nem csitult. Gergő be volt tojva, emiatt én ideges voltam a nővéremre, miért nem tudja csendre inteni a kutyát, a nővérem meg feszkós volt, mert a saját kertjében el kellett elzárni Bonnie-t, vagy rátenni a szájkosarat. Tavaly nyáron a  dolcsevítából csak a vita maradt; mindannyian ingerültek voltunk, persze nem mindig és folyamatosan, de elég sokszor. Egy alkalommal különösen feszülten jöttem haza tőlük, már nem emlékszem, hogy összevesztünk-e, vagy csak szócsatáztunk, de pipák voltunk egymásra. Este írtam Anyunak egy sms-t és megkérdeztem tőle, hogy szerinte eltúlzom-e a dolgot. Anyu valami olyasmit írt, hogy megérti, hogy védem Gergőt, de nem Bonnietól kell; próbáljam megértetni Gergővel, hogy Bonnie nem bánt.

Mire legközelebb mentünk, kitaláltam valamit. Előtte elmondtam Gergőnek, hogy Bonnie hogy fog nekünk köszönni (hangosan és lelkesen ugatva, egészen az arcunkhoz közel) és hogy majd ő is köszönhet hasonlóképpen Bonnie-nak. Mikor megérkeztünk, persze Bonnie elkezdett ezerrel ugatni, én meg lelkesen kiabálva mondtam Gergőnek, hogy Bonnie most azt mondja: "szia Gergőőőőőőő, de örülök, hogy itt vaaaaaagy, már úgy vártalaaaaaak, szia, szia, szia, sziaaaaaa".

Azt már nem tudom, hogy Gergő is azonnal fordult-e át, vagy még kellett egy-két alkalom, de azzal, hogy én nézőpontot változtattam, Gergő is megváltozott, elkezdett nem félni Bonnie-tól, mostanra meg már visszaordít az arcába, hogy "sziaaaaaa Bonnnnniiiiiiiii!". És megjegyzem, Bonnie is azóta sokat finomodott, persze minden érkezéskor "köszön", de már nem őrül meg teljesen és az első köszönést nem követi még további 38.

Ez egyébként annyira bevált, hogy bármikor csaholós kutyával találkozunk, és Gergő már éppen betojna, gyorsan lefordítom neki kutyanyelvről, mit is mond a kutya.

Sosem gondoltam arra, hogy a fent leírt módszernek van "neve". Éppen a dán gyereknevelésről olvasok könyvet (Dánia hosszú évek óta a világ legboldogabb országa), hogyan is nevelnek boldog gyerekeket. Az egyik módszerük, az "átkeretezés". Olyan régóta alkalmazzák, hogy nekik már fel sem tűnik a használata, ösztönösen és zsigerből keretezik át a történeteket. Elolvastam, tök jó, gondoltam, majd három nappal később rájöttem, hogy basszus, ezt én is használom. 

Elég büszke lettem magamra. Persze ez nálam nyilván nem zsigerből történik és nem ösztönös, hanem nagyon is tudatos és gondolkozni kell rajta, de működik! És aztán arra is rájöttem, hogy nem csak a Bonnie-s kapcsolatot kereteztük át, másra is használjuk.

Mi például a télen lakásban áttelelni vágyó poloskákat nem kinyiffantjuk azzal, hogy kitesszük a szűrüket a mínuszokba, hanem "hazaengedjük a családjukhoz". Mindegyiktől búcsút veszünk, Gergő pápázik és jó utat kívánunk nekik. (És reméljük, hogy nem közvetlenül a teraszajtó előtt dermednek meg szegények.) Ja, és nem "kipöcköljük" a rovarokat, hanem "segítünk nekik a repülésben". A szúnyogokat nem lecsapjuk, hanem "tapsolunk" nekik. A pók pedig, aki a szobája sarkában éldegél, éjszakánként "vigyáz rá", hogy jól aludjon. Gergő egy időben tőle is mindig elköszönt lefekvéskor.

Na, hát valami ilyesmi az átkeretezés. Jól működik és egyébként nagyon élvezetes is. Gergő télen minden alkalommal rohant oda hozzánk, "po, ha, csa", vagyis talált egy poloskát és engedjük haza a családjához; egyszerűen imádnivaló ez a gyermeki ártatlanság.

A bejegyzés trackback címe:

http://bombanyunemrobban.blog.hu/api/trackback/id/tr8913852124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Csokáv 2018.04.21. 23:36:43

Nem átkeresztelés az?

ricsmond78 2018.04.23. 12:26:07

@Csokáv: Nem, átkeretezés. Egy történetnek pozitív végkicsengést adunk, vagyis átkeretezzük a történetet. Ez megjelenhet egyszerű szóhasználatban (pl. a könyvben egy olyan példát hoznak, hogy "nem ügyetlen szakács vagyok, hanem szeretek receptből főzni"), de egy komplett történetnek ha a pozitív oldalát nézzük (pl. esik az eső, már megint be vagyunk zárva, helyett "de szuper, kicsit összebújhatunk itthon" stb. ), az is átkeretezés. Nagyjából egy optimistább, pozitívabb életszemléletet jelent.

Csokáv 2018.04.23. 12:43:57

@ricsmond78: Heh. A teljes cikket végigolvastam úgy, hogy minden alkalommal átkeresztezésnek olvastam. Az átkeretezésnek valóban van értelme. :)

Bombanyu

Tabuk nélkül az örökbefogadásról, a gyermeknevelés nehézségeiről, örömeiről és egy kezdő anyuka bénázásairól.

Friss topikok